Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-257

À nemzetgyűlés 257. illése 1924. vállalatok, nemcsak a kereskedelmi vállalatok kerestek súlyos milliárdokat a valorizálatlan hitel alapján, hanem keresett elsősorban^ maga az állani. Mert bocsánatot kérek . . . (Zaj balfelöl. — Zsilinszky Endre : Az államnak is joga van élni! — Zsirkay János: Az állam keresett a valorizálatlan hitelen ? — Erdélyi Aladár : Bizony keresett! — Halász Móric: Kei-esett, de azt meg kellene érteni! — Zsilinszky Endre : Az állam csak veszthetett ezen! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak! Rassay Károly: Ha a kereskedelmi hiteleket elvonatkoztatom, az államnak a jegyintézetnél való tartozása ma körülbelül 700 milliárdot tesz ki, ami megfelel 35—40 millió aranykoronának. Miből keletkezett ez! Abból, hogy éveken keresztül valorizálatlan hitelből tartotta el az állam a maga állami gépezetét. Méltóztassék ezt is odaállítani, és méltóztassék azt a tételt venni, hogy ma az államnak a valorizálatlan hitel alapján... (Zsirkay János: Nagy különbség! — Erdélyi Aladár: Ha most ki tudná űzetni, igaz volna, de egyébként nem!) A képviselő ur nagyon jól tudja, hogy ki fogja fizetni, mert amint az önálló jegybankot felállítják, ennek keretében a kérdésnek rendezve kell lennie. (Erdélyi Aladár: De milyen áron!) Tehát maga az állam is kedvező helyzetben volt. Tessék ezt is odaállítani a kérdés mellé, és kedvező helyzetben volt . . . (Zaj half elöl. — Urbanics Kálmán: Miért nem vett hitelt a jegybanktól!) A jegybanktól nem vehette, mert ami nincs, abból még az állam sem tud kölcsönt kapni. (Urbanics Kálmán: Épen ezért nem áll meg a t. képviselő ur okoskodása ! — Lendvai István: ügy kell az államnak, miért adott a zsidó bankoknak annyit!) T. képviselőtársam talán mégsem találja egészen megfelelő színvonalnak e kérdés tárgyalásánál az ilyen megjegyzéseket. (Lendvai István: De igen! Ez az igazság!) Ez jellemző. (Lendvai István: Mindkettőnk részéről! — Drozdy Győző: Csak ez az egy szempontja van!) A másik kérdés, amit épolyan őszintén meg kell mondanom, az, hogy a valorizálatlan hitellel hatalmas vagyont keresett a mezőgazdaság is. Nemcsak az ipar, nemcsak a kereskedelem,... {Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! (Állandó zaj.) Zsirkay János képviselő urat másodszor kérem, méltóztassék csendben maradni ! (Folytonos zaj. — Lendvai István : Mindenki keresett, csak szegény bankok pusztultak el !) Lendvai István képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Rassay Károly : Csodálom, miért nyugtalankodnak most azok a képvisolőtársaim, akik emellett a kérdés mellett, amikor Eöri-Szabó képviselőtársam beszélt, nagyon helyeseltek. Ha valorizáció lett volna, a mezőgazdaságnak nem lett volna módja a maga jelzálogos hiteleit kifizetni nem a búzájából, de a kicsépelt szalmájának árából ! (Zaj. — Zsilinszky Endre : A háború alatt régen kifizette mindenki ! — Erdélyi Aladár : Nem várta meg, amig esik a korona !) Elnök : Csendet kérek ! Rassay Károly : Arról beszélek, hogy a valorizációt az állami élet egész terén keresztül kellett volna vinni, de ha keresztülvittük volna, akkor a mezőgazdaság is elesett volna attól a horribilis vagyonérték-szaporulattól, amivel kifizethette a maga jelzálogtartozásait. Nem őszinte, nem komoly dolog ezeket a kérdéseket tagadásba venni . . . (Erdélyi Aladár: Nem is tagadjuk, csak a mértéket vonjuk kétségbe! — Peyer Károly: Lássuk a névsort ! Adjon a jegy intézet jelentést, kinek mekkora valorizálatlan kölcsönt adott! — Erdélyi Aladár : Birtokosnak senkinek ! Másról beszél ! Ne tessék a dolgokat elcsavarni!) Elnök: Csendet kérek mindkét oldalon. (Dénes XAPLÓ XXI. évi március hó 18-án, kedden. 355 István: Szabad neki nagybirtokról is beszélni !) Kérem Dénes képviselő urat, méltóztassék csendben maradni! (Pakots József közbeszól.) Pakots József képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Szuhányi Ferenc közbeszólj Szuhányi Ferenc képviselő urat is kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni ! (Meskó Zoltán: Lássuk a kimutatást, ki kapott hitelt !) Meskó képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Rassay Károly: Azt mondja egyik képviselőtársam, hogy a mezőgazdaság a hitelt nem a jegyintézettől kapta, tehát ebből a szempontból, ugylátszik, könnyebben itéli meg a helyzetet. Én sokkal súlyosabban Ítélem meg, mert ha a jegyintézettől kapta volna, akkor ennek terhe eloszlott volna az egész országra, az egész lakosságra. De kiktől kapta! Szegény özvegyektől, árváktól, akik zálogleveleket vettek, amelyekbe befektették a maguk megtakarított filléreit, mint egyetlen komoly biztos tőkeelhelyezésbe. (Fábián Béla: 1200 millió aranykorona volt a földbirtok tartozása! — Bogya János: Azt még a háború alatt kifizették!) Ne méltóztassék azt mondani, hogy a háború alatt kifizették, (Bogya János: Legnagyobb részét!) mert méltóztassék elhinni, hogyha valaki kevésbé volna jóhiszemű, ebből súlyos következtetést vonna le arra vonatkozólag, hogy a háborús jövedelmeket hol kell keresni. (Erdélyi Aladár: A háború alatt nem fizették vissza! Ez igaz!) Épen azért háritom el a dolgot; most fizették vissza. (Erdélyi Aladár: 1918-ban még fennállt az adósság! — Dénes István: Jói járt a nagj'birtok! — Erdélyi Aladár: Ebben igaza van, csak a mértékben van köztünk differencia !) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak! Rassay Károly : Méltóztassék megengedni, nem rekriminálni akarom én azt, hogy ki mennyit keresett, de ha egy kérdéssel foglalkozom, vannak tények, amelyeket meg kell látnom és ha tévesen látom, itt vannak t. képviselőtársaim, majd meg fognak cáfolni. Én csak egyet tudok. Nagy, hatalmas vagyonok keletkeztek a korona leromlásának fényéből. Ezek a nagy hatalmas vagyonok, (Lendvai István: Kik rontották! — Meskó Zoltán: Uj koronauradalmak!) vagy gazdasági megerősödések nem kereshetők speciálisan egy gazdasági, egy termelési ágnál. Egy dolog bizonyos: mivel ezek a vagyonok nem termelő produktiv munkából eredtek, valahol kell lenni ellentételnek, elszegényedésnek. (Fábián Béla: Ott a középosztály !) Az ellentétel azoknak leromlásában van, akiknek nem volt mit valorizálni, mert a szellemi és fizikai munka nem volt valorizálható és arra nem lehet valorizált, vagy valorizálatlan hitelt kapni. (Fábián Béla: A középosztály elszegényedése!) Nem rekriminálni akarok, sőt nagyon szeretném, ha a magyar politikai életből ez az agitatív erejű, de nem mindig igazságos beállítású kérdés kikerülne. Méltóztassék a dolgot magasabb szempontból nézni. A korona leromlásából minden termelési ágnál, amely tőkével rendelkezett, megerősödés állott be, kicsinynél és nagynál egyaránt. Ez a megerősödés — elvonatkoztatom magamat a mindennapi politika ferde szemszögétől — magasabb szemszögből nézve talán még helyes is, mert termelési gócpontok keletkeztek az iparnál épugy, mint a mezőgazdaságnál, embereket juttattak kenyérhez és átsegítettek egy katasztrofális, nehéz átmeneten. Ma azonban nem a rekriminálásnak ideje van, hanem ezekből le kell vonni a logikus következtetéseket. Az egyik következtetés az, hogy az az ipar és kereskedelem, valamint az a mezőgazdaság, amely ennek a leromlásnak előnyét élvezte, álljon oda teljes áldozatkészséggel, hogy a magyar korona stabilitását vissza53