Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-254

272 A nemzetgyűlés 264. illése 1924. giájából, elméleti ós gyakorlati tudásából milliárdokat fakasztotok. Ezzel szemben azt látom, hogy .semmiféle érdeklődés nincs ez iránt a szerencsétlen társadalmi réteg- iránt, mely nincs képviselve a nemzetgyűlésben sem, mert ügyük nem politikum, melyet koncessziókkal lenét megoldani vagy háttérbe szorítani. Hog-y csak az újságírókról beszéljek, ez is egy olyan szerencsétlen kaszt, amely teljesen ki van szolgáltatva munkaadójának, hiszen egyes tagjai, a szerkesztőségek gyorsírói még vasárnapi népgyülésekre is ki vannak kommandirozva, hogy rossz fizetésükért leirják (östör József : Az ott elhangzott rossz szónoklatokat!) a szónoklatokat, melyek esetleg a nagytőke kizsákmányolása ellen hangzanak fel és amelyeket a rosszul fizetett gyorsíró jegyez fel mint gyönyörűen hangzó frázisokat a maga éhes gyomrával és rosszul fizetettségével. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Amikor azt látom, hogy senki a világon ezzel a nagy társadalmi réteggel nem törődik, kénytelen vagyok itt szóvátenni helyzetüket és felhívni a mélyen t. Nemzetgyűlés figyelmét, hasson oda, hogy a kormány magáévá tegye ezt a kérdést és ne hagyjon Vogelfreinek egy ilyen óriási társadalmi réteget a kizsákmányoló könyörtelen tőke karmai között halálra vergődni és elpusztulni. (Baross János : Az összes magántisztviselőkre kiterjedő intézkedéseket kell tenni!) Igen, szükség van az összes magántisztviselőkre kiterjedő intézkedésekre. (Kiss Menyhért : A pusztában hangzó szó lesz!) A múltkoriban megdöbbenéssel hallottam a mini.sterelnök ur ajkáról, amint kényelmes bársonyszékéből odakiáltotta, ha jól tudom Szabó József t. képviselőtársamnak, aki a munkásság szomorú helyzetéről beszélt, hogy a kormánynak nem lehet feladata, hogy a munkabéreket szabályozza. (Pikier Emil : Dehogy nem! Kötelessége! — Kiss Menyhért: Ugy van! Kötelessége !) Nem helyezkedhetünk arra az álláspontra, hogy mi a kötelessége a kormánynak és mi nem. Igenis, kötelessége a kormánynak az élet minden vonalán a szociális, az igazságos, az emberi megoldásokat követelni és biztosítani. Ha a tőkét még a forradalmak, a kommün és a velük járó nagy megrázkódtatások sem tanították meg a maga kötelességére, akkor a kormánynak kötelessége legalább az, hogy amikor jobb- és balkezével milliárdszámra dobálja a tőkének valorizálatlan hitel alakjában

#

a hasznokat, akkor odamenjen és azt mondja: tőke, tudd meg, hogy emberi érdekeket vagy hivatva szolgálni és minden emberi jajt. és jogos emberi igényt köteles vagy kiszolgálni. — A tőke nem lehet valami l'art pour l'art, hanem csak arra szolgálhat, hogy emberi, de nem rabszolga exisztenciákat teremtsen. Ha jól tudom, Wilson mondotta, hogy a kommunizmusnak abban van az óriási nagy eltévelyedése, hogy meg akarja a tőkét, mint olyant, szüntetni, pedig a töke áldásos folyam, ha kellő mederben van és az emberi tudásnak ármentesitő hatalma és mérnöki tudománya nem engedi meg, hogy egyensúlyozott útját áttörve necsak hasznot szerezzen, hanem elöntéssel és vízáradással kárt is okozzon. A mi gazdasági életünkben nincsenek ilyen gátvédő munkák. A mi bankokráciánk, akármilyen, —• nem faji,^ nem felekezeti szempontból itélem meg a kérdést — még mindig nem ébredt annak a kötelességének tudatára, amellyel el kellene hogy töltve legyen akkor, amikor a banktisztviselő a maga uri mivoltában •" oly évi március hó 12-én, szerdán. fegyverhez kényszerül, amely teljesen idegeit kell hegy legyen abban a társadalmi osztályban: a sztrájk fegyveréhez, mert nem tud megélni, mert nincs meg a mindennapi kenyere. És ekkor a bankok memorandumában olyan megoldás fordul elő, hogy jutalékot csak a kezdő tisztviselő, vagy a könyvvezető, a helyettes igazgató, vagy az igazgató kap. A 12 évet szolgált tisztviselő nem kap drágasági pótlékot. Mit jelent ez % Ez a fejetetejére állított logika. Azt jelenti, hogy a tizenkét évet szolgált tisztviselőnek elég gyakorlata van már ahhoz, hogy talán tippekkel vagy hazárdjátékkal függetleníthesse a maga anyagi érdekeit kenyéradó gazdájának érdekeitől ! Azt jelenti, hogy rákényszeritsük a társadalomnak ezt az óriási nagy rétegét arra, hogy ne abból akarjon megélni, amiből hivatva volna, ne tisztességes, becsületes emberi munkájának keresményéből éljen meg, hanem menjen hazardírozni ós a tőzsdén játszani, (Pikier Emil : Az igazgató adja a tippeket !), tőzsdetippekkel honoráltassanak az emberek és igy hozzászoktassák őket a játékhoz és valóságos játékbarlanggá, Monaeová tegyék az országot 1 ! Kell hogy ez a kérdés megállítson bennünket, és amikor a nemzetgyűlésen egy személyes kérdés, vagy valami panamaügy valósággal extázisba hozza az embereket, kell hogy ezek a szervezetlen nyomorult ezrek, akik oly szegények, mert senkijük sincs, aki érdekükben hivatalosan szólana, egy pillanatra megállítsanak bennünket és a nemzetgyűlést arra kényszerítsék : bírja rá a kormányt, hogy belenézzen, mi van a mélységben. (Baross János : Nagyon helyes ! — Pikier Emil: A kormány inkább a magasságba néz, mint a mélységbe !) Hogy a kormány mennyire nem felel meg még annak a kötelességének sem, amelynek teljesítésére a. trianoni szerződés kényszerítené, bizonyítja a magántisztviselők esete. A magántisztviselők nagy rétege békében a Magántisztviselők Nyugdíj-Egyesületének volt tagja; oda fizették be a maguk béréből elvont pár fillért, hogy öregségükre valamelyes nyugdíjat biztosítsanak maguknak. Ha jól tudom, a békében 5000 korona volt a maximum, amire a szegény magántisztviselő biztosíthatta magát. A magántisztviselők az ország minden részéből ide menekültek, a nyugdíjintézethez, hogy itt találják a maguk védelmét. Most azután közbejött Trianon, az ország kétharmad része — szerencsétlenségre — idegen megszállás alá jutott. Ha jól tudom 1400 magyar családról van szó, akik Pozsonyból, Brassóból, Szabadkáról, vagy nem tudom honnan 30—40 éven keresztül befizették a maguk megtakarított koronácskáit, hogy öregségükre, ha nem is többhöz, legalább fekvőhelyhez és betevő falatocskához juthassanak. Az, a nyugdíjas özvegy, aki ma Pozsonyban várja a magyar koronát, özvegyi nyugdíjképen kap talán 2000 koronát, tehát szokolban kap egy hónapra egy egész szokolt. Tessék ebből megélni ! A békeszerződésnek van egy pontja, amely szerint azoknak a területeknek igényei, amelyek idegen megszállás alá jutottak, a magántestületek szempontjából később külön megegyezéssel fognak tisztáztatni. Kérdem, hogy a kormány tagjai közül, akik annyit járkáltak a külföldön nagy eredmények érdekében, hogy külföldi kölcsönt érjenek el, vájjon a nagy bankettek, mulatságok és nagy »koccintsunk csak«-ok alkalmával eszébe jutott-e valakinek, hogy mgkérdezze, vájjon mi van ezekkel a szegény, elhagyott magyar özve-