Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-254

280 A nemzetgyűlés 254. ülése 1924, Rákóczy Béla valószínűleg nem érdemetlen, nem felforgató, nem haszontalan és nem olyan egyéniség, (Kiss Menyhért: Sőt!) akivel szemben bármiféle hatósági üFdözésnek helye és indokoltsága lehetne. Ez a Rákóezy Béla, aki mellesleg megjegyzem, kongreganista is, akit az oláhok nyolc hónapig tartottak Fogarasban és Brassóban bezárva, majd mindenéből kifosztva, családostul együtt egyszerűen kilökték a határon, és aki mint menekült földönfutó érkezett Nyirbátorba, érző, erdélyi, magyar lélekkel felismerte a szabolcsi magyarságnak azt a nagy és súlyos problémáját, mely a belső integritás helyreállítását követeli, épen ugy, mint ahogy Erdély elvesztése a külső integritás irányában mozgatja a lelkeket. Ëz a Rákóczy Béla ott a keresztény társadalom élére állott és e megmozdulás következtében ezt a férfiút, akit főigazgatója is kifogástalan korrekt, mintaszerű tanárnak nevez, rendőri felügyelet alá helyezték; (Kiss Menyhért: Ugy van!) ezt a tanárt, aki ellen soha még fegyelmi eljárás sem folyt, kinek magatartása hatóságai részéről állandóan a legmesszebbmenő elismerésben részesült, azon a címen, hogy kommunista volt, holott 1921-ben dobták ki az oláhok Erdélyből, rendőri felügyelet alá helyezték. (Pikier Emil: Ezen a címen sok ártatlan embert üldöztek! — Kiss Menyhért: Gyalázat! Mindegyik eset ellen fel kell szólalni! — Rupert Rezső: Csakhogy végre ott vagyunk, hogy az internálások papja, Eckhardt is így beszél!) Nagyon téved a képviselő ur. Ne tessék olyan ráfogásokkal illetni, amelyekhez soha semmi közöm nem volt! (Kiss Menyhért: Sohasem helyeselte az internálásokat! Vad dolgokat mond! — Horváth Zoltán: Ez örvendetes esemény!) Ezt a Rákóczy Bélát egy éven belül háromszor helyezte át hivatali felsőbbsége. (Kiss Menyhért: Sohasem tudták megindokolni, hogy miért!) Volt olyan eset is, amikor az áthelyezésnél egy tanitó alá rendelték. Természetesen áthelyezése mindannyiszor effektuálhatatlan volt a lakásmizériák, a lakásügyi helyzet következtében, jellemző azonban, hogy Szabolcsban, ebben a magyar homoksivatagban, ahol a zsidóság már minden életnek a nyakára ült, egy keresztény ember, egyetlen keresztény megmozdulás is milyen éles ellenmozgalmat vált ki és hogy milyen brutális, milyen kiméletlen a zsidóság akkor, amikor hatalomban érezve magát, egy minoritásban, inferioritásban lévő keresztény társadalom legnormálisabb, legtermészetesebb életösztöneinek a megnyilvánulásával szemben ragadtatja magát állásfoglalásra. Erdőhegyi főszolgabíró urnák egyik jeles ténykedése még az is, hogy Oberle János segédjegyzőt, kinek szorgalma és becsületessége Nyírbátorban köztiszteletet szerzett neki, B. listára helyeztette ugyanakkor, amikor három nőtlen, nálánál szolgálati idő tekintetében is sokkal fiatalabb segédjegyző működik Nyírbátorban. Meg kell jegyeznem, hogy Oberle volt az egyetlen jegyző, akit B. listára helyeztek és egyúttal az egyetlen jegyző, aki csatlakozott az Ébredő Magyarok mozgalmához, (Rupert Rezső: Ez elég ok arra, hogy elcsapják! Jól tették! Annak az a dolga, hogy végezze a reá bizott teendőket! Nem lehet forradalmárokat, társadalom- és államfelforgatókat közhivatalokban megtűrni! Elég, hogy ébredő volt! — Héjj Imre: Maga is csatlakozott eleinte! — Kiss Menyhért: így nem lehet beszélni! — Rupert Rezső: De igenis, igy lehet beszélni!) Rupert nemzetgyűlési képviselő ur politikáját ismerve, egyáltalában nem lepődöm meg kijelentésein, sőt megállapitom,hogy Rupert képviselő ur felfogása, ugy látszik, hajszálnyira fedi az igen t. kormányét. (Rupert Rezső: Igen örülnék neki, ha igy volna! — Barla Szabó József: Ez ellen már tiltakozunk! évi március hó 12-én, szerdán. Ezt nem akceptáljuk! — Nagy Ernő: Ne kompromittálja Rupert Rezsőt!) Nagyon örvendek, hogy az igen t. egységespárt részéről tiltakozást hallok, sőt a legjobban akkor örülnék, ha az igen t. kormány részéről is tiltakozást hallanék és valóságos örömöm akkor volna, ha az igen t. kormány végre egyszer tettekkel dokumentálná, hogy a Rupertekkel szemben áll és felfogásukat nem osztja. — (Héjj Imre: Rupert is benn volt eleinte az ébredők között! Az elején ott volt közöttük! — Rupert Rezső: Ez hazugság! Hazudik a t. képviselő ur! — Zaj halfelöl.) Elnök : Rupert Rezső képviselő urat sértő kifejezéseért rendreutasítom. (Györki Imre: Az a kérdés, nagyot mondott-e? — Zsirkay János: Felolvasták a Veszprémi Hírlapból! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek! (Rupert Rezső: Már megmondtam magáról, hogy hazudik! — Héjj Imre: Maga hazudik! Maga különben sem számit! — Zaj.) Rupert képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Nagy Ernő: Mi ellenünk mi kifogása van a képviselő urnák!) Eckhardt Tibor: Hogy az Ébredő Magyaroknak kisexisztenciákkal szemben is milyen részletekbe menő . .. (Rupert Rezső: Zsidók ügyvédje, a szeszkartel ügyvédje és még mer beszélni! Bolondítja a népet! — Egy hang a jobboldalon: Ki az? — Rupert Rezső: Héjj Imre! — Zaj.) Elnök: Rupert Rezső képviselő urat ismételten figyelmeztetem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. (Héjj Imre: Majd elhozom a Veszprémi Hírlapot! — Zaj jobb felől) Csendet kérek a jobboldalon is, képviselő urak! — (Rupert Rezső: Talán az sem igaz, hogy a zsidó szeszkartel ügyvédje?) Rupert képviselő urat másodszor utasítom rendre ! (Györki Imre: Pecunia non ölet ! — Pikier Emil: Nincs szaga a zsidó pénznek!) Eckhardt Tibor: Hogy minő részletekbe menő, gondos és figyelmes üldözéseknek vannak kitéve az Ébredők, azt semmi sem bizonyítja jobban, mint Kovács József kereskedő esete, akinek 1922 január 3-án, amikor még nem volt ébredő, a főszolgabíró a legmesszebbmenőén előzékeny és egyéniségét igen értékelő erkölcsi bizonyitványt állított ki, miután azonban később csatlakozott az ébredő mozgalomhoz, egy italmérési engedély iránt beadott kérelem alkalmával őt a forradalom előkészítésével és más hasonló forradalmi cselekményekkel vádolta meg, amiért az illető kereskedő a főszolgabíró ellen eljárást is indíttatott. A főszolgabiró aztán a biróság előtt volt kénytelen beismerni, hogy neki semmiféle konkrét tudomása ilyen ügyekről nincsen, ós kizárólag hallomás alapján állította hivatalos bizonyítványban az illetőről ezeket a tényeket. (Zaj a balközépen. — Erdőhegyi Lajos közbeszól.) Adatokat hoztam fel és ha az igen t. képviselő ur ellenkező adatokat tud közölni, módjában áll ezt megtenni. (Erdőhegyi Lajos : Nem tudok semmit ! — Pikier Emil: Magam ismerek ébredőket, akik nagyon vörösek voltak a kommün alatt. Neveket tudnék mondani! — Rupert Rezső: Komédia az egész! — Horváth Zoltán : Egészen tüzesek voltak ! — Zsirkay János: Majd eldől a független biróság előtt! — Kiss Menyhért: Egészen nyugodtan megy oda Zsirkay! Ott voltunk Szegeden, láttuk, mit csinált!) Elnök: Kiss Menyhért képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Eckhardt Tibor : Valósággal tragikomikumnak és mániának kell minősitenem azt az üldözést, amelyet ott minden ébredővel szemben folyamatba tettek. Itt egy szerencsétlen, nyomorult cigányprímást, aki 33 év óta nyirbátori lakos, kilakoltattak saját lakásából és most már hosszabb idő óta tizennégyen húzódnak meg egy hétnégyszögméternyi földes odúban, A főszolga-