Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-254

.282 'A nemzetgyűlés 254. ülése 1924. helyesen él, természetesen megtalálom a módját annak, hogy a lakásügyek intézéséről első fokon a saját hatáskörömben másképen gondoskodjam. Tisztelettel kérem, méltóztassék az interpelláció hozzám intézett részére adott válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti ;i szó. Eckhardt Tibor: T. Nemzetgyűlés! Köszönettel vagyok bátor megállapítani, hogy a népjóléti minister urnák a konkrét ügyben kezdettől fogva tanúsított eljárása mindvégig tárgyilagos és korrekt volt. A minister urnák ezúttal adott válasza engem teljes mértékben kielégít. Arra kérem a minister urat, szíveskedjék ezt a konkrét ügyet pártatlan — hangsúlyozom, pártatlan — tényezővel megvizsgáltatni és lm állitásom valóságáról meggyőződést szerzett, méltóztassék a lakásügynek Nyírbátorban a jövőben való intézése tekintetében kielégítő és tárgyilagos intézkedést tenni, mert teljesen lehetetlen állapot az, hogy egyenesen keresztényellenes szempontok és máról holnapra politikai szempontok legyenek irányadók a lakásügyek intézésében. A népjóléti minister urnák interpellációm egy részére adott válaszát köszönettel tudomásul veszem, természetesen a belügyminister ur által adandó válaszra való elhatározásom fentartása mellett. Elnök: Következik a határozathozatal. (Zaj \ half elől.) Csendet kérek, képviselő urak. Felteszem a kérdést: méltóztatnak-e a népjóléti minister urnák Eckhardt Tibor képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A választ tudomásul vettnek jelentem ki. Az interpellációnak a belügyminister úrhoz intézett része kiadatik a belügyminister urnák. Ki a következő interpelláló 1 Ősik József jegyző: Farkas Tibor! Farkas Tibor: T. Nemzetgyűlés! Interpellációmtól távol lesz minden érzelmi momentum és minden szenvedélyesség és a múltban elkövetett olyan kormányzati hibáknak olyan kritikája, amely ezeken nem segit. Én tisztán tárgyilagosan fogok ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, kiindulva abból, hogy ma a jegyintézeti kamatláb és a pénzintézetek által szedett kamat között olyan eltérés van, amely nem látszik indokoltnak s amely annyira megdrágítja a magánkamatot, hogy ezáltal az ipari és a mezőgazdasági termelést megbénítja. Ez a kérdés nemcsak nálunk, de Európa többi államaiban is aktuális. Ezzel a kérdéssel, azt hiszem, foglalkozni kell, ennek a megoldását kitolnunk nem célszerű és nem indokolt. Most általában mindenki takarékkoronában kezd számolni. Nem állithatjuk azt, hogy a magas kamat indokolt, hiszen a magas kamatban tulajdonképen mindenki biztosítani akarja magát a pénz értékének csökkenése ellen, vagyis a magas kamat tulaj donképen ellenértéke annak, hogy a pénz állandóan romlásnak van kitéve. Ha^ ez állott akkor amikor koronánk állandó esésével kellett számolni, ugy semmiesetre sem áll a takarékkoronára, ha csak be nem ismeri a kormány, hogy maga sem tartja stabilnak a takarékkoronát. Tudjuk mindnyájan, hogy a Jegyintézetnek, igenis, módjában lehetne diszkrecionális jogánál fogva befolyást gyakorolni a pénzintézetek működésére, azon egyszerű móddal, hogy attól teszi függővé a nyújtott hiteleket, hogy ezekkel a hitelekkel visszaélés ne történjék. Én hónapokkal ezelőtt egy interpellációmban felhívtam a kormány ügyelmét, hogy különös jelenség az, hogy az akkor még 8%-ra kapott pénzzel, — sőt voltok olcsóbb pénzek is, amenyévi március hó 12-én, szerdán. nyiben gyámpénztári, illetőleg postapénzek is a termelő közönség rendelkezésére bocsáttattak, — ezekkel a pénzekkel olyan üzérkedés folyik, hogy nagyon sokszor húszszorosán nagyobb kamatot is szednek, tekintet nélkül arra, hogy az a pénz nem az illető magántőkéje, hanem hitelre kapott tőke, ugy, hogy az illető abszolúte semmit nem szenvedett a pénz értékének csökkenése által, hanem tisztára nyert azzal, hogy az értékcsökkenést kihasználta, ugy, hogy ez a csökkenés mégis neki hozott hasznot. Én mindenesetre szükségesnek tartanám, hogy a kormány ezzel a problémával foglalkozzék és ha nem is tartom a kínálkozó megoldást teljesen tökéletesnek, nem tartom azon egyszerű oknál fogva, mert a Jegyintézet hatalma sem korlátlan hatalom és a Jegyintézet minden működése tulajdonképen csak enyhítheti az esetleges bajokat, — de mindenesetre szükségesnek tartanám, hogy ebben az irányban egy kisérlet történjék. Tudjuk azt mindnyájan, hogy végeredményében a Nemzeti Banknak, vagy amenynyiben most ideiglenesen, szerencsétlen viszonyaink között, annak a helyét némileg pótolja a Jegyintézet, ennek kell hogy módjában legyenek olyan eszközök, amelyekkei befolyást gyakoroljon a pénzpiacra, különösen akkor, amikor tulajdonképen kapitalizációról nein igen beszélhetünk, mert olyan magántőke, amely a termelés céljára rendelkezésre bocsáttassék, az országban jelenleg kevés van, hiszen tudjuk, hogy a betétek lassanként visszavonultak a betevőkhöz, mert a betevők a betéti üzletet magukra nézve hátrányosnak tartották. Interpellációm egyike a pénzügyin misterhez szól (olvassa :) -•Hajlandó- e a minister ur arról nyilatkozni, hogy a kormánynak nem áll-e módjában a Jegyintézet utján a pénzpiacra befolyást gyakorolni és a jegyintézeti kamatláb és a magánkamatláb közötti aránytalanul nagy eltérést némileg csökkenteni?« (Helyeslés jobbfelöl.) De ugyanekkor, t. Nemzetgyűlés, szükségesnek tartom, hogy az igazságügyministerhez is intézzek egy interpellációt; ugyanis ennek a problémának vannak jogi oldalai is. Tudjuk azt mindnyájan, hogy kisembereket, kistermelőket is, egyszerű piaci árusokat, kofákat, kisiparosokat sokszor nagyon kicsiny, úgynevezett árdrágításért igen súlyos büntetéssel sújtanak (Ugy van! jobbfelől.) és tulaj donképen annál az árdrágításnál, amit ezek elkövetnek, nagyon sokszor ugyancsak a termelési költségek beszámításáról van szó. (Ugy van! a középen.) Továbbá, ha valaki, aki professzionista hitelműveletekkel foglalkozó egyén, ugyancsak ipart üz és az ipar közvetítésével olyan rezsiköltségeket számit fel, amelyek abszolúte indokolatlanok, — mert ő ennek megfelelően veszélyt magára nem vállal, tehát gazdaságilag sincs a felszámításnak alapja, — ilyen esetekben mindenesetre megfontolandónak tartanám a következendőket (olvassa): »Tekintettel arra, hogy jogtalanul felszámított költségekért kisemberek mint árdrágítók siílyos büntetéssel sújtatnak, nem találja-e indokoltnak az igazságügy minister ur, hogy az igazságügyi ellenőrzés a bitelműveletekkel foglalkozó pénzintézetekre is kiterjesztessék 1« (Helyeslés jobbfelöl és a középen. — Szabó István (sókor ópátkal) : Ugy van ! Ezek a valódi árdrágitők!) Elnök : Az interpellációk kiadatnak a pénzügy- és igazságügyminister uraknak. Ki a következő interpelláló! Csík József jegyző: Farkas Tibor! Farkas Tibor: T. Nemzetgyűlés! Szives elnézést kérek, ha még néhány pillanatig igénybe végzem a nemzetgyűlés szives türelmét. Inter"