Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-257

348 A nemzetgyűlés 257. ülése 1924 ván: Fajvédelmi politika!) Azt látjuk minden vonalon, hogy itt a nagytőkének olyan eléd elvetése folyik, amely belesodorja az országot előbb-utóbb abba a katasztrófába, amelyből, fé" lek, nem lesz feltámadás. Már az előbb is rámutattam arra, hogy a bolseviki őrület után különösképen szociális politikát kellett volna inaugurálni, hogy a dolgozó embereket, amennyire lehet, kielégítsék és bennük a lelki konszolidációt létrehozzák. Ilyen politikával, a nagytőke, a nagy vagyon, nagybirtok dédelgetésével nem fogjuk elérni a lelkek kibékítését. Márpedig, ha a lelki konszolidációt el nem érjük, véleményem, hazafias lelkem aggodalma szerint nincs reménységünk a feltámadásra, nincs reménysége ennek az országnak a romokon való felépülésre, mert ezt az országot végeredményében mégsem a nagytőke épiti újra, hanem a millió szorgalmas, dolgos kar; (Ugy van! a hal- és a szélsőbaloldalon.) azok épitik e romokban heverő országot újra, akik testtel, kézzel, ésszel, szellemmel dolgoznak, (Ulain Ferenc: De nem speku Iáinak!) de nem spekulálnak, nem tőzsdéznek, nem si berkednek. (Ugy van! half elől.) T. Nemzetgyűlés! Mivel én azt látom, hogy a mai kormányzat annyira le van kötelezve a nagytőkének, a nagybankoknak, (ügy van! balfelőd) t hogy valósággal, azt merem mondani, uszályhordozója a nagytőkének és a nagybankoknak, a kapitalizmus túlhajtásainak, s ez a szőnyegen fekvő törvényjavaslat •is azt bizonyitja, hogy a magyar kormány nem tud felemelkedni arra a magaslatra, amelyre szociális és hazafias szempontból fel kellene emelkednie, mert ennek a kormánynak mindem előbbrevaló, mintsem a kis exisztenciáknak, a dolgozó társadalomnak védelme és az ország jólfelfogott érdeke : ebből kifolyólag ezt az antiszociális javaslatot el nem fogadom, (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovits György jegyző : Rassav Károlv ! Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassanak megengedni, hogy a vitának ebben a nagyon előrehaladott stádiumában egy kis időre igénybe vegyem a t. nemzetgyűlés türelmét, de ugy érzem, hogy lelkiismereti kötelességemnek teszek eleget akkor, amikor kifejezést adok azoknak az aggodalmaknak, amelyek engem eltöltenek az előttünk fekvő törvényjavaslattá] szemben ugy közjogi, mint gazdasági pénzügyi, valamint szociális szempontból. A közjogi kérdésekkel nem kivánok sokat foglalkozni; nem azért, mintha én lekicsinyelném a közjogi jelentőségét azoknak a sérelmeknek, amelyek ebben a javaslatban, helyesebben abban a körülményben vannak, hogy a javaslatban foglalt jogviszonyokra a kormány már rendeleti utón intézkedett. Nem akarom lekicsinyelni ezeket a szempontokat, mert ugy érzem, bogy ha lekicsinyelném, akkor magát az egész parlamentarizmus lényegét tagadnám meg. Az én közjogi tételem rendületlenül az, hogy közszolgáltatásokat másképen, mint törvényhozási utón, a nemzettől, az adózó polgárságtól követelni nem lehet, (Ugy vari! a bal- és a szélsőbaloldalon.) még kevésbé lehet akkor, ha a parlament együtt van, — mert akkor az egész parlamentarizmus alapjában véve "fikcióvá válik amelynek semmi jelentősége az állami gépezetben nincs. (Ugy van! balfelöl.) Ha ennek ellenére a kérdés köziogi oldalával bővebben nem foglalkozom, azt kizárólag azért teszem, mert ugy érzem, hogy bizonyos évi március hó 18-án, kedden. tekintetben hipokrizis volna, ha én ma itt alkotmányjogi szempontokat hangoztatnék ezzel a javaslattal szemben, holott önök épen oly jól tudják, mint én, hogy Magyarországon a parlament budgetjoga évek óta illuzóriussá van téve (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és hogy a törvényhozás jogkörét a tényleges hatalom a rendeleti hatáskörrel alapjában véve abszorbeálta. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Már most, ilyen körülmények között, mégis azt kellene kérdeznem, hogy mi ellen tiltakozzam tehát, amikor ezt a javaslatot a kezembe veszem! A valorizációnak rendeleti utón való életbeléptetése ellen tiltakoznom kellene, mert hiszen a kormány súlyos magánjogi viszonyokat szabályoz rendeleti utón. De hát vájjon ez az egyetlen tér-e ma Magyarországon, ahol a kormány a rendeleti jogalkotás körébe vonta a magánjogi viszonyok szabályozását? Hát a házbérek tekintetében, általában a bérviszonyok szabályozása tekintetében vájjon nem önkényesen, rendeleti utón intézkedik a kormány? Vagy tiltakozzam az ellen, hogy a parlament budgetjogát érinti akkor, amikor közszolgáltatásokat vet ki súlyos, egyelőre még nem is tudom, hogy mekkora mértékben? Hiszen évek óta költségvetés nélküli kormányzás vau, ami alapjában véve semmi egyéb, mint az egész adózási rendszerünknek, az egész államháztartás vitelének rendeleti szabályozása. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés! Valahogyan ugy érzem, hogy felesleges munkát végeznék, ha ebben a pillanatban ezen az egyszerű tiltakozáson túl, belemennék e kérdés vitatásába. És a helyzet adja meg sokszor, tisztelt Nemzetgyűlés, a magyarázatét annak a különleges szituációnak, amelyben mi egyesek itt az ellenzék padsoraiban vagyunk. Az előttem szólott t. képviselőtársam azt emlegette, hogy ha az ellenzék összefogna, egységes plattformra helyezkednék, el tudná seperni a kormányt. Igaz, t. Nemzetgyűlés, hogy ez talán bekövetkezhetnék: méltóztassék azonban meg-engedni, én kénytelen vagyok számolni bizonyos adott helyzettel. Én kénytelen vagyok számolni azzal a körülménnyel, hogy itt olyan kormányzat folyik, amely az alkotmányosság elveit félreteszi. (Ulain Ferenc: Aj, aj, de mennyire!) Malmost, mi következik ebből? Folytathatok egy szélmalomharcot, mint a jelen esetben, ha arra koncentrálnám az erőmet, hogy a kormány intézkedéseinek közjogi sérelmeit hangoztatnám, s akkor alapjában véve a kritika negációjára, a kritika passziv terére lépnék; vagy pedig tehetem azt, amit teszek, hogy továbbmegyek egy lépéssel és próbálom a javaslatok eredeti hibáit kimutatni és próbálom a nagyobb igazságtalanságokat talán kisebb igazságtalanságokra, a ngyobb jogtalanságokat kisebb jogtalanságokra leszorítani, mert ugy érzem, hogy ez által az országnak és a polgárságnak tulajdonképeir hasznot és eredményt tudok elérni. (Csik József: A rendeletben szabályozva van! Ezen változtatni ugy sem lehet!) Én meggondolnám, hogy ezon változtatni nem lehet, mert a rendeletben szabályozva van; hiszen vannak törvényileg szabályozott dolgok is, amelyeket az élet ugy elseper, mint a polyvát (Friedrich István: Ugy van! Igaz!), és meg vagyok győződve arról, hogy azok a szabályozások, amelyek ebben a törvényjavaslatban terveztettek és a rendeletben életbeléptettettek, rövid idő múlva a múlté fognak lenni