Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-254
A nemzetgyűlés 2Ô4. ülése 1924.. juthat neki azokból a miliiárdokbó], amelyeket Kállay volt minister nr olyan bőkezűen osztogatott szét a bankok között,, de meglepetéssel értesült erről azért is, mert a magyar közéletben még eddig nem fordult elő, hogy az a társadalmi réteg, amelyhez a banktisztviselők is tartoznak, ehhez az utolsó, szinte ultima raliéhoz, a sztrájk fegyveréhez nyúljon. Ez eddigelé kizárólag igenis a munkásság fegyvere volt, mely az ő bérharcában, ha szükségét látta, ehhez a fegyverhez, a sztrájk fegyveréhez nyúlt. (Gaal Gaston: Politikából is!) Sajnos, gyakran politikából is, elég hibásan. Én indokoltnak látom, hogy ezt a mozgalmat, amely — hangsúlyozom, — nemcsak egyedül és kizárólag a banktisztviselőket kenyszeriti ehhez a fegyverhez nyúlni, szóvátegyem itt, a nemzetgyűlésen és rátereljem a nemzetgyűlés mélyen t. tagjainak a ügyelmét arra a rettenetes, sivár, kietlen helyzetre, amelyben nemcsak a banktisztviselők, hanem az összes magántisztviselők társadalmi rétege van. Felhivom a mélyen t. Nemzetgyűlés figyelmét arra a rettenetes, szörnyű gazdasági katasztrófára, amelybe a gazdasági válság , a magyar pénz labilis volta ezt a nagy és jobb sorsra érdemes társadalmi réteget az utóbbi időben belesodorta. Ezt a társadalmi réteget, ha idegen névvel akarnám nevezni, egészen bátran Vogelfrei társadalmi rétegnek is nevezhetném, Vogelfreinek, mellyel azt tehet munkaadója, amit akar. Semmiféle vonatkozásban sincs ennek a rétegnek a társadalmi és szociális érdeke biztosítva. Azt, hogy az a sztrájk, amely az utóbbi időben az egyik bankban kitört, egészen jogosult volt, mi sem bizonyítja jobban, mint a Tébe elnökének a banktisztviselőkről tett nyilatkozata. Azért hozom fel épen a banktisztviselők helyzetét, mert nekik van a legtöbb tagból álló ós legjobban kiépitett szervezetük, úgyhogy az ő nyomorukon keresztül sejthetjük a legjobban és nyerhetünk legvilágosabb képet a magántisztviselők általános helyzetéről ; mert elképzelhetjük, hogy ha a banktisztviselők ilyen nyomorult helyzetben vannak, milyen helyzetben lehetnek azok, akik még annyira sincsenek megszervezve, mint ők. Nem szabad lekicsinyelnünk ennek a társadalmi rétegnek az érdekeit, mert hogy számokban fejezzem ki magamat, csak Budapesten 12.000 banktisztviselő van, melyhez csatlakozik a vidéknek mintegy nyolcezer tisztviselője. Ha tehát strikte csak a banktisztviselők kérdését nézzük, mintegy húszezer magyar család megélhetésének kérdéséről van szó ; húszezer magyar családnak a feje fölött lóg a Damokles kardja, a megélhetés lehetőségének kérdése, húszezer magyar exisztenciának sorsa pedig nem lehet közönyös a magyar nemzetgyűlés tagjainak. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a. szélsőbaloldalon. — Baross János : Tessék a kormánynak törvényes utón intézkedni !) A Tébe. elnöke a következőket mondotta a banktisztviselők helyzetéről (olvassa): »Ha a banktisztviselők küzdelmeinek valaha jogos alapja volt, akkor a jelenleginek igazán, kétségen kivül jogos az alapja. Ennek oka főleg az volt, hogy a Tébe. a gyors iramban bekövetkező drágaság mérvét a fizetések és a fizetési pótlékok megállapításánál nem vette figyelembe és néha 1921-ben a fizetéseket oly szándékkal rendezte, hogy azontúl azok növelését a drágasággal arányba hozza, ez nem történt meg, hanem az esetről-esetre emelt drágasági pótlék mérvét mindig kisebb százait március hó 12-én, szerdán. 271 tékokban állapitotta meg, mint amekkora a tényleg 'bekövetkezett drágulás volt. Ennek a fizetési rendszernek tudható be, hogy a lisztviselők illetményei, jövedelme a békebeli jövedelmeknek körülbelül csak egynegyed részét teszi ki.« Akkor, amikor a Tébe elnöke kénytelen a nyilvánosság előtt beismerni, hogy a banktisztviselők sztrájkmozgalma igenis jogosult és indokolt, a Hitelbank egyik vezérigazgatója siet kijelenteni, hogy, bár a sztrájk hatása alatt a Tébe kényszerült ennek a társadalmi rétegnek valami konceszsziót tenni, s bár a Tébe kénytelen volt a sztrájkmozgalom hatása alatt, ha nem is teljes mértékben, de bizonyos mértékben eleget tenni a tisztviselők jogos fizetésrendezési kérésének, vagy legalább is igyekezett annak eleget tenni, mivel ez a rendezés anyagilag oly mértékben sújtotta a bankokat, hogy a tisztviselők egyre növekvő javadalmazása nehéz gondokat okoz az igazgatóságnak, komoly megfontolás tárgyává kell tenni az arányaiban erősen megnövekedett alkalmazotti státus fokozatos leépítését. (Pakots József : De a saját tantiémjeik nem okoznak nekik gondot !) Ebben a pár sornyi kijelentésben benne van a mai kapitalista tőkének szívtelen könyörtelensége. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Akkor, amikor a meg nem szervezett banktisztviselők, de nemcsak a banktisztviselők, hanem az összes magántisztviselők megmozdulnak, teszik ezt nem azért, hogy politikai sztrájkot szítsanak és csináljanak, (Pikier Emil: Szó sincs róla!) hanem azért, mert a nyomor kényszeríti őket rá, mert testükről leszakad már a ruha. Tömörülnek tehát, elmennek gyűlésezni és azt mondják, hogy nem kívánnak semmi mást, csak az élethez való joguk elismerését, csak a mindennapi kenyerüket, meri: hiszen az indexszám szerint, már december végén 760.000 koronának kellett volna lennie annak a létminimumnak, mely ezt a társadalmi réteget műveltsége, társadalmi állása után (Pakots József: Munkája után!) jogosan megillette volna, és ugyanakkor nem érte el a 400.000 koronás létminimumot sem, sőt a Tébe igazgatóságához benyújtott egyik memorandumból alkalmam volt meggyőződni arról, hogy a Tébe a nagybankok, a trezorok, urainak tanácskozásaiban 180.000 koronás létminimum is szerepelt. 180.000 koronával akarják honorálni azt a tisztviselőt, aki érettségit tett, akinek tiszti kvalifikációja van és aki kénytelen hivatalában nemcsak 8 órát, hanem szükség esetén, a hossz és a nagy keresetek idején 12, sőt 16 órát is dolgozni, görnyedve, fizikai egészségeitek kockáztatásával. (Pakots József: Hajnali négy óráig is!) Azt olvasom, hogy a bankok a tisztviselőknek még a villamos költségeiket sem hajlandók megtériteni, csupán az Angol Bank jutott a humánus felemelkedettségnek arra a fokára, hogy távolabb lakó tisztviselőinek villamos költségeit megtéritse. Az,t látom, hogy a magyar államnak, noha népjóléti ministeriuma van, (Kiss Menyhért : Névlegesen !) a bankoknak nyújtott sok milliárdos valorizálatlan hitel ellenében nem jutott az esizébe az a legelemibb kikötés sem, hogy : jó, adok nektek valorizálatlan hitelt, de ha már nem is arra a célra fordítjátok, amelyre fordítani az állam érdeke szempontjából szükséges lett volna, kötelezlek benneteket arra, hogy emberi megélhetést biztosítsatok azoknak a tisztviselőiteknek, akiket sorsuk a ti malmotok hajtóerejévé tett, akiknek életener*
