Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-254

268 "A nemzetgyűlés 254. ülése 1924, készség: és teherbiróképesség legmagasabb mértékét, legnagyobb erőkifejtését mutatta meg-, amikör leadta azt, amit a vagyonváltságról szóló második törvény követelt tőle. En szembeállítva ezt a terhet a munkásosztály hatalmas, igazság-talan terheivel (Rupert Rezső: És a kispolgári osztályéval! Egyformán meg vannak sújtva! — Meskó Zoltán: És az iparosok, törpebirtokosok!) azt mondom, hogy a birtoknak ez a terhe igen könnyen elviselhető volt. Mert hogyan történt a kivetés? A vagyonváltság-ot a kataszteri birtokivek alapján állapitották meg. Azt pedig- nagyon jól tudjuk, t. Nemzetgyűlés, arról nem kell senkit meggyőzni, azt mindenki tudja, aki csak egyszer foglalkozott ezzel a kérdéssel, hogy a földbirtok tiszta jövedelme a kataszterben kimutatott jövedelemnek legalább is háromszorosa. Kivetették tehát a vagyonváltságot a kataszteri tiszta jövedelem alapján, én tehát azt hiszem, hogy ez a földbirtok teherbiróképességének nem legmagasabb, hanem legalacsonyabb mértéke volt. A szőlőterületeket pedig katasztrális holdankint 1500—5000 K-val váltság-olták, feltéve természetesen, hogy 1907-ben ezek a szőlőterületek már be voltak ültetve. A másik könnyítés az volt, hogy a váltságot három évi egyenlő részletben kellett lefizetnie annak, aki a váltságot önként vállalta. Majd beszélni fogok erről is. A részletek felét, ami szintén nem megvetendő dolog volt, hadikölcsön-kötvényekkel lehetett lefizetni. A sok ezerholdas nagybirtok tulajdonosa nem kerülhetett tehát abba a helyzetbe, hogy hadikölcsön-kötvényei teljesen elértéktelenedtek a kezében, nem kerülhetett abba a helyzetbe, amelybe a munkásságnak és a kispolgárságnak nagyon nagy tömegei kerültek, hogy hadikölesön-kötvényeikkel nem csinálhatnak semmit, ott vannak értéktelenül a kezükben. A birtok vagy on váltságát felerészben lehetett ezzel is teljesiteni. A második dolog az, hogy ha a váltság tőkéje 20.000 K-t meg nem haladt, a váltságtartozás esedékes részletének felét a Korányi-féle pénzlebélyegzésből származó pénztári elismervéuyekkeí lehetett fizetni. Itt megint a szegény ember rovására állott elő kedvzés. A szegény ember néhány ezer koronácskája után odanyomták a kezébe a pénztári elismervényt, de az a szegrény ember még- nem jutott abba a helyzetbe, hogy ezt a papirost be is váltották volna. (Propper Sándor: Annyit ér, mint a Kossuth-bankó! — Rupert Rezső: Most jó lenne kéuyszerkölcsönre odaadni! — Klárik Ferenc: El kell égetni! — Rupert Rezső: A Kossuthban kónak nagyobb az értéke! — Meskó Zoltán: Történelmi becse van!) A birtokkal szemben tehát megvoltak ezek a kedvezések, ugy hogy a földbirtokvagyon igazán nem panaszkodhat, a földbirtokvagyónnak legalább ebben a tekintetben semmi oka sincs panaszkodni. Ugy látom, hogy ez a sok alaptalan panaszkodás inkább tiltakozás akar lenni az ujabb kényszerkölesön terhei ellen. És én azt mondom, hogy a vagyonok tulajdonosai, az ing-ó és ingatlan vagyonok birtokosai miért ne tennék ezt, miért ne tiltakoznának, amikor a pénzügyi kormányzat és a pénzügyi politika maga adott, lovat az ilyen panaszok, az ilyen tiltakozások, az olyan törekvések alá, amelyek a nxxsrfcani kényszerkölesön terhei alól ki akarják mag-ukat vonni. Kállay Tibor pénzügymij nister maga mondta a múlt évben, hogy szó sem lehet belföldi kölcsönről, Kállay Tibor a Jóvátételi Mzott-ság-hoz intézett beadványába» évi márckis Jw 12-én, szerdán. azt mondotta, hogy Magyarországon ©zádő szerint nemcsak hogy az állam részére kilátástalan a belföldi kölcsön gondolatával foglalkozni, hanem a magánhiteligények kielégitése is túlnyomórészt csak a jegyintézet utján eszközölhető. Mint látjuk, Kállay péiizügyminister, az, aki a kényszerk ölesönt kivetette, maga szug-g-erálta a vagyonnak, hogy Magyarországon nem lehet belső kölcsönt elhelyezni. Ez a szuggesztív munka nagyon hatásosnak mutatkozott, most meg- is látszik az érdekelteknek ilyen eleven tiltakozásán és meglehetősen erélyes ellenállásán. T. Nemzetgyűlés ! Ha azt látjuk, hogy Kállay, mint volt pénzügyminiszter és Kállay, mint jelenlegi pénzügyi diktátor most valóságos apostola a belföldi kölcsönnek, ez is egyik tünete annak a végzetes logikátlanságnak, kapkodásnak és ötletszerűségnek, amely az eg-ész pénzügyi politikát jellemezte és jellemzi ma is. Hogy csak egy dologra mutassak rá, csak nálunk történhetik meg az, hogy inig* októberben visszaállitották az agrárvámokat, most a kormány egyik tag-ja. Bud János közélelmező minister szerencsétlenségiiek mondja, hogy meggátolják az élelmiszerek importját. Logikátlanság- mag-a az is, — és katasztrofális logikátlanság" — hogy ugyanegy időben, amikor az agrárvámokat visszaállitják, megengedik a svájci selyem behozatalát havonként 10 métermázsa mennyiség-ben, mert a közélelmezési politika nyilván ugy gondolkodik, hogy ha nem lesz kenyér, legalább legyen olcsó selyem, egyenek azt, — a »nép egyen füvet« című történelmi példa mintájára. ÉÍ? csak nálunk történhetik meg az is,hogv mig a kormány egyik tagja képtelenségnek mondja, hogy a cukor kincstári részesedése 7000 korona, amely a legszegényebb néposztályokat sújtja, azalatt pedig ugyanezt a legszeg-ényebb néposztályt életfeltételeiben támadják meg azzal, hogy kimondják rá a kényszerkölesön fizetésének kötelezettségét, Én igazán nem akarom most e logikátlaneág eredményeit, e végzetes logikatlanság hatásait részletesen a nemzetgyűlés elé tárni, hiszen látjuk — csak ki kell menni az országba — hogy mi van odakint, bele kell nézni, igyekezni kell belenézni a lelkekbe és azt hiszem, mindenki meg fogja látni, hogy mi lett e végzetes logikátlanság következménye az ország dolgozó néposztályaira. Tisztelettel öt perc szünetet kérek. Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Várnai Dániel képviselő urat kérem, szíveskedjék beszédét folytatni Várnai Dániel : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! a széUobaloldaloH.) Az imént rámutattam arra, hogy a vagyonváltságról szóló második törvény alapján kivetett vagyoiiváltság'ot eddig csak azok fizették

r be, akik be akarták fizetni, akik önként vállalták a fizetés terhét, mert a vagyonváltság- tulaj donképeni kivetése körül még- ma is bajok vannak. Itt azután sokat lehetne beszélni arról az adóügyi adminisztrációról, amelyet ugyancsak az eltávozott, de szellemében ittmaradt pénzügyminister olyan kitűnőnek mondott, de amely az adóbevételek óriási percentjét felemészti, amely megteszi azt, hogy óriási tételeket állit be az elszámolásokból adóügyi kezelés címén, sokat lehetne be-