Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-257
A nemzetgyűlés 257. ülése 1924. JEiD.il : A minister! állásokat megszüntetik ! — Meskó Zoltán : Tetszik látni, azért igy is megy!) Ennek a kormányzatnak azonban — ugy látszik — inkább kell a külföldi kölcsön s az ország kiszolgáltatása a maga poziciójának mentésére, (Igaz! Ugy van! half elől.) mintsem az ország megmentése saját, poziciójának odaadásával. (Ugy van! bal felől. ~ Dénes István: Ez világos beszéd!) Most már megvolna hát a külföldi kölcsön, legalábbis papiron. De hogy ez a külföldi kölcsön nem lesz olyan remédium, olyan orvosság, amely meggyógyítja gazdasági bajainkat, azt az események mutatják. Amióta legalább papiron biztosítva van a külföldi kölcsön, javulnia kellett volna a gazdasági helyzetünknek, ha a külföldi kölcsön oly csalhatatlan remédium volna. És mit látunk? Azt, hogy naprólnapra romlik pénzünk értéke, napról-napra rosszabb és rosszabb gazdasági viszonyok között vagyunk. (Ulain Ferenc: Mert a bankok Bécsben szedik fel az aranyakat, amelyeket kölcsön fognak adni! —- Meskó Zoltán: És elhintik az arany-középuton ! — Ulain Ferenc: Egy kontreminnel! — Baross János: De az ezüstöt vagonszámra szállitják kifelé!) Hogy a külföldi kölcsön nem lesz az a gyógyitószer, amit tőle várnak és amit itt a kormány egy esztendő óta állandóan prédikál, mutatja az, hogy a külföldi kölcsön biztositásakor is ilyen borzasztó antiszociális és alkotmányellenes intézkedéssel, mint aminő a kényszerkölcsön, operál a t. kormány. (Zsirkay János: Majd lesz még folytatása is! Nem az első és nem is az utolsó! — Ulain Ferenc: Ez csak kicsi kölcsön! — Baross János: Egészen kicsi!) Hogy a kényszerkölcsön megindítása a leg'alkotmányellenesebben történt, arra nézve azt hiszem, nem kell nekem hosszasabban beszélnem, hiszen a t. túloldal is, ha megkérdi lelkiismeretét, rá fog jönni arra, hogy ennél alkotmányellenesebb kormányintézkedést, valósággal a zsebekbemarkoló, lényegbevágó intézkedést, adókivetést a nemzetgyűlés megkérdezése megtenni nélkül semmiképen nem lett volna szabad. Erről tehát nem is akarok beszélni. (Zaj.) Már ezzel az alkotmányellenes cselekedettel megérett a kormány arra, hogy a nemzet lesújtó, elitélő kritikája suhogjon felette. De nemcsak alkotmányellenes volt a kényszer, hanem a legantiszociálisabb is. A t, kormány jóvoltából éveken át kapták a nagybankok, a nagytőke a nemzeti ajándékot, az olcsó kölcsönt. Most amikor az államhatalomnak kölcsönre van szüksége, nem nyilvánvaló-e, — hivatkozom a túloldalon ülő t. képviselő urak belátására és szociális érzékére — nem kézenfekvő-e, hogy ezektől a bankoktól, a nagytőkétől vasalja be az állam, ha másképen nem lehet, azt, amit nekik éveken át olcsó kölcsönben és nemzeti ajándékokban adott. (Dénes István: És a nagybirtoktól is!) Szegény embereket, kisexisztenciákat kell nyomorítani megint, amikor az államhatalomnak ujabb és ujabb anyagi forrásokra van szükségei Egyre-másra járnak hozzám a kerületemből szegény kisexisztenciák, apró, párholdas törpebirtokosok panasszal, azzal, hogy uram, ez mégis 'borzasztó, micsoda dolog ez, hogyan birjuk ezt el. Az illető választómnak, Német István somogyácsai lakosnak öt kataszter hold földje van és fizet minden illetéket. Ilyen emberre jövedelem- és vagyonadót se volna szabad kivetni, ötholdas, nyomorult törpebirtokos tud produkálni annyit, hogy jövedelem- és va- NAPLÓ XXI. évi március hó 18-án, kedden. 347 gyonadót fizessen az államnak, amikor a földadót már megfizette? A túloldalról hallottam védelmezni az ötvenholdas kisgazdákat. Legyen szivük önöknek és védelmezzék a párholdas törpebirtokosokat is. (Kuna P. András: Meg is lesz! — Erdélyi Aladár: Ki volt az, aki az ötvenholdast védte?) Szijj Bálint javasolta, hogy^ ötven holdig legyen védve. (Erdélyi Aladár: Ezzel az ötholdast is védelmezte! — Kuna P. András : Az is benne van !) Amikor a jövedelmi és vagyonadóról a viták folytak és amikor én is ott ültem a túlsóoldalon, azt az Ígéretet kaptuk határozottan, precizirozva, hogy a jövedelem- és vagyonadó létminimumát ugy állapítják meg\ hogy ilyen apró exisztenciákat ne terheljenek meg vele. Emlékezhetnek rá a túloldalon ülő t. képviselőtársaim, hogy mi, akik az eljárásban részt vettünk, követeléseinkre Ígéretet kaptunk, hogy a jövedelem- és vagyonadó létminimuma ugy lesz megállapítva, hogy a 8—10 holdon aluli törpebirtokos nem fogja azt fizetni és ime, itt a bizonyság-, az ötholdas nyomorult kis törpebirtokosra is kivetettek harmincezer takarékkorona államkölcsönt. Azt mondhatnák, nem sok ez, pár tojásból kikerül. De ha van pár eladnivaló tojása, annak árából ruhát kell vennie a gyermekeinek és a maga számára már nem is jut, pedig ő maga lerongyolódott. (Zaj.) Amit az a nyomorult kisember elő tud teremteni, azt nem adhatja kölcsön az államhatalomnak, mert ellenkezőleg neki is inkábíb kölcsönre volna szüksége, de ő nem kap kölcsönt, mert azt a nagybankoknak, a nagytőkének adják. Amikor ezeknek a nyomorult kisexisztenciáknak párholdas földet adtunk, a földreform révén és segíteni akartunk rajtuk ugy, hogy állatokat is tudjanak szerezni, erre már nem volt kölcsön, nem volt olcsó hitel. A kormányzatnak ellenben van lelke és szive az ilyen törpeexisztenciákat is megsanyargatni a kényszerkölesönnel. (Rassay Károly: Huszonöt tojás elmegy a kényszerkölcsönbe! Felháborító! -— Dénes István: Miért adnak privilégiumot a nagybirtokosoknak?) Vannak olyan kisexisztenciák, két-háromholdas törpebirtokosok, akik panasszal jönnek hozzám, mert szintén kivettetek rájuk a jövedelem- és vagyonadót azért, mert kisbérletük volt és ennek alapján két-háromhold földjük dacára is adóalanyokul szerepeltek a jövedelem- és vagyonadónál. Közben azonban az történt, hogy a kisbérleteket elvették tőlük és nem kaptak helyette mást, Elvették tőlük a megélhetés alapját, az exisztenciájuk biztosítására szolgáló kisbérletet, de a kényszerkölcsön t azért kivetették rájuk. Hozzám jöttek azzal, hogy uram, nekem három-négy hold bérletem volt és fizettem jövedelemadót, mert abból valahogyan meg tudtam élni, a két- három hold földemmel együtt. Most elvették tőlem a kisbérletet, de a kényszerkölcsönt és a jövedelmi és vagyonadót nem veszik le a vállamról. Ezek meg is kapták már a fizetési meghagyást. Fellebbezhetnek szegények, de kérdés, hogy kedvezően intézik-e el és mire a fellebezést elintézik, behajtják rajtuk a kivetett összeget, (Meskó Zoltán: A létminimumot léptessék életbe!) Amikor ilyet látunk, hogy apró kis exisztenciákat nyomorít az állam azzal, hogy kényszerkölcsönt vet ki rájuk, jóllehet a társulati adó nem alapja a kényszerkölcsönnek, önkéntelenül fel kell háborodnia az ember igazságéi*zetének, hogy ebben a nyomorult, lesújtott országban ilyeimiinek kell történni. (Lendvai 1st52