Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-254

A nemzetgyűlés 254. ülése 1924. évi március hó 12-én, szerdán. 281 biró személyesen jelentette ki, hogy mindaddig-, amiff az illető cigánybanda az ébredőknek muzsikál és a primás lakásbeadványait ébredőkkel készítteti el, lakáshoz nem .jut. {Felkiáltások a jobboldalon : Ez nem lehet igy ! — Zsirkay János : Pedig ez igy van ! — Pikier Emil: Itt van az ébredő és ott van a nemébredő csoportja az egységes pártnak ! — Rupert Rezső: Minden ébredő hazafi, amig nem derül ki, hogy bombát dobott! Erről van szó mindig! Márffy is félévvel ezelőtt még hazafi volt és verte a mellét!) Elnök: Csendet kérek. (Zaj balfelől.) Kérem a képviselő urat méltóztassék beszédét folytatni. Eckhardt Tibor: Magam is voltam főszolgabíró. A Jegerélyesebb főszolgabírók közül való voltam és csak örömmel és megelégedéssel látom, ha a főszolgabíró abszolút eréllyel és korrektséggel tölti be a maga állását. Ezért kérdem, szabad-e a közhatalmat arra használni, hogy egy most keletkező és a szörnyű idegen nyomás alatt fejét most felütő keresztény nacionalista mozgalom csirájában elfojtassék! Erre való-e a közhatalom ? Erre a célra kapta-e az illető főszolgabíró választóitól a meghatalmazást, a megbízatást, és ebben az irányban kell-e az igen t. kormánynak az ő működését befolyásolni ? Ott, ahol a kereszténység hovatovább már elvész, ahol a közgazdasági élet jelentősebb pozícióiban, vezetőköreiben keresztényekkel úgyszólván már nem lehet találkozni és ahol, ha az ember kereszténnyel akar találkozni, a cselédek és a szolgák közé kell elmennie, ott tényleg erre van-e szükség, ez kell-e ennek a szçgéuy Magyarországnak, erre^ van-e szüksége a magyar népnek, hogy a gazdasági rabszolgaságban való szenvedés még fokozottabban a hatósági önkény árán is növeltessék ? Ha ez a főszolgabíró olyan erélyes ember, amint hogy az, van az ő erélyének nagyon számos, nagyon szép, nagyon szociális és nagyon közhasznú tere. Rámutattam arra, hogy Szabolcs állatállománya, a szabolcsi kultúra, közegészségügy, utügy, milyen nyomorult és elhanyagolt állapotban van. (Nagy Ernő: Ez nem tartozik a közigazgatásra! Nekünk a népet kell ütni! A nép nyuzása a kötelességünk: — Pataesi Dénes: Ez Gulácsi tantétele! — Pikier Emil: Ö csak tudja, szakember! — Kiss Menyhért: A szolgabírónak az élet minden megnyilvánulásával kell foglalkozni! — Zaj.) Elnök: Kérem Kiss Menyhért képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. (Nánássy Andor: Pezsgős vacsorákkal! — Zaj.) Eckhardt Tibor: A képviselő ur talán a saját körére gondol, amikor pezsgős vacsoráról beszél! (Zaj balfelől — Rupert Rezső: A legjobb dolog, hogy amiatt panaszkodik, hogy cselédek közé kell mennie, ha keresztényt keres!) Bátor vagyok ezeket a tárgyi adatokat az igen t. kormány rendelkezésére bocsátani abban a biztos tudatban, hogy a kitűnő Erdőhegyi főszolgabíró urnák ezek miatt semmiféle bántódásban része nem lesz. Megteszem ezt azonban azért, mert kötelességet teljesítek a magyar társadalommal szemben, amely elnyomatásban ós gazdasági rabszolgaságban sínylődik és meg akarom mu~ tatni, hogy itt a parlamentben is vannak még nemzetgyűlési képviselők, akik a keresztény ügynek elvitathatatlan és rendületlen harcosai akkor is, ha nem a saját kerületükről, hanem idegen kerületről van szó. (Rupert Rezső : Ez a tábor tette tönkre a keresztényhitü embereket ! — Horváth Zoltán : Minden főszolgabíró kortes volt! — Nagy Ernő: Illetve az a jó főszolgabíró, aki jó kortes!) Elnök : Kérem Nagy Ernő képviselő urat, méltóztassék csendben maradni, (Reisehl Richárd; NAPLÓ xxi. Guláesy is azért maradt főszolgabíró! — Derültség.) Csendet kérek. Eckhardt Tibor: Ezek után az alábbi interpellációt terjesztem elő (olvassa): 1. Hajlandó-e a belügymin ister ur érdemes férfiak ellen a nyírbátori főszolgabíró által keresztény felfogásuk miatt rendezett hajsza miatt vizsgálatot indítani és annak eredményéhez képest a vétkesekkel szemben eljárni ? 2. Hajlandó-e a népióléti minister ur 771/1924. sz. a. f. évi február hó 16-án kiadott rendeletének érvényt szerezni és a lakásügyek megfelelő kezelése érdekében a Lakáshivatal vezetését a főszolgabíró kezéből a járásbiróéba áttenni'?« Elnök: A népjóléti minister ur kivan szólani. Vass József népjóléti és munkaügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Nem vagyok arra hivatva, hogy az interpelláló igen t. képviselő ur interpellációjánakegészkomplexumára, nevezetesen azokra a kétségkívül elszomorító adatokra választ adjak, amelyek interpellációjának a vezető gondolatot adták. Kizárólag a második kérdésre szorítkozom, amely az én tárcám körébe vág egy konkrét lakásügyi kérdéssel kapcsolatban. Ez a második pont azonban két részre oszlik. Az első részben azt kérdi tőlem a t. képviselő ur, vájjon hajlandó vagyok-e érvényt szerezni az emiitett számú ministeri rendeletnek a f őszolga biró úrral, vagy bárkivel szemben ? A válaszom erre vonatkozólag nagyon egyszerű : igen, hajlandó vagyok és amennyiben tudomásom lett volna arról, hogy a kiadott ministeri rendelet, mint legfelső döntés az ilyen lakásügyben valakinek injuriájából nem hajtatott végre, már is eljártam volna, mert magam is azon a nézeten vagyok . . . (Rupert Rezső : Panaszoltuk ezt a minister urnák és nem járt el. — Barthos Andor : Mi az ellenkezőjét tapasztaltuk ! — Horváth Zoltán : A kormánypárt nem is tapasztalhat mást !) . . . magam is azon a nézeten vagyok, amelyen a t. képviselő ur látszik lenni, hogy ha már egyszer végső fokon teljesen objektive meghozatott a döntés, annak érvényt kell szerezni. (Helyeslés.) Ami az imént közbeszólott képviselő urnák azt az állítását illeti, hogy hasonló esetben hozzám fordult volna ilyen kéréssel, tehát olyan esetben, amikor én már döntöttem és az alám rendelt hatóságnak kiadtam a parancsot, de a hatóság nem engedelmeskedett és én nem intézkedtem volna, ezt tisztelettel kétségbe kell vonnom... (Rupert Rezső: Bethlen András gróf esete ! — Horváth Zoltán : A kiskunfélegyházi rendőrtanácsos esete !)... ennek az állitásnak valódiságát^ tisztelettel kétségbe vonom. (Horváth Zoltán: Majd beadjuk a számot!) A kérdésnek másik része az, vájjon hajlandó vagyok-e a lakásügyek vezetését másképen átszervezni, t. i. rendes biróság. a járásbíróság kezére bízni. Sajnálattal nem vagyok abban a helyzetben, bogy erre a kérdésre igenlő választ adhatnék. A rendes biróság ügykörébe ugyanis nincs módomban semmiféle egyébként oda nem tartozó ügyet átutalni. Erre vonatkozólag hosszú tárgyalásnak kellene az igazságügy minister ur között és köztem megindulni, amely azonban teljesen eredménytelen volna, hiszen az igazságügyministerium annakidején meglehetősen nagy gyönyörűséggel és megelégedéssel utalta át a saját hatásköréből az egész lakásügyet a népjóléti ministeriurn hatáskörébe, amit én azután nagy megdöbbenéssel vettem tudomásul, amikor a tárcát átvettem. De az talán megnyugtatja az interpelláló képviselő urat, hogy: ha azt látnám, hogy az a hatóság, amelyre most bízva van első fokon a. lakásügyek intézése, a reá ruházott hatalommal, a diszkrecionális hatalommal visszaél,vagy nem 42