Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-254

À nemzetg yMes 254. H lése li)24. tessék megmagyarázni, hogy az a Pikler Emil nem olyan veszedelmes ember, mint amilyennek ők gondolják és hogy sokkal nagyobb bajt csinálnak a gyülésbetiltással, mint amilyen baj lett volna abból, ha a gyűlés meg lett volna tartva. Ezek után a következő interpellációt intézem a belügyminister úrhoz (olvassa) : »Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy ugy a fővárosi, mint a vidéki rendőri hatóságok részint a megengedett gyűlések ok nélküli és indokolatlan feloszlatásával, részint a törvényes formák között bejelentett gyűlések betiltásával a munkásság legelemibb polgári jogain, szervezkedési és egyesülési szabadságán súlyos sérelmeket ejtenek ? Szándékozik-e a minister ur gondoskodni arról, hogy a munkásságnak megadassanak ugyanazok a jogok, mint a többi társadalmi osztályoknak, hogy éppen ugy foglalkozhassak a politikai és gazdasági viszonyok megvitatásával, mint az ország lakosságának egyéb kategóriái ?« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyminister urnák. Ki^ a következő interpelláló 1 Csík'József .jegyző : Homonnay Tivadar! Hoinonnay Tivadar: T. Nemzetgyűlés! Először nem interpellálni kivántam, hanem indítványt óhajtottam a nemzetgyűlés indítványkönyvébe bejegyezni a túltengő párbajmánia megszüntetésére, illetőleg a párbaj eltiltására. Ha mégis az interpellációhoz fordulok, (Szilágyi Lajos: Károly király eltiltotta, Gömbös állitotta vissza Szegeden!) annak oka az. hogy a nemzetgyűlés előtt olyan törvényjavaslatok feküsznek, majd később olyan sürgős törvényjavaslatok fognak előterjesztetni, amelynek tárgyalása hosszabb időt fog igénybe venni és már csak házszabályszerüleg sem lesz módomban a közeljövőben beterjesztendő indítványomat a nemzetgyűlés előtt megokolni. A párbajmánia ma már feltűnési viszketegséggé, hogy ne mondjam, őrületté fajult ebben az országban. Ennek a középkori szokásmaradványnak túltengését a magam részéről igen veszedelmesnek tartom s épen azért már most interpelláció alakiában kérem a t. kormányt s a jelenlevő honvédelmi minister urat, hogy méltóztassanak a rendelkezésükre álló törvényes eszközökkel oda hatni a polgári személyekkel szemben épugy, mint a határozottan sokkal nagyobb szigort magában foglaló katonai szabályzatok alkalmazásával a katonai személyekkel, hogy ez az egészségtelen állapot minél kisebb móretekre szorittassék, hogy a párbajmánia megszüntettessék. (Helyeslés balfelöl.) Alig van nap, hogy itt bent a nemzetgyűlésen egyik-másik képviselőtársunkat a nemzetgyűlés üléstermében elhangzott kifejezéseiért ne provokálnák, ne vonnák felelősségre részben itt a Házban, részben a Házon kivül. Alig van nap, hogy egyik-másik képviselőtársunkat vagy másokat, polgári vagy katonai személyeket ne provokálnának, ne vonnának felelősségre. Igaz, hogy itt bent a nemzetgyűlésen is annyira túlteng, annyira elharapózott ez a durva hang, — bocsánat a kifejezésért — (Igaz! Ugy van! jobbfelől.), egyik-másik képviselőtársunk oly éles kritikákat gyakorolt a másik felett, hogy nem tartja be azt a szerintem keresztényi kötelességet, de nemcsak keresztényi, hanem minden becsületes ember által vallott egyetlen becsületes irányelvet, hogy amit nem akarok magamnak, azt nem teszem a másik emberbarátommal, képviselőtársammal szemben sem. (Helgeslés a bal- és a jobboldalon.) Aki a keresztény erkölcsöt nemcsak programmjának tartja, nemcsak hirdeti, hanem a keresztény er érr március hó 12-én, szerdán. 287 kölesi alapon él, ugy a családi életben, mint a polgári társadalomban is, az ezt a párbajmániát lehetetlen, hogy helyeselje, lehetetlenség, hogy a párbaj további fentartásához hozzájáruljon. Nagyon jól tudom, hogy itt bent a Házban és a Házon kivül is nem egy képviselőtársunk van és vagyunk, akik kora ifjúságunk óta a kardot forgatjuk s ezzel, mint sporttal foglalkozunk. Nagyon jól tudom, hogy nem egy képviselőtársunk van és kint igen sok polgártársunk van, akik est a kardforgatást, — hogy ugy fejezzem ki magamat, — művészetet, mert ez a magyar természethez tartozik, tökély fokra emelte, és vannak csendes képviselőtársaim, akik nyakára tudnának vágni bandázs nélkül azoknak, akik magukat a Fodor- és egyéb vívótermekben kéthárom óra alatt bepaukolták. Senki sem mondhatja nekem azt, hogy én, aki magam is kardforgató ember vagyok, talán valamiféle elfogultságból Ítélem el a párbajt, de elítélem azt a modort és túltengés!, amely bent a Házban és a Házon kivül is ma már, úgyszólván, mániává fejlődött. (Ugy van! Ugy van! a Ház minden oldalán.) Mert — tisztelet a kivételnek — a mai szokások szerint némelyek nem veszik annyira strikte a keresztény erkölcsi szempontokat, mint én és az a párt, amelyhez tartozni szerencsém van. Vannak, akik a kényszer hatása alatt azt hiszik, hogy a párbaj társadalmi kötelezettség és hogy ellenkező esetben valami hátrány éri őket megbecsültétésükben, aminek következtében- mint ők mondják — kénytelenek a dulleumra kiállani. Pedig sokszor az marad alul, akinek igaza van. A mai párbajozást és verekedéseket, — hogy triviális kifejezéssel éljek, — nem tekintem lovagiasságnak, sőt egyenesen tekintélyrombolás az azok részéről, akik keresve keresik az alkalmat, hogy ilyen duelíeumbau résztvegyenek. Nem tisztelik a tekintélyt és a törvényt, akik a fennálló törvények ellen vétenek. A tekintély védelmét, mint egyszer már mondottam, nemcsak a kormány és nemcsak a képviselők tekintélyénél kell kezdeni, hanem elsősorban magánál a törvénytiszteletnél, a törvény megtartásánál. Amiért én felszólalok most itt és tekintélyrombolásról beszélek, s amiért főleg ma aktuálisnak tartom a párbaj kérdést, annak oka az, hogy ez a hullám, ez a beteges mánia innen a nemzetgyűlés terméből kicsapott és ma már azt látjuk, hogy közfunkcionáriusok, magas polgári és katonai állást betöltő egyének, tisztviselők provokálnak és provokáltatnak. (Szilágyi Lajos : Klebelsberg! Csáky Károly gróf! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon : A ministerek ! — Csáky Károly gróf honvédelmi minister : Én nem provokálok !) Az igen t. képviselőtársam azt mondja, hogy a ministerek. Én itt egy lépéssel tovább megyek, igen t. képviselőtársam. A ministernek is kötelessége a törvényt betartani, de kötelessége ez a nemzetgyűlési képviselőknek is. Ha valaki mindenáron verekedni akar, akkor előbb mondjon le mandátumáról és vesse alá magát uj választásnak, ha annyira mániákusává vált a párbajnak. (Horváth Zoltán: A Nemzeti Kaszinó hozzon határozatot, akkor jó lesz!) Akár a Nemzeti Kaszinóról, akár más kaszinóról van szó, rámnézve mindegy, ugyanazt az álláspontot foglalom el az Országos Kaszinóban is, ahol hála Istennek, nagyon sokan vannak, akik hasonló állásponton vannak, mint én. (Horváth. Zoltán: Akkor kigolyóznak!) Engem nem fognak kigolyózni, mert nem vagyok hajlandó a szerintem teljesen elitélendő duellumra kiállani tiszta keresztény erkölcsi felfogásom ellenére, dacára annak, hogy ón is azok közé a sokak közé tartozom, aki — mint mondottam — eléggé járatos vagyok a kardforgatásban, de viszont, mint mondom keresztény