Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-255

302 ~A nemzetgyűlés 255. ülése 1924. évi március hó 13-áfi, csütörtökön. jövedelemadó kedvezményes megállapítása tekintetében tehát ezek érdekében bizonyos enyhítő és konkrét intézkedéseket kérek. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezzel be is fejeztem. Beismerem, hogy nehéz időkben, (Halljuk ! balfelől.) akkor, amikor terrorról szokás beszélni, a szabad kritika jogának gyakorlásához merészség-, elszántság, férfias erő kell. Ezt nem vitatom. De engedje meg nekem a mélyen t. ellenzék, hogy ellentételként állitsam azt, hogy akkor, amikor az egész országban épen a gazdasági viszonyok tökéletes és teljes leromlása folytán nagy az elégedetlenség, az izgalom, amikor a lelkek tele vannak keserűséggel, akkor legalább is akkora erkölcsi erő kell ahhoz, hogy mi, akik a kormány programmja mellett vállaltunk mandátumot, emellett a kormány mellett tisztességesen kitartsunk és vállaljuk átmenetileg az ódiumot az összes olyan pénzügyi intézkedésekért, amelyek húsba, elevenbe vágnak, de amelyek teljes meggyőződésem szerint a legrövidebb időn belül az ország gazdasági életét meggyógyitják. (Élénk helyeslés és tups jobbfelöl.) Mi ettől a felelősségtől nem félünk és az a párt, amelyhez tartozni szerencsém van, ezt a javaslatot, amely súlyos kötelezettség-ékkel jár, elfogadjuk ós meg fogjuk tenni mindazokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek az ország közgazdasági helyreállítására, amely helyreállitás hitünk szerint meg is fog történni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólani. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Bethlen István ministerelnök : T. Nemzetgyűlés ! Van szerencsém egy jelentést beterjeszteni a nemzetközi munkaügyi szervezet egyetemes értekezletén elfogadott egyezménytervezetek és ajánlások tárgyában. Kérem a nemzetgyűlést, hogy a jelen ést előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett az osztályok mellőzésével a közgazdasági és munkaügyi bizottsághoz utalni méltóztassék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Szabó Imre : Elég későn!) Elnök: A jelentés ki fog nyomatni, szét fog osztatni... (Zaj.) Zsirkay képviselő urat kérem, hogy amikor az elnök enunciál, ne méltóztassék az elnök szavába vágni! — A jelentés ki fog nyomatni, szét fog' osztatni és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatik a közgazdasági és munkaügyi bizottságnak. Zsirkay képviselő ur milyen címen kivan >zólani? Zsirkay János: Személyes megtámad tatás címén. Elnök: Tessék. Zsirkay János: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Örffy Imre igen t. képviselőtársam beszéde alatt, amikor arra a kinos és keserves témára tért, hogy igazán elismerésreméltó szigorúsággal és felháborodással megpecsételte és megbélyegezte ama társadalmi réteget, amely még ma is elég lelkiismeretlen, — látva azt a szörnyű gazdasági katasztrofális helyzetet, amelyben Magyarország van — hogy pénzünk ellen ujabb és ujabb támadásokat intézzen, mondom^ amikor a csempészeket Örffy igen t. képviselőtársain méltó felháborodással megbélyegezte, én azt a közbekiáltást engedtem meg magamnak, — elismerem, hogy a házszabályok ellenére — hogy a nagy csempészekkel azonban leülnek tárgyalni és azokat nem büntetik meg ugy, mint a kis esenrpészek/et, Erre a, ministerelnök ur — sajnálom, hogy épen most kiment — azt mondotta, hogy : »ezek a közbeszólások rontják a koronát, ostoba!« (Szomjas Gusztáv: Igaza van! — Meskó Zoltán: Helyre, kérem!) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Engedtessék meg nekem, hogy én, mint a nemzetgyűlés egy szerény tagja, ne kövessem a jelzőknek erre a szomorú terére a minsterelnök urat és azzal a tisztelettel, amellyel annak a helynek tartozom, amelyet ő ma betölt, a legkorrektebbül és a legtái-gyilagosabban következőképen adjam meg magyarázatát közbeszólásomnak. A ministerelnök ur — feltételezem, hogy nem rosszhiszeműen — talán nem tudja, bögyén szombathelyi interpellációmat a múlt hét szerdáján itt a nemzetgyűlés színe előtt elmondottam, amikor igazán — el kell ismernem tárgyilagosan — a Ház minden oldaláról a legmélyebb felháborodással hallották azokat a szomorú eseményeket, amelyek a szombathelyi textilesempészet körül lejátszódtak. Elmondottam és okmányokkal akartam bizonyítani és tudom is bizonyítani, hogy milyen őrületes, milliárdokra menő csempészet folyt ott le és mit követtek el ugyanazok a tényezők, amelyeknek hivatása lett volna ezeket a visszaéléseket megakadályozni, arra nézve, hogy ezek eltussolta ssanak és a nyilvánosság elől elvonassanak. Ha a Hir című újság nem száll sikra és nem követ el mindent, hogy e felett napirendre ne térjenek, a Weiszok és a többi 11 textiles és a Walles Jenők — talán; még most is milliárd számra csempészik át az árut és nap mint nap uja<bb és ujabb milliókkal károsítják meg a magyar államot. Hónapokon keresztül kiáltotta és követelte ez a Hir című újság a szombathelyi panama leleplezését, és mindig olyan tisztviselőt küldtek le a csempészet kifürkészésére és kivizsgálására, aki, — amint,, sajnos, később kisült — szintén részese volt ennek a csempészetnek. Amikor pedig a hatóság mégis kénytelen volt a vizsgálatot lefolytatni, a hivatali kiküldött első aktusa az volt, hogy mind a 11 kereskedőt becitálta oda, leült velük alkudozni és megkérdezte, hogy : »Mennyit ajánlasz fel a bűn váltsága képen ?« 600 milliót követelt a kincstár kiküldöttje és a 11 textiles csak 450 milliót kinált. (Zaj.) Kimutattam, okmányilag tudom bizonyitani, hogy a 20—30 tojást kicsempésző parasztleányokat, a Szlávies Magdákat ott lelövik, vagy a legkéiielhetetlénebb, legbarbárabb módon terrorizálják, ütlegelik és elbánnak velük, és akkor a nagy gazemberekkel leülnek, mint egyenlő jogú féllel és azt mondják: »Mit adsz, mennyivel váltod meg a bűnödet?« (Nagy zaj és felkiáltások balfelől és a balközépen: Disznóság! — Kiss Menyhért: Piszokság!) Akkor, amikor a ministerelnök ur olyan jelzővel aposztrofált, amelyre ezzel a közbeszólásommal okot igazán nem szolgáltattam, én a legnagyobb felháborodással utasitom vissza azt a lanyhaságot, amely közéletünk terén mindig csak a kis bűnösöket stigma tizálj a, zárja be és piakati roztat ja ki, a nagy gazembert pedig váltságdíj fejében szabadon bocsátja. (Élénk helyeslés balfelől és balközépen.) Elnök : Jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy 50-nél több aláírással indítvány adatott be, amely a szőnyegen levő törvényjavaslatnak tartamára— (Zaj balfelől. — Szilágyi Lajos : A ministerelnök ur súlyosan megsértette a nemzetgyűlés tekintélyét !) Szilágyi képvi-