Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-254

"A nemzetgyűlés 254. ülése 1924. vállalatok váltságrészvényei jelzálogkölcsönkötvények külön biztositéki alapja részére vannak fentartva és letétben őriztetnek. Ezek a váltságrészvények kitesznek összesen 397,472.428 koronát. Azután a külföldi értékpapírokban befolyt 108 millió korona érték a Pénzintézeti Központ kezelése alatt áll, még értékesítve és felhasználva nincs. Ugyancsak ennek az ingó vagyon váltságnak terhére kincstári váltókat váltottak be 454 millió korona értékben, és hadifogoly célokra két tételben adtak: először 93 milliót, majd 126,336.000 koronát. Az állami lakásépítő akció is kapott valamit ebből a vagyonyáltságból, a jelentés szerint 460 millió koronát. De a legtöbbet mégis katonai célokra adtak ki. Katonai célokra kiadtak az első tételben 200 milliót, a második tételben pedig 1,495 millió koronát. Már most nézzük meg. hogy mit hozott a vagyonváltságról szóló második törvény, amely az ingatlan vagyonokat és azok felszerelését dézsmálta^ meg. Ennek a második vagyonváltsági törvénynek a tiszta bevétele volt készpénzben: 8,435 millió korona, hadikölesönkötvényekben 520,218.000 korona és pénztári elismervényekben 337,890.000 korona Az ingatlanvagyon vált ságb ól befolyt körülbelül 9 és fél milliárd koronát a jelentés szerint az üzemi beruházások számlájának adták át. A felhasználás részletezése azonban ebben a tekintetben is hiányzik. És itt csak egyre kívánok rámutatni, t. Nemzetgyűlés. Az 1922. évi XXVII. te. 9. §-a akként rendelkezik, hogy (olvassa): a vagyonváltságról szóló második törvény alapján fizetendő összegeket az államháztartás egyéb eredményétől elkülönítve kell kezelni oly célból, hogy azokat törlesztéses kölcsön formájában az állami üzemek mindenkori beruházási szükségletének a fedezésére lehessen igénybevenni. — T, Nemzetgyűlés Î Az ingatlanvagyoaiváltság jövedelmét a törvény szerint tehát kizárólag üzemi beruházásokra használhatták volna fel. Ennek ellenére ezeknek az összegeknek a terhére 1495 millió koronát használtak fel katonai célokra. A minister ugyan azt igéri, hogy ezt az összeg-et az üzemi beruházások számlájának vissza fogja adni, de ennek a visszatérítésnek a később kelt jelentésekben én eg*y betűnyi nyomát nem láttam. Ha mármost, t. Nemzetgyűlés, összegezek, azt látom, hogy az első kényszerkölcsönből befolyt 3970 millió korona, a vagy on váltságokból befolyt — az ingó vagy ónokból: 3457 millió korona, az ingatlan vagyonúkból pedig 8436 millió korona, vagyis a két koronamentő akció a kormánynak jövedelmezett^ 15,863 millió koronát. Hatalmas összeg ez még akkor is, ha nem számítom át a korona mai kurzusára. De ha az igénybevétel idejének a kurzusát tekintem, egészen biztosan jól megközeliti ez az összeg a 250 millió aranykoronát, és nézzük meg, hogy mindennek ellenére hol vagyunk most?! Hát, méltóztassanak akkor megmondani, hogyan lehet bizalommar viseltetni aziránt a kormány és kormányrendszer iránt, amely ezt a rengeteg pénzt a korona stabilizációja címén felvette, elköltötte, (Propper Sándor: Elherdálta!) de a beteg koronát nemhogy meggyógyította volna, hanem még sokkal betegebbé tette. Mindezek után következett a harmadik korszak, a legmeddőtob és legszomorúbb, a Kállay pénzügyminister korszaka. (Propper Sándor : Ellumpolta ! — Szomjas Gusztáv : Ellumpolta ! — Propper Sándor : Elherdálta, iíren ! — Szomjas Gusztáv: Ez gyalázatos beállítás ! Önre vall ! — Propper Sándor : Tessék kimutatni ! Jogunk van tudni, mire fordiévi március hó 12-én, szerdán. 267 tolták ! ? — Szomjas Gusztáv : Qn elíumpolhat.ia, de a kormányra ezt nem lehet mondani ! — Zaj. — Patacsi Dénes : Disznóság ! — Szomjas Gusztáv : Büntetlenül hogyan lehet ilyet mondani ? ! — Rupert Rezső : Számoljon el ! Elszámolás nélkül nem lehet az, ország pénzét költeni ! — Folytonos nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Rupert Rezső: Azzal a kormánnyal szemben minden meg van engedve, amely nem számol el! — Klárik Ferenc: Mire való ez a nemzetgyűlési — Klárik Ferenc képviselő urat figyelmeztetem, tessék csendben maradni! (Rupert Rezső: Arra, aki nem számol el, azt is lehet mondani, hogy lopott! — Zaj.) Rupert képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni! (Rothenstein Mór: Hol vannak a zárszámadások! — Folyton tartó nagy zaj.) Csendet kérek! Ugy hallottam, hogy Propper képviselő ur azt a kifejezést használta, hog-y: »Ellumpolta^ (Propper Sándor: Igen!) A képviselő ur ezt mindenesetre sértő tendenciával mondotta, ezért tehát rendreutasítom! Rupert képviselő urat pedig- azért a kifejezésért, hogy: »loptak?, amely határozottan sértő kifejezés, szintén kénytelen vagyok rendreutasítani! (Szomjas Gusztáv: Magából indul ki! —- Rupert Rezső: Nem ezt mondtam! Aki nem számol el, arról mindent lehet mondani! — Zaj.) Csendet kérek! A házszabályok értelmében sértő kifejezést használni nem szabad, tekintet nélkül arra, hogy az illető meggyőződése szerint igaz vagy nem igaz az a kifejezés, amelyet valaki használ. (IJÎain Ferenc: A törvény értelmében el kell számolni!) Az ilyen kívánságért senkit rendre nem utasítok. (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! (Szomjas Gusztáv: Maga már nagyon sokat elszámolt! — Ulain Ferenc: Maguk még többet, tisztelt barátom! Még felelősségg'el tartoznak!) Ulain Ferenc képviselő urat kérem, tessék csendben maradni! (Rupert Rezső: Propper a külön vonatos utazásokra értette! — Propper Sándor: Arra is, meg másra is!) Rupert képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Várnai Dániel: A harmadik korszakot, a Kállay korszakát az jellemzi, hogy semmi más nem történt, mint csak az adókat emelték. Igazságosan emelték, azt mondja Kállay egy memorandumában; én pedig azt mondom, hogy igazságtalanul. Megcsinálták a kereseti adót. A forgalmi adót emelték és ezzel az adóval a legrosszabbul élő, a legkevesebbet kereső munkásosztályra hárították az adóteher legnagyobb részét. Hiszen Kállay Tibor egy jelentésében maga is beismeri, hogy az állami bevételek legbővebb forrása a forgalmi adó volt; a legnagyobb mérvű megadóztatása az üzleti forgalomnak egész Európában. Ezt az adót pedig az ország dolgozó néposztályai fizették, (Ugy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) fizették minden falat kenyerük, minden korty italuk után, természetesen még megtetézve H fogyasztási, közvetett adók egész légiójával. (Ugy van! a bal- és a ssélsőbaloldalon.) Nem igazságos tehát a megadóztatás akkor, amikor a legszegényebb a legnagyobb terhet viseli. Amikor én a munkásosztálynak e meddő és nagy áldozataira rámutatok, szükségesnek tartok néhány megjeg-yzést Erdélyi igen t, képviselő ur felszólalására is. Erdélyi képviselő ur, aki, mint a lapok hirdették, a kormánypárt vezérszónoka volt, március 6-án tartott beszédében azt mondotta, hogy a földbirtok vagyonváltságban nagyon sokat erején felül áldozott; ,»zt- mondotta, kogy á földbirtok az áldozat40*