Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-257

554 'Ä nemzetgyűlés 257. ülése J924. valutát nem létesítünk a jeg-ybank felállitásával kapcsolatosan. (Baross János: Két évvel ezelőtt kellett volna!) Hántsuk le azt a tudományos mázat, amely­lyel ezt a javaslatot benyújtották; ami itt tör­tént, az semmi egyéb, mint kicsinyes, fiskális érdekek megvédése (Ugy van! balfelöl.) az adó­bevételek, állami bevételek terén, ahol a kormány utói akarta érni a korona időközi és általa is kontemplált romlását, (Propper Sándor: És ő is megkontreminálta!) hogy a magának fentartott számolási értékkel biztosítsa, hogy kevesebb ösz­szeget ne kapjon. A másik pedig — és itt talán egyesekkel nem leszek egy véleményen — semmi egyéb, mint gyáva behódolás egy politikai jel­szónak, agitációnak, amely a jegyintézeti hitelek valorizálása címén indult meg. Ami az adóbevételek terén a kormánynak azt az igyekezetét illeti, hogy igyekszik magát megvédeni a korpna időközi romlása ellen, azt én helyesnek és jónak találom. De erre igen sok mód kinálkozik. Egy fejlett adóadminisztráció mellett, melynek elmulasztásáért a volt pénzügy­minister urat terheli a felelősség, sokkal egy­szerűbben, sokkal kevésbé brutális eszközökkel lehetett volna ezt elérni, mint olyan adminisz­tráció mellett, mint a mienk. Megmaradt a szorzószámok rendszere, amellyel a kormány bőségesen élt a múltban és — ugy látszik — él a jelenben is. De ezért csinálni az egész gazdasági életet alapjában érintő ilyen reformot, — ez mégis kissé túlfrivol eljárás, mégis inkább sötétbe való ugrás, mint egy komoly, céltudatos pénzügyi politika jelentkezése. (Ugy van! bal­felől.) A másik a jegyintézeti hitel kérdése. Egy idő óta a jegyintézeti hitel terén hallatlan táma­dások hangzanak el. Ma is hallottunk ilyen támadást itt a Házban. Azt mondják: nemzeti ajándék az, amit a kormány a bankoknak ad. Meg kell vallanom, ez igen erős agitativ eszköz, különösen azokkal szemben . .. (ßogya János: Külföldi szakembereknek is ez a véleményük ! — Felkiáltások a balközépen : Mindenkinek ! — Strausz István : Nem mindenkinek!) Legyen szabad elmondanom, hogy nekem nem ez a véleményem, legalább is végső konklúzióban nem. Ez kétségkivül igen erős agitativ eszköz, különösen azokkal szemben, akik nem hajlandók azt a fáradságot venni, hogy a dolgok mélyére tekint­senek. Azt hiszem — én szívesen koncedálom — a jegyintézeti hitel terén történtek viszaélések, történtek kizárólag spekulativ célokra jegyinté­zeti hitelkiutalások. De újra azt mondom, amit az adók tekintetében mondottam, hogy ehhez nem kellett volna ilyen reformot csinálni, elég lett volna a jegyintézeti igénylések becsületes el­birálása és szükséges lett volna oly kamatláb meg­állapítása, amely a tőkekeresletnek, tőkehiánynak megfelelően gondoskodott volna arról, hogy azt spekulációs célokra ne vegyék igénybe. (Dénes István: Ezt elmulasztották! Ezért felelősek! — Zsirkay János: A kosztpénzek idejében 8%-ot kapott a jegyintézet! — Zaj. Halljuk! Halljuk!) Legyünk tisztában vele: nem az a kiskereskedő, kis­iparos használta fel spekulációs célokra a péuzt; ezek 5—10 millió korona jegy intézeti hitelt vettek igénybe a bankokon keresztül, kétségkivül igen súlyos áldozatok mellett. (Zsirkay János: 60%-kal! - Zaj.) Ezekkel szemben a jegy intézeti cenzúra igen kíméletlenül működött. De voltak protekciós vál­lalatok, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) amelyek 200—300-500 millió koronát vettek fel. (Zsilinszky Endre : A bankok saját vállalataik részére. — Zaj.) Méltóztassék megengedni, hogy évi március hó 18-án, kedden. ne menjek bele a részletekbe... (Zsilinszky Endre : Ez nem is annyira részlet ! — Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Rassay Károly : Tudok igen előkelő nyomda­vállalatokat is, amelyek szintén kaptak valorizá­latlan hiteleket. (Zaj és felkiáltások a szélsőbal­oldalon: Melyek azok? — Zsilinszky Endre : A valorizálatlan hitel idejében kaptak valorizálatlan hitelt, — Zaj.) Kögtön lecsökken ennek az agitativ eszköznek az értéke, ha méltóztatnak odaállni és azt mondani : nemcsak a bankok, de protekciós, hozzánk közelálló vállalatok is élveztek valorizá­latlan hitelt és azt két garasban fizették vissza. (Zsirkay János : Hát csak a nagybankoknak sza­bad 1 Nagyon sántit a logika ! — Zsilinszky Endre : Nem jóhiszemű dolog, amit most mondott ! ­Nagy zaj.) Elnök, (csenget): Csendet kérek! (Szabó Imre: A Stádiumról van szó?) Rassay Károly: Én csak azt mondom, hogy az ilyen közgazdasági kérdést lehetőleg meg keli fosztani demagóg és agitativ jellegétől s azt ob­jektive kell kezelni. (Ugy van ! a középen.) Ehhez az első lépés az, hogy ott, ahol előnyöket is élvez­tem, azokat is beállítottam, nem pedig kizárólag a hátrányokat, amelyekkel izgatást tudok elérni. (Zsilinszky Endre: Semmi előnyt sem értek el ! — Dénes István: Annál súlyosabb a kormánv íelelőssége, ha protekciós vállalatoknak is adott! -- Drozdy Győző: Hiszen a kényszerkölcsön blan­kettáit is ott nyomatja a kormány! — Lend vai István: Nem lehet mindent Kleinéknál nyo­matni ! — Nagy zaj.) Elnök : Zsilinszky képviselő urat kérem, mél­tóztassék csendben maradni! Rassay Károly: Ha én annyi valorizálatlan hitelt élvezhettem volna, mint amennyit élvez­tek egyes protekciós vállalatok, amelyek kép­viselői ma a valorizálatlan hitelek ellen harcol­nak, akkor valószinüleg szintén a sokszoros milliárdosok közé tartoznám. (Zsirkay János: Annál önzetlenebbek, mert a maguk haszna ellen beszélnek ! — Zaj.) Elnök : Zsirkay képviselő urat kérem, mél­tóztassék csendben maradni ! (Drozdy Győző: Ér­zékeny pontra talált! — Zsilinszky Endre: A leg­nagyobb őrültség lett volna nem kérni valorizá­latlan hitelt, ha nem volt más! Nekünk is van jogunk az élethez, nemcsak az önök bankjainak! — Dénes István: A kormány felelős! — Zaj.) Dénes képviselő urat kérem, méltóztassék csendben ma­radni! (Dénes István: A kormány felelős ezért is, azért is! — Zsilinszky Endre: Ahol 20—30 nagy zsidó nyomda van, ott egy keresztény nyomdá­nak is van joga élni! Miklós Andor nyomdájában nyomják a hivatalos lapot! — Zaj.) Rassay Károly: Engedjék meg, hogy végső konklúziómat levonjam. Én csak arra utaltam, hogy az őszinteség megköveteli, hogy ne csak azt mondjuk: a bankoknak volt hasznuk a valorizálat­lan hitelekből, (Zsilinszky Endre: De igenis, azok­nak volt hasznuk!) mert a kereskedelmi vállala­tok terén végig az egész vonalon hasznok kelet­keztek és vagyonok származtak. (ZsilinszkyEndre: Ez nem volt jegyintézeti hitel!) Igazán sajnálom, hogy ilyen izgalom keletke­zett, mert nekem nem volt célom ebbe a kérdésbe a legkisebb személyes vonatkozást sem belevinni. Ha azonban t. képviselőtársaim provokálnak, szokásom szerint a választ őszintén megfogom adni. Azt mondottam, hogy a jegyintézeti valo­rizálatlan hitelek kérdésénél a demagóg és agi­tatív vonatkozásokat el kell vetni és őszintén kell odaállítani a nemzet elé a dolgot, hogy ho­gyan is áll a kérdés. (Zsirkay János: A 732 mil­liárd maga beszél magáért!) És ha ezt nézzük, azt látjuk, hogy nemcsak a bankok, nemcsak az ipar-

Next

/
Thumbnails
Contents