Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-255

'A nemzetgyűlés 255. ülése 1924. évi március hó 13-án. csütörtökön. forgalomba, ~ fya azt nézem, hogy milyen horribilis forgalomban történt a magyar korona igénybevétele, lerontása és megkontreminálása egyesek részéről, ugy meg kell állapi-" tanom, hogy bűnös mulasztás terheli a jelenlegi kormányrendszert abban a tekintetben, hogy egyrészt a bankjegy szaporítást a törvényhozás tilalma ellenére, törvényhozási felhatalmazás nélkül, saját felelősségére, a törvény kifejezett intézkedése ellenére szabadon űzte, másrészt abban a tekintetben, hogy az ország pénzügyi érdekeinek egyenes kárára valorizálatlan hiteleket könnyelműen dobott ki a közönség közé. Elismerem, hogy óriás nyomás nehezedett épen erre a Jegyintézetre, óriási megrohanásnak volt kitéve, hogy lehetetlen volt ezeket az Összes hiteligényeket kellő módon elbírálni, vagy a kiadott hitel felhasználását megfelelően ellenőrizni, de ez szerény véleményem szerint egy okkal több a tekintetben, hogy olyan rendszert kellett volna életbeléptetni a hitelrendezéseknél, amely automatikusan megrostálta és kizárta volna a felesleges hiteligénylőket és amely mellett lehetetlen lett volna, hogy a jegyintézeti hitel élvezői a koronarontással kapcsolatban anyagi előnyökhöz, keresethez, vagy meg nem engedett jövedelemhez jussanak. A jegyintézeti hitelek valóságos nemzeti ajándékot képeztek az elmúlt esztendőben és mérhetetlen tülekedések, protekcionálások és egyéb nem épen diszes látványok játszódtak le a Jegyintézet környékén. Megállapítom azt, hogy a magyar korona katasztrófája túlnyomórészben ennek a jelenségnek következménye és meg kell állapitanom azt, hogy egyenesen az állam pénzén ezidőszerint 700 milliárd papírkoronában van megszervezve az a koronarontó érdekeltség, amellyel szemben természetszerűleg' a magyar kormány és a Devizaközpont a maga kicsi bürokratikus intézkedéseivel és az egész magyar pénzérték nyomásával szemben állandóan inferioritásban lesz. A korona kontreminálása apránként beidegződött a magyar társadalom pénzügyi és gazdasági gondolkodásába, mert hiszen miniien egyes gazda, aki portékáját nem bocsátotta áruba, hanem visszatartotta, minden egyes iparos és kereskedő, aki a portékáját visszatartotta, minden fogyasztó, aki több portékát vásárolt, mint amennyire szüksége volt, félve a további koronaromlástól, minden kistőkés, aki a zugforgaloniban aranyat, ezüstöt vagy valutát iparkodott vásárolni, az egész magyar társadalom a maga beidegzettségében tudatosan vagy öntudatlanul, de ig-enis közreműködött a magyar korona lerontásában. Egy hibás és beteg rendszer megfertőzött egy egész társadalmat és az egész magyar társadalomnak egy bizonyos cél felé való beállítottsága a legideálisabb pénzügyminister és a legideálisabb pénzügyi intézkedések mellett is lehetetlenné tette volna a magyar korona megmentését. Állami hitelrendszerünk tehát a koronarontást természetes és jövedelmező törekvéssé tette és ha mi most már közel egyesztendős ellenzéki szereplésünkön végignézünk, elmondhatjuk, hogy a kiindulópontnál épen ezekre a kérdésekre vetettük a legfőbb hangsúlyt. A magyar politika történelmében talán először történt meg, hogy nem közjogi ellentétek és nem jogúszkodások kedvéért, hanem komoly gazdasági meggondolások következtében voltak kénytelenek egyesek ellenzékbe menni. Emlékszem arra a pártértekezletre, amely anjnak idején itt a Házban, amikor az egységes pártból kiléptünk, lefolyt. Emlékszem, hogy magam tettem ott akkor javaslatot és kértem Kállay Tibor pénzügyministert, hogy fogadja el a valorizációra vonatkozó javaslatomat. A pénzügyminister ur akkor kijelentette, hogy nemcsak, hogy nem fogadja el, de ha valaki a jegyintézeti hiteleket valorizálni akarn(á, azzal a legélesebben szembe fog fordxúni. Egy esztendő múlva azt látjuk, hogy ugyanaz a pénzügyminister ur ugyanarról a helyről hirdeti ezeket az elveket és kéri a törvényhozás hozzájárulását ahhoz a javaslathoz, amellyel valamikor, mikor pedig sokkal előnyösebb körülmények között, sokkal nyugodtabb atmoszférában, egy jó terméssel a hátunk mögött, szükségrendelet nélkül, a svájci gabonaeladások által juttatott valuták birtokában), organikusan, rendszeresen, a magyar koronának minden károsítása és a magyar közönségnek ujabb és ujabb megadóztatása, felzaklatása nélkül, nyugodtan és okosan meg lehetett volna tenni ezt az intézkedést. (Ulain Ferenc: Beléptek barom orvosoknak ők is!) Bátor vagyok megkérdezni az igen t. Nemzetgyűléstől, Uogy kinek volt érdeke az, hogy a valorizálatlan jegyintézeti hitelek rendszere fentartassék? Kérdem, hogy kinek volt haszna eb Dől az intézkedésből ? Emlékszem, másfél, illetve két évvel ezelőtt a házhelytulajdonosok részére javasoltunk volt az egységes pártban Schandl igen tisztelt barátommal jegyintézeti hiteleket a házak felépitése céljaira. Akkor — és itt elsősorban az ig-en tisztelt szociáldemokrata párthoz akarok szólni, — ha önök minket támogattak volna, ha az egész nemzetgyűlés szociálisan gondolkozó rétegeiben kialakult volna az a felfogás, hogy a valorizálatlan jegyintézeti hitel formájában nyújtott nemzeti ajándékokat nem kizárólag a nagybankoknak, hanem dolgozó magyar társadalomnak érdekében! is fel kell használni, ha önöfc, igen t. képviselőtársaim, akkor kellő súllyal léptek volna fel ezek mellett a követelések mellett, akkor itt egyfelől a kormánypártnak, másfelől az ellenzéknek egyöntetű megnyilatkozása folytán rá lehetett volna szorítani a kormányt arra, hogy ezt az ötmilliárdot a házhelytulajdonosoknak, a legnyomorultabb, legszegényebb rétegnek rendelkezésére bocsássa, akkor felépült volna ezer és ezer kislakás, és akkor — ma már a leromlott — koronával ezeket a házakat mint saját tulajdonukat birnák, saját földjük, saját házuk révén megelégedett és boldog exisztenciákat teremtettek volna s ehelyett Teleszky János akkor a pénzügyi tanácsban ezt a javaslatot azzal az indokolással utasitotta vissza, hogy az állam pénzén nem lehet szociálpolitikát csinálni. (Zsilinszky Endre : Később lehetett az Omge.-nak és a Gyosz,-nak!) Konstatálom, hogy az állam pénzén szociálpolitikát nem lehetett csinálni ; konstatálom azt is, hogy az egész tisztviselőt ársadalom a valorizáció hiányában a leromló korona áldozatául esett, lerongyolódott és tönkrement ; konstatálom azt is, hogy a másféléves propaganda ellenére a mezőgazdasági hitel kérdése még nincs megoldva, hogy egyenesen humbugnak kell minősítenem azokat az intézkedéseket, szemkiszurásnak és porhintésnek, amelyek a mezőgazdasági hitel terén tétettek eddig, konstatálom, hogy a magyar mezőgazdaság együttvéve nem élvezett például 19 milliárd hitelt, mint amennyit például a Hitelbank egyetlen vállalata részére Kállay Tibor