Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-255

"A nemzetgyűlés 255. ülése 1924. évi március hó 13-án, csütörtökön. 301 des adókivetés. (Ugy van!) Ehhez járult a korona folytonos romlása. A régi adóalapok kikutatása már a kimunkálás pillanatában teljesen illuzoriussá váltak. A törvényhozás nem tudott lépést tartani az élettel, az anyagi jog szabályozása terén, szóval ezer és ezer akadály volt, ami teljesen érthetővé teszi, hogy a nagy adminisztráció mellett sem megy minden rendben. De mindezek dacára sem lehet tagadni azt, hogy az utolsó esztendőben óriási haladást tettünk az adminisztráció javulása terén. Bátor vagyok erre adatokat felhozni. Méltóztassék a jövedelmi- és vagyonadó valorizálására vonatkozólag a pénzügyi müveletet megnézni, az egész adminisztráció lebonyolittatott három hét alatt. Itt van az inségadó, amely leadmiiiisztráltatott két hét alati Itt van a kényszerkölesöii, melynek kivetése két hetet sem vett igénybe. És igy tovább. (Meskó Zoltán: Egyszerű szorzás! — Propper Sándor: Szorzógép!) Czettler t, képviselőtársam itt ellenvetést tett és amit az agrár úrtól kissé csodálok, előhozta egy kisgazdának levelét, amelyben a kisgazda skeptikusan nyilatkozik a földválvság lefizetéséről és azt kérdi, kell-e egyáltalán fizetni. Épen ez a kérdés semmiképen sem alkalmas arra, hogy az adminisztrációt megtámadja, mert itt. ha valaki felelős, az csak a központi pénzügyi kormányzat, de nem az illető közeg és, ha jól vagyok informálva, a második vagyonváltságtörvényt szándékkal nem hajtották addig végre. Ez nem mulasztás, hanem olyan körülmény amit épen ^ az agrárképviselőnek köszönettel kell nyugtázni. Épen Erdélyi képviselőtársam mutatott rá arra, hogy a második vagyonvál ságtörvény, az ingatlanváltságtörvény, összehasonlítva azokkal az összes váltság*jogi anyagi rendszabályokkal, amelyek a nem agrár lakosságra vonatkoznak, oly óriási terhet és annyi igazságtalanságot tartalmaz, hogy iey nyersen magát a törvényt végrehajtani teljes lehetetlenség. Ha tehát a pénzügyi kormányzat nem hajtotta végre a törvényt, abban én-nem mulasztást, hanem szándékos korrigálási törekvést látok, mert el fog jönni az idő, amikor ez a második javaslat . . . (Zaj half elől. — Propper Sándor: Miért hajtják végre a kereskedelmi adótörvényt! — Kiss Menyhért: Akkor miért hozták! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. (Propper Sándor : Miért hajtják végre a forgalmi adótörvényt ! Az igazságtalanabb ! — Zaj.) Csendet kérek. (Meskó Zoltán : Ennél súlyosabb bírálatot nem is mondhattak volna a kormányra! — Állandó zaj half elől.) Csendet kérek, képviselő urak. / Örffy Imre: Ennek a javaslatnak során szélesmédrü pénzügyi jogvitát magam sem tartok helyesnek. Tisztán azért szólaltam csak fel, mert a pénzügyi adminisztációra történt ismételten hivatko>zás és lelkiismereti kötejességemnek tartottam, hogy ezekre reflektáljak mert magam is tisztviselő voltam. Csak annyit vagyok bátor a kérdéshez hozzáfűzni, hogy egész kétségtelenül szervezeti hiba is van, amely tudomásom szerint korrekció alá fog kerülni és talán ínég a szanálási Programm végrehajtása során elimináltatik. Nem lehet egy nagy vármegye központján lévő egyetlen hivatalt felelőssé tenni az adókivetés terén elkövetett hibákért. Erős decentralizációra lesz szükség... (Ugy van!), szükség van arra, hogy közelebb hozzuk az adóst az adminisztrációhoz, mert ha a pénzügyi referens nem tud az adózó felekkel érintkezést feltartani, ugy nincs megállapítási képessége. Meg vagyok róla győződve, hogy a kormány akár a szanálási programmban, akár pedis azon kivül megteszi az e tekintetben szükséges javaslatokat. (Helyeslés. — Meskó Zoltán: Strausz is beleszól abba!) A kényszerkölcsönről csak egészen röviden kívánok szólni. A kényszerkölesönnek a jövedelem- és vagyonadó alapján' történt megállapítását — nagyon nehezemre esik, hogy ezt a nyilvánosság előtt meg kell mondanom — nem tartom igazságosnak azért, mert hiszen az adminisztráció előbb emiitett nehézségeinél fogva a jövedelmi adó még nagyoni messze van attól, hogy a valóságos jövedelmeket igazságosan feltüntesse. (Ugy van !) Amikor mi, többség, kénytelen-kelletlen belementünk legutóbb az ötszöröi«. illetve 15—20-szoros szorzószámba, tudtuk jól, hogy az eredetileg amúgy is helytelen jövedelmi adókivetésnek helytelenségeit csak még fokozza a szorzás. Azt hittem azonban, hogy ezzel a szorzásnak vége van és uj, helyes, jövedelmi alapkimutatás fog elkövetkezni. És mi történik ma! Ma a szorzást folytatjuk, tehát a helytelenséget még a hatványára emeljük, tehát az alapigazságtalanságokat kétségkívül még csak fokozzuk. (Elénk helyeslés.) Ezt én teljes tárgyilagossággal kénytelen vagyok megállapítani és nagyon nehezen tudnék belenyugodni abba, ha nem tudnám, vagy legalább nem remélném azt, hogy^ a most folyamatban lévő előkészületi munkálatok, amelyeknek célja igenis az, hogy az alaprendelkezést, amely a jövedelem- és vagyonadót akarta kizárólagos, egyedüli alapul venni a kényszerkölcsönnél, korrigálják. (Helyeslés jobbfelől.) Hiszen meg lehet állapítani a tegnapelőtti és a tegnapi hivatalos lapból, hogy máris igen erős korrektivumok jelentek meg: a 40.000 számú és a 36.975 számú pénzügyministeri rendeletek, melyek sokak által talán kévéseit módon, de egészen kétségtelenül nagy korrektivumokat állítanak fel. A sajtó utján értesültünk, a részvénytársulatok kényszerkölcsöne, amelyet talán legelőször én voltam bátor felemlíteni pártom körében, szintén megvalósitás stádiumába lépett s remélem, hogy még számos olyan korrektivum, amely feltétlenül szükséges, lehetővé teszi majd, hogy a kényszer kölcsön exisztenciák tönkretételével ne járjon. Ezt akartam általánosságban megemlíteni. (Általános helyeslés.) Most pedig engedtessék meg nekem, hogy miután olyan vidék képviselője vagyok, amely bortermeléssel foglalkozik, a bortermelés pedig rendkÍA'ül súlyos krizisben van, csak anynvit jegyezzek meg, hogy a bortermelők érdekében épugy, mint a háztulajdonosok érdekében szükségesnek tartanék valami konkrét intézkedést, mert méltóztatnak nagyon jól tudnihogy a bortermelésnél az az^ óriási krízis van, hogy abszolúte nem tartott lépést a bor ára az általános árakkal, jövedelem ott egyáltalán nem mutatkozik, sőt a legtöbb esetben a rezsi azt teljesen felemészti, ugy hogy a bortermelők különösen ott, ahol vegyes gazdálkodás van, ahol nincs az a kedvezmény sem, hogy az alapadót egyszerűen számítsák fel, katasztrofális helyzetbe jutottak. Tudnunk kell, hogy a legtöbb kisgazda vegyes gazdálkodást folytat. Ezeknek rendszerint 3—4-szer akkora mezőgazdasági területe van, mint szőlője, amely mezőgazdasági terület szolgálja az egész szőlőt, .. . (Ugy van.) énen ezek a kisgazdák vannak p legkedvezőtlenebb helyzetben. A WAPLö Jön. 15