Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-256

318 A uem zeig y ülés ,?ß(j. illése 1924. 10 órától 3 óráig- tartó időt, mint hogyha egy» j tisztán látszólagos siker érdekében több terhet' ró rá az országra s több munkát kivan az úgyis már eléggé igénybe vett tisztviselők részéről. Ennélfogva azt javaslom, hogy ez az inditvány ne fogadtassák el. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Kivan még valaki szólani? Csik József jegyző: Pakots József! Pakots József: T. Nemzetgyűlés! Előttem szólott t. barátomnak véleményében teljesen osztozom. Én talán egyike vagyok a Ház tagjai közül azoknak, akik rendszeresen el szoktak járni az ülésekre, (Meskó Zoltán: ügy van!) s szomorúan látom és tapasztalom, hogy a többségi oldalról miyen gyéren szokták látogatni a parlament üléseit. (Zaj jobbfelöl — Erdélyi Aladár : És az ellenzék oldalán ? Ott tolonganak! — Meskó Zoltán: önöknek kötelességük első sorban! — Erdélyi Aladár: Saját szónokukat a múltkor egy emberük hallgatta! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Pakots József: Nagyon kérem igen t. képviselőtársaimat, ne izguljanak ezért a megállapításért, mert a tény az, hogy körülbelül 150 főnyi többséggel állunk szemben, ez a 150 főnyi többség pedig igen könnyen megoldhatja a maga számára a problémát, amely nem olyan könnyen megoldható az ellenzék részéről. Mi az ellenőrzés fáradságos és nehéz munkáját végezzük a parlamentben; (Ugy van! Ügy van! a, bal- és a szélsőbaloldalon.) méltóztassanak önök azt a fontos szerepet, amelyet a kormány támogatásában a maguk számára kijelöltek, jelentősége szerint méltányolni és tegyék lehetővé, hogy a tanácskozás a mag*a megszabott rendes idejének keretében lefolyhassék. Az mégsem lehetséges, hogy a nemzetgyűlés állandóan nyolcórás ülésekkel operálj on, ami tulajdonképen mindnyájunk egész idejének lefoglalását jelenti akkor, ha a nemzetgyűlési képviselő a maga idejét lelkiismeretesen rászenteli annak a tanácskozási időnek betartására, amelyet a házszabályok előirnak. Mégsem járja, hogy minden egyes alkalommal, amikor a kormánynak valamely javaslat tárgyalásának elhúzódása kellemetlen, ezen ilyen technikai módon segitsen. (Erdélyi Aladár: Az országra kellemetlen, nem a kormányra!) Igenis megvan az a remédium, hogy az ülések mindenesetre pontosan délelőtt 10 órakor kezdődjenek, miután pedig az ülések egy órával meghoszszabbittattak, délután 3 óráig bőséges idő van arra, hogy felszólalási jogával mindenki éljen. Egyébként van egy lélektani folyománya az ilyen meghosszabbításnak, t. i. mindenki felszabadítva érzi magát arra, hogy éljen ezzel a hosszabb idővel s valószínűnek tartom, hogy ez a körülmény el is hnzza a felszólalások tartamát. Amit tehát elérni óhajtanak önök, azt nem méltóztatnak elérni, mert a tanácskozások meghosszabbítása még sohasem vezetett arra a kívánt célra, hogy magát a tárgyalást rövidítette volna meg'. Mindezeknél fogva nem látom előnyét és eredményét ennek a targyalasmeghosszabbitásnak, viszont azt tartom, hogy a képviselőket ilyen természetű indítványokkal nem lehet állandóan valósággal frappirozni és nem lehet arra kényszeríteni azokat, akik az ellenőrzés nehéz munkáját végzik, hogy mindig itt legyenek. Nem loyalis ez azért sem, mert az urak könnyen megoldhatják a kérdést a maguk szempontjából. (Klárik Ferenc: Csak szavazni jönnek be!) turnusokban jöhetnek ide, (Ugy van! balfelöl.) és biztosithatják a tárgyalási és tanácskozási rendet. Továbbá vannak más módszerek arra, hogy éri március hó 14-én, pénteken. ezek az anomáliák kiküszöbölhetők legyenek, igy pl. a szombati és hétfői napon is lehet elvégre üléseket tartani. Nem tudom, hogy a nemzetgyűlésnek ezt az uj szokását, hogy szombaton és hétfőn nem tart ülést, miért tartják olyan sérthetetlennek? Amikor sürgős javaslatok kerülnek a Ház elé s amikor a minister urak bizalmas megbeszéléseket folytatnak az ellenzékkel, hogy igy biztosítsák a maguk törvényjavaslatainak törvényerőre emelkedését, amikor tehát nem a rendes parlamentáris utón, hanem bizalmas tanácskozás utján akarják a törvényjavaslatok sorsának biztositásával a maguk pozícióját erősíteni és nem akar nak támadási felületet fenhagyni: akkor méltóztassnak lehetővé tenni, hogy megfelelő időben tárgyaltassanak le a javaslatok, tessék a szombati és a hétfői napot is tanácskozási napul felhasználni. Én ellene vagyok az inditványnak. Elnök: Kivan még valaki szólani? Ha szólani senki sem kíván, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom és a vitát bezárom. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e az inditványt elfogadni, szemben Farkas Tibor képviselő ur indítványával, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az indítványt elfogadják, szives-kedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. (Rothenstein Mór: Majd ellenőrizni fogjuk, hogy itt lesznek-e? — Felkiáltások jobb felől: Nagyon helyes!) Kimondom a határozatot, hogy a nemzetgyűlés Rubin ek István kép Ansel ő urnák és társainak indítványát elfogadja s igy a házszabályok 250. §-a értelmében legközelebbi ülésünktől kezdve a most napirenden levő törvényjavaslat tárgyalásának tartamára a tanácskozási idő napi nyolc órában állapittatik meg, mégpedig ugy, hogy a Ház délelőtt négyóra hosszat, azután pedig a rendes kétórás megszakítással, délután ugyancsak négy óra hosszat tanácskozik. T. Nemzetgyűlés! Magam részéről is nyomatékkal kérem a képviselő urakat, hogy az üléseken pontosan megjelenni szíveskedjenek, (Helyeslés jobbfelől és a középen.) és ne méltóztassanak az elnökségnek annak a házszabály szerű kötelességnek teljesítésére alkalmat adni, hogy kénytelen legyen nap-nap után katalógust olvastatni. (Helyeslés jobbfelől.) Most pedig áttérünk a korona értékcsökkenésének meggátlására irányuló egyes intézkedésekről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalására. Szólásra következik? Csik József jegyző : Görgey István ! (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Görgey István: T. Nemzetgyűlés! A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslathoz eddig számos szónok szólalt fel, ugy az; ellenzék, mint a kormányt támogató pártok részéről. A felszólalások során a legtöbb szónok nemcsak magával a napirenden lévő törvényjavaslattal foglalkozott, hanem bonckés alá vette egész pénzügyi politikánkat és^ beszédük során az ország gazdasági leromlásának, koronánk jelenlegi leromlásának okai közül egyet vagy egyeseket kiragadva, ebből a nézőpontból igyekeztek a konklúziókat levonni. A levont konklúziók a felszólalások során többnyire azok voltak, hogy ha eddigi pénzügyi politikánkat idejében megváltoztattuk volna, (Gaal Gaston: Még most sem késő!) ha más intézkedésekkel, más rendszabályokkal