Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-254
28f> À nemzetgyűlés 254. ütése 1924. éri március hó 12-én, szerdán. magam sem látom ezt személyesítve, de kétségtelen, hogy megvan — erről meggyőződtem most vasárnap, folyó hó 9-éu Salgótarjánban. (Klárik Ferenc: Jó kis vidék az is!) Salgótarjánba érkeztem szombaton, 8-án este azért, bogy a másnapra hirdetett népgyűlésen, amelynek tárgya a a politikai és gazdasági helyzet megvitatása volt, mint a szociáldemokrata párt kiküldöttje résztvegyek. Mikor megérkeztem Salgótarjánba, az állomáson engem váró munkás- és polgárválasztók — mert a polgárságnak is voltak ott képviselői — azzal fogadtak, hogy ugy látszik, a gyűléssel baj lesz, reggelre valószinüleg betiltják, mert a rendőrhatóságnak az a felfogása, hogy Pikier Emil olyan ember, aki nemcsak a munkásságot, de a polgárságot is képes fellázítani, mert olyan polgári kinézése van, és a polgárság nagyon érdeklődik iránta, ez tehát veszedelmes dolog; nekik elég a lázadozó munkásság, nem kell még lázadozó polgárság is. Kinevettem őket, azt mondva, hogy lehetetlen, hogy a gyűlést betiltsák, hiszen nem akarok lázítani. Másnap reggel az ottani párttitkárságunk tényleg megkapta a betiltó határozatot, amely nevetséges, gyerekes ürügyökön alapult, nevezetesen hogy az aláirók közül ennyit, meg ennyit nem ismernek, és hogy azoknak lakása nem volt megjelölve. Eltekintve a gyűlés betiltásától, a következő dolog is történi Délelőtt a bányamunkások bizalmifértíai értekezletre jöttek össze, amelyen bérkérdéseket akartak tárgyalni. Azt a gyűlést, amelyre odautaztam, betiltották s én csak a délutáni vonattal utazhattam vissza Budapestre, úgyhogy a délelőttön! szabad volt. Azt mondtam tehát az ottlevő bányászszövetségi központi titkárnak: elmegyek én is a bizalmiértekezletre, de nem akarok ott felszólalni, csak végig akarom hallgatni az ottani tanácskozást, hogy megismerjem a munkások panaszait és Budapesten elvégezhessem az esetleg szükséges referátumokat. El is mentem a bizalmiértekezletre, amelyen körülbelül 40—50 intelligensebb előmunkás vett részt, — mert a bizalmiak a munkások krémjét képezik — de jelen volt ott egy rendőrfogalmazó is, dr. Sütő József, a salgótarjáni rendőrséghez beosztott rendőrfogalmazó, aki közölte nem is velem közvetlenül, — ugy látszik, nem igen merte ezt megtenni — hanem a titkárral, hogy mivel nem vagyok bizalmi, nem vehetek részt az értekezleten, minthogy azon kizárólag a munkások által kijelölt bizalmiak vehetnek részt. Erre az ottani titkár felvilágosította a rendörfogalmazó urat, hogy én ^ nem akarok az értekezleten résztvenni mint szónok, hanem csak jelen akarok lenni. A rendőrfogalmazó erre kijelentette, hogy ehhez sincs jogom, ezt sem engedi meg. Amikor ezt nekem megmondták, minthogy nem akartam ott botrányt csinálni, mert hiszen a munkások úgyis nagyon izgatottak voltak a gyűlés betiltása miatt, s nem akartam alkalmat adni egy csetepatéra, amely esetleg sztrájkra vagy egyéb kirobbanásra vezethetett volna, »az okosabb enged« álláspontjára helyezkedve, szép csendesen, feltűnés nélkül eltávoztam a teremből. Ellenben panaszra mentem a rendőrtanácsos úrhoz, mondva, hogy talán nekem mégis valamivel több eszem lévén, mint a rendőrfogalmazó urnák, elejét vettem a botránynak, de most panaszt teszek nála: legyen szives megmondani, hogy mi n véleménye. A tanácsos ur kissé óvatosan nyilatkozott: nem mondott véleményt, csak annyit mondott, hogy meg fogja vizsgálni az ügyet. T T gy látszik, ő is kissé furcsának találta a dolgot, de nem nyilatkozott. Délután, amikor a gyűlés ideje közeledett, — hái-om órára volt hirdetve a gyűlés, — az összes környékbeli falvakból ezerszámra tódult a nép. Kis parasztgazdák jöttek tarisznyával a hátukon — mindegyik magával hozva kenyerét, szalonnáját, — hogy a gyűlésen jelen legyenek. Rettenetes izgalom és felzúdulás támadt, amikor a gyűlés betiltásáról értesültek az emberek, akik 10—12—14 kilométert gyalog vándoroltak, hogy a gyűlésen részt végy ének, mert hiszen egy nappal előbb még halvány sejtelmük sem volt arról, hogy a gyűlés be lesz tiltva. Nem gondolják a hatóságok azt, hogy az ilyen intézkedések sokkal jobban izgatják a népet 1 Nekem, veszedelmes, destruktiv vörös betyárnak kellett megnyugtatnom az embereket, mert már sztrájkról kezdtek kiabálni. Az állomás előtt egész kis csoportosulás volt. Megnyugtattam őket, hogy csak félreértés történt, majd eljövök máskor, menjenek nyugodtan haza. Szóval nekem, a veszedelmes hazaárulónak kellett ellensúlyoznom a hatóság félszeg intézkedéseit. (Zaj.) Tessék elhinni, hogy ebben a gazdasági nyomorúságban mi, szociáldemokrata képviselők, a villámhárító szerepét játsszuk. Ne méltóztassék mindig izgatóknak bélyegezni bennünket. Izgatnak maguk a tények. Sokkal rosszabb, ha nem beszélünk erről, mert a nyomorgó és éhes embernek hiába akarjuk bebeszélni, hogy jól van lakva s hogy semmi baja sincs, amikor a maga éhségét, nyomorúságát érzi. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nagyon kérem az igen t. belügy minister urat, hogy ha nem tud erről a gyülésbetiltásról, ha nem tudott arról, hogy a pénzintézeti tisztviselők gyűlését fel fogják oszlatni s ha nem tudott arról, hogy a salgótarjáni gyűlést be fogják tiltani, s hogy a rendőrség engem mint munkásképviselőt megakadályoz abban, hogy mint passziv hallgató, végighallgassam a bizalmiak értekezletét, mondja meg: hol élünk? Hát igazán nem jutunk előrel A ministerelnök ur talán jóhiszeműen mondja azt, amit mond, talán komolyan akarja előbbrevinni az ország konszolidációját, de az alantas közegei nem igy cselekszenek. Hiszen ma is hallottuk, hogy a népjóléti minister ur közegei sem akarják respektálni a ministeri rendeleteket. Há ez igy van, akkor itt még igen nagy bajok lesznek, amelyekért majd megint senki sem akarja a felelősséget vállalni. En ezt nem mint szociáldemokrata, nem mint pártember teszem itt szóvá, de melegen figyelmébe ajánlom az igen t. kormánynak ezeket az állapotokat. Ne tiltsanak be olyan gyűléseket, ahova egy képviselő elmegy. Azt hiszem, hogy közöttünk, akik ebben a teremben, ebben az atmoszférában élünk, senki sem lehet — pártkülönbség nélkül — olyan lelkiismeretien, olyan gonosz, hogy a mai nyomoraságot arra használja fel, hogy még jobban izgassa és tüzelje a tömeget. Igenis, meg kell állapitan i a történelmi felelősséget; politikusok vagyunk, politizálunk és megmondjuk az igazat, de nem azzal a tendenciával, hogy izgassunk. Mások is referálhatnak arról, hogy én milyen szerepet játszottam Salgótarjánban, nevezetesen, hogyha nem lettem volna tapintatosabb, mint a rendőrség, akkor igen nagy bajok lettek volna. Ezt nem öndicsekvésképen mondom, hanem tanulságul. Arra kérem az igen t. kormányt, minden politikai él nélkül, méltóztassék végre ezzel a politikával felhagyni, a nagybankokat pedig arra szorítani erkölcsi nyomással, hogy a tisztviselőiket jobban fizessék; hiszen a kormánynak megvan erre a módja. A ministerelnök ur már interveniált az ujságirók érdekében; megteheti ezt a banktisztviselők érdekében is s megvagyok róla győződve, hogy ennek lesz is foganatja. A salgótarjáni rendőrhatóságnak pedig
