Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-257

342 À nemzetgyűlés 257. illése 1.924. évi március hó 18-án, Uexldei). helyzetben vannak? Mig a munkások, a szellemi és testi munkával foglalkozók valósággal nyomorognak, valósággal lerongyolódtak, addig a nagytőke boldog tulajdonosai ugy élnek, mintha bizony nem lett volna világháború, nem lett volna forradalom, nem lett volna a kommunizmus őrülete, mintha nem egy nyomorult, szegény, koldusország polgárai lennének. (Ulain Ferenc: Fő dolog, hogy van sok kormányfőtanácsos! Mindennap eggyel több!) Nem beszélek én általában a magántőke ellen, hiszen nyilvánvaló dolog, hogy mai társadalmunk a kapitalizmusra van berendezve és ennél jobbat a gyakorlatban bemutatni, megvalósítani még nem tudtak. Nem beszélek általában a bankok ellen sem, hiszen egy kapitalista társadalomban nyilvánvaló, hogy a gazdasági élet eme közvetitő szerveire, a bankokra szükség van. (Kiss Menyhért: Hitelnyújtásra, de nem spekulációra! — Zsirkay János: De hogy állam legyenek az államban, az ellen tiltakozunk!) Ámde mi épen azt látjuk, hogy ebben a szegény, koldus, csonka országban olyan gazdasági politika folyik, amely a kapitalizmust szinte egyeduralkodóvá s a bankok oligarchiáját valósággal korlátlanná tette. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Látjuk, hogy itt olyan gazdasági politika folyik, amelynek következményeképen nincs értéke a becsületes munkának; itt olyan gazdasági politika folyik, amely a nagybankokat, a nagytőkét tömi, erősiti valorizálatlan hitelekkel, módot ad spekulációra, tőzsdejátékra (Ulain Ferenc: Koncessziókat ad!), módot nyújt különböző siberségre és a becsületes munka megérdemelt jutalmát nem biztosítja. (Meskó Zoltán: Ez bizonyos!) Történik ez olyan országban, amelyet csak a többmunka, a többtermelés menthetne meg. Hiszen tanácsokban nincs is hiány, a kormány tisztelt tagjai is hirdetik beszédekben, lapjaik által a többmunkát, a több termelést, de gazdasági politikájuk olyan, hogy amit szóval hirdetnek, azt valóságban agyoncsapják, mert hiába prédikálják a többmunkának, a többtermelésnek szükségét, ha olyan politikát folytatnak, amely a munka becsülését, a munka értékét nem biztosítja, amely oda juttatja a dolgozó társadalmat, hogy arra a gondolatra jön rá, hogy tényleg nem érdemes dolgozni, mert a verejtéknek, a munkának ma Magyarországon nincs meg a kellő jutalma és gyümölcse. Történik ez a gazdasági politika, a nagytőkének ilyen privilégiumokkal való dédelgetése, erősitése akkor, amikor Magyarországon a kollektiv-rendszer bolsevista őrületét tulaj donképen az egészséges kapitalizmus ellenhatásaival kellene ellensúlyozni. A L kormány pedig épen ilyen helyzetben növeli a kapitalizmus túltengését és fokozza az egészségtelen kapitalista berendezkedés igazságtalanságait. Nem gondolja-e a t. kormány, hogy ezzel a gazdasági és pénzügyi politikával egyáltalában nem járul hozzá a lelkek konszolidációjához ? (Ulain Ferenc : Az nem fontos ! Csak siberjogrend legyen.) Demokráciáról szónokol az igen t. ministerelnök ur akkor, amikor az ország szellemileg és testileg dolgozó munkássága valósággal nyomorog és a legborzasztóbb szükséget és hiányt látja. Lehet akkor demokráciáról beszélni és szavalni, amikor itten csak a sibereknek, a spekulánsoknak és a nagytőkének áll a világ s a dolgozó emberek nyomorognak és küzdenek? Demokrácia-e ez, t. Nemzetgyűlés ? (Ulain Ferenc : Kisgazdapárti politika !) Szomorúan nevetséges, — ezt a paradoxont kell használnom — hogy a kormány demokráciát hirdet akkor, amikor a kisemberek nyomorognak és a létért harcolnak. Lehet-e demokráciáról beszélni akkor, amikor maga az államhatalom a modern rabszolgatartók sorába lép és alkalmazottait éhbéren tartja ! Nem gondol a kormány arra, hogy nem a Pogonyi elvtársak a legjobb uszitók, hanem az a gazdasági politika, amelyet a kormány folytat? A márciusi ünnepségen szomorúan hallottuk, vagy legalább is olvastuk az újságokból, kogy Kun Bélát és a szovjet-köztársaságot éltették. (Vanczák Jáuos: Nem igaz!-— Ulain Ferene: És a csendőrség kíméletes volt! A jogrend az megvan, uraim!) Én azt sem mondom, hogy talán agent provokátorok mondták ezt, hiszen e mellett a gazdasági politika mellett, amelyet a kormány folytat, nem csodálnám, ha az elkeseredést váltana ki némely nem eléggé hazafiasán érző vagy kevés intelligenciával biró emberből. (Patacsi Dénes: Az ilyen beszédek!) Mindenesetre a kormány gazdasági politikája a legjobb bolsevista uszitó. Most, amikor a kommunizmus őrülete után épen a dolgozó társadalmat kellene erősíteni és a dolgozóknak kellene megmutatni, hogy egészséges kapitalista rendszer mellett is tudnak boldogulni, akkor a kormány épen az ellenkezőjét csinálja ennek gazdasági és pénzügyi politikájával. Igenis, én vádolom, és az ellenzék részéről egyáltalában vádoljuk a kormányt azzal, hogy a bankokkal való szoros kapcsolatánál, nexusánál fogva engedte ezt a nyomorult, csonka országot gazdaságilag a bankok hatalmába kerülni és kiszolgáltatta a bankoknak a nyomorult magyar dolgozó néposztályt. És mégis csodálkoznak rajta és szenzációhajhászásnak minősitik, ha bizonyos kedvezményes részvények dolgát szellőztetik, ami pedig ezt a bűnös gazdasági bankpolitikát meglehetősen megmagyarázza és szemeink elé tárja azokat a titkos rugókat, amelyek ezt a gazdasági politikát, a bankok dédelgetését támogatják. A mostani gazdasági válsághoz, a mostani pénzügyi leromláshoz vezetett a kormány hibás, sőt bűnös gazdasági és pénzügyi politikáján kivül — bár tulaj donképen ehhez tartozik, annak egy része — az államháztartásban a takarékosság hiánya. Hiszen igaz, hogy egyik részről igyekezett a t. kormány takarékoskodni a szegény alkalmazottak, a szegény állami tisztviselők bőrére, de az állami tisztviselők és általában a köztisztviselők nagy részét ezzel a takarékoskodással beleszoritotta a balkáni baksisrendszerbe. Mert ma, ha a tisztviselők tisztességesen meg akarnak élni és családjukat el akarják tartani, olyan- útra kell vetemedniük, amelyet a szombathelyi textilcsempészéssel és legutóbb a belügyi nyomozók közreműködésével kapcsolatban láttunk. Sajnos, nagyon szomorú, hogy majdnem általánosnak mondható az, hogy azok a köztisztviselők, akik a kormány bűnös gazdasági politikája következtében a nyomorúságot családjukkal szemben nem birják elviselni, kénytelenek ilyen bűnös manipulációkba keveredni. (Klárik Ferenc: Mi van a munkásokkal és magánalkalmazottakkal ?) Ez nem védhető, nem is akarom ezt a botlást védeni, de az indok mégis meg van rá. A köztisztviselők közül azokat pedig, akik tényleg mindennél drágábbnak tartják becsületüket, beletaszította a kormány gazdasági politikája az anyagi züllésbe, az anyagi leromlásba, úgyhogy igazán majdnem mindennap látunk a hivatalokban tisztviselőket olyan borzasztó ruhákban, a rettenetes nélkülözéseknek olyan külső megnyilatkozásai között, hogy az embernek a szive valósággal elfacsarodik rajta. (Zsirkay János : Most kaptak a tisztviselők bizalmas rendeletet arra, hogy állásukhoz megfeleíőleg öltözködjenek ! Bizalmas rendeletben kényszeriti őket erre a kormány! — Kiss Menyhért: Frakkot nem csatolnak hozzá?) Nyilvánvaló dolog és csekélységem régóta