Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-256

334 A «nemzetgyűlés 256. ülése 1924 rend keretén be]ül élünk, nagyon fontos államérdeknek és a munkásság szempontjából is igen fontos érdeknek tartom. (Helystés a szélsőbaldalon.) A hazai ipart tényleg meg kell védeni, de hogy sub titulo iparvédelem, egyes nagyiparosok és ipari mágnások zsebeinek érdeket védjük csupán, és ne legyünk tekintettel semmikénen sem a fogyasztók érdekeire, hogy megakadályozzuk behozatali tilalmakkal olyan, a közszükséglet céljaira feltétlenül nélkülözhetetlen cikkek behozatalát, amelyeket Magyarországon egyáltalában nem, vagy nem elegendő mennyiségben gyártanak, azt nem helyeselhetem. (Zsirkay János: Ezen a címen a kisipar teljesem tönkrement, a Wolffnerek meg milliárdosok lettek ! — Rothenstein Mór: A Kohnerek meggazdagodtak !) Például mi történik a textilcikkek behozatala terén? Én azt mondom, hoey minden inarvédelem erkölcstelen, amely olyan ipart véd meg, mely képes a belföldi szükséglelet ellátni, vagy nagyobb mértékben véd meg, minit amilyen mértékű védelmet az az ipar igényelhet. Ha a magyarországi textilgyárak rmnvi kanavászt. gyolcsot, vásznat tudnak előállítani, amennyi a magyar fogyasztóközönség ellátására, annak fogyasztási és vásárlóereiét tekintetbe véve — ez is fontos szempont — elegendő, akkor helyes, ha ezt az ipart meervédjük, de ennek a védelemnek is csak vámok formájában szabad történnie, nem pedig behozatali tilalmak formájában. Csakis prohibitiv vámokkal lehet az ipart védeni, ahogy az az egész világon történik, ahol védvámos rendszer van, de nem behozatali tilalmakkal. A behozatali tilalom azt jelenti, hogy minőségileg jó külföldi árut nem engedünk be. Ennélfogva a hazai iparnak nem is kell ambicionálnia, hogy minőségileg ió árut csináljon, mert a konkurrencia lehtőségétől meg van óva, de ez megakadályozza a szakmunka sságnak kellő művelődését is, mert ha a külföldi jobb minőségű iparcikk ibe nem kerülhet az országba és azt nem látja maga előtt a munkás, semmi oka sincs arra hogy igyekezzék Jobb árut előállítani és a gvárosnak sincs oka arra, hogy jobb árut igyekezzék gyártani. Egyenesen erkölcstelenség és a. hazai fogyasztók érdekei ellen van, boorv drága pénzen kénytelen rossz holmit bordani, amikor olcsó pénzen jó árui is vásárolhatna. Sokat hallunk hazafias kötelességről, ^ de nagyon különös, hogy az önmegtartóztatást és a hazafias kötelességeket csak a leglerongyolódottabb fogyasztóközönségtől kivánják meg mindig, ellenben a nagybankok és iparosok, akik duskálódnak minden földi jóban, ugy értelmezik a hazafias kötelességet, hogy az rájuk nem vonatkozik, csak a másik félre. így nem játszunk és igy egy országot ilyen súlyos gazdasági helyzetben fentartani nem lehet. De még ha elfogadnám is azt, hogy elvben helyes a behozatali politika, amely tilalmakkal dolgozott és amelyet különös virágzásra emelt Kállay Tibor volt minister ur, a legsúlyosabban azért Ítélem el politikáját minden egyéb bűne és mulasztása mellett, mert szinte kinai fallal zárta körül az országot, ami kulturális tekintetben is nagyon káros. (Strausz István: Nem ő csinálta, hanem az egész kormány! — Meskó Zoltán: Az egész garnitúra benne van!) Az egész pártot teszem ezért felelőssé. De ha már el is fogadjuk azt, hogy ő kincstári ember és kizárólag a fiskus érdekeit akarta megvédeni és a fogyasztók érdekeivel nem törődött, mint ahogy nem is törődött, legalább az a kis . évi márciu.* hó 14-én, pénteken. mennyiség lett volna tényleg behozható, aminek behozatalát szűkkeblűén lehetővé tette. De mi történt* Arra a textiláru kontingensre vonatkozólag, amelyet a tárcaközi bizottság januárban engedélyezett, szóval, amely a januári belföldi fogyasztás kielégítésére volt szánva, a kereskedők most, a napokban kapták meg az értesítést a Textilgyárosok Országos Egyesületétől, hogy a behozatali engedélyt megkaphatják. Tehát március idusán, a szabadságnak hajnala ünnepnapján kapták meg az értesítést arról, hogy a januárban kontemplált kontingensnek rájuk eső részét behozhatják. (Fábián Béla: Téli szövetet júliusban!) Itt másfél havi késedelem van. Ez rendkívül fontos dolog, amellyel érdemes behatóbban foglalkozni. (Meskó Zoltán: Dehogy!) Mit jelent ez a késedelem? A mai nagyon nehéz szállítási viszonyok mellett, amikor az elvámolás és a szállítás lassúságba hátráltatja a forgalmat, a Német-Ausztriában akárhol, FelsőAusztriában, Linzben, Grácban feladott vasúti küldeménynek útja eltart 2—3 hétig, amihez hozzájárul méff az elvámolást eljárás, az elvámolási szakértői szemle, ugy, hogy amig az árut a feladás napjától számítva a vevő átveheti Budapesten vagy Magyarország más városában, legalább négy hét telik el. Hogy félreértés ne legyen közöttünk, előre megjegyzem, hogy kereskedő alatt becsületes, szolid magyar kereskedőket értek, (Helyeslés.) akik nem akarnak csalni, akik nem akarnak senkit becsapni, aki legális utón akariák pozícióinkat a magyar gazdasági életben elfoerlalni ; a hándlékra, siberekre, csalókra, gazemberekre nem gondolok, hanem csak a RT;Ó nvue*ati értelmében vett kereskedőkre. (Meskó holtán: Szóval a kisebbséget tetszik érteni! — Zsirkay .Tá^os: A törne minoritást!) Aki a heVzet magaslatán áll, aki érzi gazdasági szereidének fontossáe-át és aki nemcsak a sa iát maga vasryonát és hasznát akarja gyarapitani, hanem közszükségletnek akar elee-et tenni, hogy ugy mondjam, túlzás nélkül, kutturmissziót is akar telieciteni, szóval vevőit a lesriobban és a legolcsóhb árukkal akarja kiszolgálni, még pedi<r bizonvos konjunktúrák, az inai* területén felmerülő bizonyos konjunktúrák kihasználásával. Hiszen neki érdeke, hogy meg fogja ezt a gazdasági pillanatot és olyan^ üzleti politikát csináljon, hogy akkor vásároljon, mikor erre a legalkalmasabb idő van. Ez a fogyasztóknak is érdeke, mert a szolid kereskedő azt mondja-, hogy 15 százalék netto haszonnal akar dolgozni, tehát minél olcsóbban jut az áruhoz, annál olcsóbban tudja a vevőhöz juttatni. Természetesen nem beszélek az uzsorásról, aki a konjunktúrát csak a maga javára használja ki, de sohasem a vevő jayára. A nagy koncepciójn kereskedő előre megállapítja az üzleti tervezetét. Januárban ennyi árura van szükség ebből a cikkből, ennyire a másikból, februárban ennyi az egyikből és ennyi a másikból. Tudja azt is, hogy mennyi behozatali engedélyt kaphat, mire van igénye és a megrendeléseket ehhez képest már hónapokkal előbb eszközli a gyárban és a külföldi nagykereskedésekben. Azt az árut, amire saisonszerüen januárban van szüksége, megrendeli még júniusban vagy júliusban és azt irja a külföldi gyárosnak, hogy tessék az árut október elején vag-y közepén elszállítani. Számit még arra is, hogy mint gondos kereskedő inkább fizet három-négy heti fekbért a budapesti pályaudvaron, mert az áru valószínűleg itt lesz már december közepén.