Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-257

352 A nemzetgyűlés 25?. ülése 1924. évi március hó 18-án, kedden. számára a talajt porhanyóssá elsősorban épen a kormánynak ez az éveken keresztül folytatott politikája tette, akkor e spekuláció lehetőségéért, rombolásáért a kormánynak kell a felelősséget vállalnia. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Egy állam háztartása vajmi kevéssé különbözik egy magánvállalat vezetésétől. Amint annak a magánvállalatnak értékét a részvényei fejezik ki, épenugy az államháztartás iránti bizalom kifejezésre jut abban a bizalomban, amellyel annak az államnak valutáját, részvényeit, pénzjegyeit fogadják. (Fábián Béla : Felvizezik a részvényeket !) Ha tehát egy vállalatnak vezetése, gazdálkodása irányában ilyen súlyos, indokolt, folyamatos, éveken keresztül tartó okok merülnek fel a bizalmatlanságra, nem lesz csoda, ha annak a vállalatnak részvényei, — bármekkora materiális értéket képviseljenek is azok a maguk megtestesitésében — a külforgalomban, a forgalomban értéküket el fogják vesziteni. Bármekkora nemzeti vagyon lehet itt ebben az országban, — hiába hivatkozunk a 12 millió katasztrális hold szántóföldre, — ha egyszer nem lesz olyan gazdálkodás, olyan államháztartásvitel, nem lesz olyan kül- és belpolitika, mely a bizalmat felkelti az ország iránt, akkor dacára ezeknek a megtestesített nagy értékeknek, a magyar állam részvényei, államjegyei kell, hogy pusztuljanak, romoljanak és elporladjanak. (Ugy van ! balfelöl.) Ezek után nagyon egyszerű volna az én helyzetem, amikor áttérek ennek a javaslatnak tárgyalására. Mert azt kell látnom, hogy a kormány továbbhalad azon az utón, amelyen négy év óta halad. Megint tüneti kezeléssel próbálja a bajok eredeti okát megszüntetni ahelyett, hogy lenyúlna a mélybe és ott keresné a bajok megszüntetését. (Drozdy Győző: Kuruzslás!) Azt látom megint, hogy nem az általános bizalmatlanságot akarja megszüntetni és annak okait kiküszöbölni, hanem egyszerű technikai eszközökkel akar pár hónapi haladékot nyerni ebben a javaslatban. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Fel van épitve továbbra is minden a külföldi kölcsönre, amelyet helyesnek, nélkülözhetetlennek tartok, de amelynek elnyerése még ebben a pillanatban sem kizárólag rajtunk múlik, az adósokon, hanem a hitelezőkön is, akikkel szemben állunk. A kormány ebben a javaslatban, amelyet — ismétlem — büszkén nevez »a korona értékcsökkenésének meggátlására irányuló egyes intézkedésekről szóló törvényjava

slat«-nak, (Propper Sándor: Nagyon magyaros!), két intézkedést kontemplál. Hogy mennyiben felelnek meg ezek az intézkedések az általuk elgondolt célnak, arra leszek bátor a következőkben kiterjeszkedni: A két intézkedés közül az egyik a takarékkorona rendszerének kreálása- Talán nem is helyesen fejezem ki magamat: nem a takarékkorona rendszerének, hanem csak r a takarékkoronának kreálása, amely semmi egyéb, mint egy bizonyos időben fixirozott, egy bizonyos relációban meghatározott számolási értékelése a jegyintézeti hiteleknek. A másik intézkedés egy hatalmas, méreteiben általam még ebben a pillanatban sem ismert teljesítés követelése a magyar adózó polgárságtól a kényszerkölcsön tekintetében. (Igaz! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azér mondom/hogy nem tudom, méreteiben mekkora ez a követelés, mert hiszen végeredményben tudok egy rejtelmes 12-es bizottságról, amely, mint valamikor a velencei itélőtanáesok titokban tanácskozik, (Baross János: Fekete álarcban!) hogy egyszer azután meghozza inapellábilis határozatát, amelynek nyomában — nagyon félek — hasonlóképen pusztulás fog bekövetkezni. (Drozdy Győző: Ami másnap kirepült a kezükből, mint a gyermek kezéből a veréb! Viccet csinálta 12-es bizottság! ~ Fábián Béla: Sóhajok hidja!) A törvényjavaslat indokolása szerint a takarékkorona intézményét ez a javaslat mint a valorizáció intézményes biztositását állitja oda s akképen jellemzi saját szülöttjét, hogy erre mindaddig szükség van, ameddig a korona stabilitása időpontjában a korona visszanyeri értékmérő jellegét. Ebből az indokolásból én két tételt elfogadok. Elfogadom azt a tételt, hogy a korona, mint fizetési eszköz, értékmérő jellegét épen stabilitása hiányánál fogva elvesztette. A másik, ami ebből logikusan következik, az, hogy csak a stabilitással lehet visszaadni bármely fizetési eszköz értékmérő jellegét. Ebből arra lehetne következtetni, hogy a kormány felismervén ezt a nagy közgazdasági igazságot és tételt — ugy, amint az indokolásban is sejtteti — ebben a törvényjavaslatban olyan intézkedéseket tervez, amelyek ennek a fizetési eszköznek értékmérő jellegét vissza fogják adni és ezáltal a leromlott, értékmérő jellegétől megfosztott fizetési eszközt újra egy alkalmas értékmérő fizetési eszközzé fogják előléptetni. Ez igen vakmerő gondolat, amely igen veszedelmes következményekkel járhat. Teljes őszinteséggel bevallom, nem tudom az egész gazdasági élet terén végiggondolni, hogy mi lenne annak következménye, ha ezt a gondolatot végigvezetné a kormány. Egy azonban bizonyos, az, hogy ha a kormány egy ilyen igazságot felismer és ezt az igazságot odaállitja, akkor, ha elindul is ezen az utón, három principumot nem lehet, hogy figyelmen kivül hagyjon, mert ha azokat figyelmen kivül hagyja, akkor az első pillanatban darabokra kell hogy törjön az egész koncepciója. E három principum közül az első az, hogy a valorizáció nem szoritkozhatik csak a jegyintézeti hitelekre, nem szoritkozhatik csak arra, hogy a kormány a jegyintézet utján adott hitelekre állitsa fel a takarékkorona rendszerét, és az ezen hitelek utján folyósitott fizetési eszközöknél állitsa helyre a korona értékmérő szerepét, hanem egy bizonyos pontban — nem a múltra nézve, hiszen az természetes dolog, hanem a jövőre nézve — a leromlott, értékmérő jellegétől megfosztott fizetési koronát generális intézkedéssel fel kell ruháznia egy indexszámmal, — mert lényegében arról van szó, — egy pótlékkal és igy értékmérő jellegű fizetési eszközzé kell tenni. Ez az első principium. A második princípium az, hogy ennek a számolási értéknek becsületesnek kell lennie. E számolási érték kiszámításánál pedig egyetlenegy körülmény jöhet csak figyelembe ; a korona belföldi vásárló értékének lemérése. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Drozdy Győző : A vásárcsarnokba kell elmenni ! — Fábián Béla : Nem Salgó kontreminálásokkal kell megállapítani !) El kell söpörni a nivellálódás útjából, a szabad értékelődés útjából minden olyan megkötöttséget, minden olyan korlátot, mennek fennállása esetén ez a számolási érték, amely a korona értékmérő jellegét lesz majd hivatva pótolni, alapjában véve egyesek játékszerévé, de nem az egész nemzet iránytűjévé alakul ki. (Úgy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Dénes István : Ezen kacagott a pénzügyininisterhelyettes ur. Levizsgázott !) Az én véleményem szerint az elgondolt eredmény még igy sem volna biztositható, de ezek nélkül a princípiumok nélkül nem történik semmi más, mint hogy gazdasági életünkben, mely erőszakos intézkedésekkel amúgy is gúzsba van kötve, az önkényt még nagyobb úrrá tesszük, a káoszt és a bizonytalanságot teljesen uralomra emeljük/t///;*/ van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezzel szemben azt történt, hogy a takarékkorona rendszere kizárólag a jegyintézeti hitelek körére