Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-254

"À nemzetgyűlés 254. ülése 1924. Előrebocsátom, hogy a második fejezetben nagyjában az foglaltatik, hogy az első fejezet határozmányai értelmében kell eljárni az ott előforduló esetekben is. Ez a becsületügyi szabályzat a tisztek közötti lovagias ügyek kezelésénél igen jól bevált. Vissza kell térnem ennél a pontnál arra, amit Szilágyi igen t. képviselő ur mondott, hogy a hadseregtől kell kiindulnia a párbaj beszüntetésének, hogy Károly király azt már be is szüntette és csak azután lett njból visszaállítva. Igaza van a képviselő urnák; Károly király tényleg tiltó rendelkezést adott ki a párbajozásra vonatkozólag. Mi volt ennek a következménye? Az, hogy a tisztek többé nem párbajoztak, ellenben a polgárok épen ugy párbajoztak, mint előbb. Ez után a tapasztalat után már nem lehetett ezt az uj szabályzatot — mert ez uj szabályzat — arra az alapra felépiteni, hogy egyáltalában tilos a párbajozás, mert igy odajutottunk volna, — ahol némiképen ina is vagyunk és amire majd később fogok rátérni — hogy a katonatiszt ilyen ügyekben a polgárral szemben félig-meddig fegyvertelen. Arra kellett tehát törekednünk ebben a szabályzatban, hogy az adott körülmények között, amelyekkel számolni keli és amelyek szerint ma még a társadalom túlnyomó nagy többsége szükségesnek, sőt kötelezőnek tartja az ügyek lovagias elintézését, (Hebelt Ede: Csak a kaszinók, nem a társadalom!) minthogy a magánember becsülete sértések ellen törvényileg kellőképen védve nincs, (Veress Ferene: Itt van a baj!) lehetőleg szűk korlátok közé szorítsuk a felmerült ellentétek lovagias utón való elintézését. Ezt ugy kívánja elérni a szabályzat, hogy minden tisztnél kötelezővé teszi, hogy ha valamilyen lovagias ügye támad, kötelessége azt először a parancsnoknak bejelenteni, a parancsnok intézkedésének magát alávetni és csak ha a parancsnok expressis verbis engedélyt ad rá, hogy a felmerült ügyet lovagias utón folytassa tovább, szabad lovagias útra mennie. Ennek az intézkedésnek a tisztikarban nagyon eredményes hatása volt és kellett hogy legyen természetszerűleg azért, mert minden egyes, mondjuk hevesebb, fiatalabb vagy meggondolatlanabb urak fellépése következtében előállott helyzetet idősebb, megfontoltabb, az ügyben nem érdekelt férfiak bírálták el és intézkedtek benne teljes jogkörrel. Csak példának hozom fel, hogy ha egy ilyen bejelentett ügy kivizsgálásánál kiderül, hogy tényleg" tisztek közti becsületsértés esete forog fenn, azt a parancsnok már nem engedheti lovagias utón elintézni, hanem igenis, a katonai büntetőtörvénykönyv megfelelő szakasza értelmében a katonai bíróság elé köteles vinni. Ott elég súlyos büntetéseket lehet kiróni, melyek egészen öt évi fegyházig terjednek és esetleg rangfosztással járnak, ugy, hogy megvan a szankciója a parancsnok határozatának, megvan a szankciója az egész szabályzat szellemének, t. i. igenis el lehet intézni az ügyet elég súlyosan mindenféle párbaj nélkül is. De tovább megyek. A parancsnoknak az is jogában áll, hogy ha kivizsgálja az ügyet és konstatálja, hogy az egyik tiszt a másikat indokolatlanul és oktalanul sértette, ráparancsoljon arra a tisztre, aki sértett és azt mondja neki: én nem látom helyét a lovagias elintézésnek, ön helytelenül cselekedett, tessék tehát bocsánatot kérni. Az illető köteles ennek a parancsnak eleget tenni, vagy ha nem tesz eleget, le kell, hogy vonja ennek konzekvenciáit. Már most mi az eredménye ennek a szabályzatnak a katonák között felmerült lovagias ügyekben ? Tessék visszagondolni az utóbbi időkre, mondjuk körülbeiül egy éve, amióta ez a szabályzat érvényben van és alig fognak emlékezni tiszNAPLÓ XXI. évi március hó 12-én, szerdán. 289 tek közti lovagias ügyekre, melyeket fegyverrel intéztek volna el. Mindenesetre csak elvétve, csekély számban fordultak elő ilyen esetek ahhoz képest, ami egyébként ebben áz országban hullámzik lovagias ügyek címén. Ez a módszer nagyon jól bevált a tiszteknél, és az én nézetem szerint, a maximuma annak, ami a mai viszonyok között elérhető, — amikor, ugyebár, nekünk, katonáknak a saját embereink felett igenis van hatalmunk és a katonának a katonával: -szemben elkövetett sértését büntető bírói utön igenis meg lehet torolni, sőt meg is kell torolni és pedig elég súlyos büntetésekkel, — nem ad azonban nekünk módot arra, hogy a polgári társadalmat kényszeritsük, hogy saját maga is vegye már most revízió alá felfogását a lovagias eljárások tekintetében és ezáltal módot adjon nekünk arra, mi kötelezőleg kimondván esetleg a párbaj betiltását — hogy saját embereinket, saját tisztjeinket meg tudjuk védeni a polgári egyének támadása ellen. (SzilágyigLajos: Ezt az uj igazságügyminister úrtól várjuk! — Pikier Emil: Egyelőre még elnököl! — Derültség jobbfelöl) Itt akarom bekapcsolni egészen röviden és személyekre való minden kitérjeszkedés nélkül annak magyarázatát, hogyan van az, hogy most ilyen látszólag végnélküli lovagias ügyek vannak szőnyegen polgári és katonai egyének között. Kénytelen vagyok ezt néhány világos mondattal megmagyarázni, mert csak igy fogja a mélyen t. Nemzetgyűlés megérteni, hogy tulajdonképen miért is mondom azt, amire később fogok majd rátérni. Az történt, hogy egy tisztnek két szintén katonatiszt segédje összejött egy ügy letárgyalására két polgári úrral, akik az ellenfélnek segédei voltak. A két tiszti segéd megszakította a tárgyalást, és hivatalos elöljáróinál azt a jelentést tette, hogy a másik fél segédje a velük való iárgyalás közben hadseregsértő kifejezéseket hasznait. Méltóztatnak már látni, hogy ezek a tisztek a szabályzat értelmében jártak el. Mielőtt további lovagias lépést tettek volna, bejelentették felettes hatóságuknak, hogy mi történt. Méltóztatnak azt is látni, hogy ezáltal az illető tiszt urak rosszabb helyzetbe kerültek a lovagias eljárás folyamán, mint polgári ellenfelük, mert az nem volt kötve senkinek engedélyéhez. A felettes hatóság felfogta ezt az esetet és meghagyta egy másik tisztnek, hogy kérjen az illető úrtól elégtételt a hadseregen elkövetett sértésért. A helyzet ugy adódott, hogy a sértés elkövetését tagadta az^ illető, akinek részéről annak megtörténtét a másik ur állította. Ennek következtében párbajbiróság elé kellett vinni a dolgot Csak röviden akarom jelezni, hogy a párbajbiróság nem tudott Ítéletet hozni, mert kimondták azt, hogy a titoktartás a segédekre nézve kötelező, ennek következtében nem lehet őket kihallgatni az eset valódiságára vonatkozólag és a párbajbiróság nem tudja megállapitani, hogy a sértés megtörtént-e vagy sem, Igy nem tudott határozatot hozni. Már most nem maradt egyéb hátra, mint hogy a legfelsőbb katonai fórum, amely hivatva volt abban a kérdésben dönteni, hogy ezután mi történjék, polgári per útjára terelte a dolgot, vagyis azt az urat, aki hadseregsértéssel volt vádolva, feljelentette a polgári bíróságnál, kérvén ellene az eljárás megindítását. Azt hiszem, ez a tény magában véve kellőképen illusztrálja azt, hogy nincs nálunk külön tiszti becsület, külön polgári becsület fogalma. Illusztrálja azt is, hogy igenis, az arra hivatott fórum előtt keressük az elégtételt és illusztrálja egyszersmind azt is, hogy nem lesz lehetséges 43