Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-254

266 2 nemzetgyűlés 254. ülése 1924 teremt önmaga szániára, hogy ezt a lemondást a szükséges időre komolyan be is tndja tartani. Egy kiváló német közgazdász megállapí­totta, hogy nem egyedül a járadékmárka volt az a csodatevő arkámim, mely megállította a német pénz teljes elértéktelenedését. Amint odakint megállapítják, ez leginkább annak volt köszönhető, hogy a járadékmárka meg­valósításával egyidejűleg törvénnyel tiltották meg a birodalmi banknak a kincstári váltók leszámítolását. De a németek általában elisme­rik és megállapítják, hogy a pénzérték stabili­zációja csak ugy volt lehetséges, hogy a kor­mány lemondott a bankóprésről, mint egyetlen eszközről, amellyel mindezideig az állam gi­gantikus deficitjét fedezte. De egy másik szem­pont is érvényesült odakint Németországban, amelynek volt látható hatása és amelynek ér­vényesítése nélkül itt nálunk koronastabilizá­cióról komolyan beszélni nem is lehet. Német­országban az uj érték- és pénzügyi politikával együtt megkezdődött a takarékosság politikája is, még pedig megkezdődött azoknak a többé­kevésbé radikálisoknak mondható adótörvé­nyeknek végrehajtásával együtt, amelyeket az elmúlt nyáron hozott meg a birodalmi gyűlés, illetőleg amelyeknek kibocsátására a biro­dalmi kormánynak felhatalmazást adott. Méltóztassanak csak ennek az uj német politikának eredményeit megfigyelni. A biro­dalmi korniány kiadása a múlt esztendő no­vember 21-től 30-ig 258 millió aranymárka volt, december első harmadában 1-től 10-ig a kiadás már csak 179 millió aranymárka, december 11-től 20-ig pedig 165 millió aranyiuárka. Ezt természetesen ugy lehetett elérni, hogy a bevé­telek fokozása terén is megtettek minden tőlük tel hetőt. A bevételek ugyanekkor, november utolsó harmadában még csak 15 millió aranymárkát tettek ki; december 1-től 10-ig azonban a be­vétel már 32 millió aranymárka volt és decem­ber havának második harmadában a német bi­rodalmi kormány adóbevétele már 42,900.000 aranyroárkára rúgott fel. Természetesen ez még mindig' nem elég eredmény ahhoz, hogy a deficittel odakünn alaposan elbánhassanak, mert 1923 december második harmadában, amint látjuk, még mindig 122 millió arany­márka volt a deficit. Az ut és a mód azonban, ahogyan odakünn Németországban meg akar­nak küzdeni a deficittel, nem mutatkozik ki­látástalannak. Mennyire tarthatjuk azonban kilátásosnak azt az utat és különösen azt a módot, amelyet a magyar kormány választott? Mondottam már, hogy ez az ut legelső sorban is a bankó­préshez biztosítja a további hozzáférkőzést. De a magyar kormánynak nagy hibája, végzetes szervi baja az, hogy túlságosan gavallérosan él. Nem tud takarékoskodni, a sok milliárdos bevételek egyszerűen szétfolynak a kezei t kö­zött. Ezt, csakis ezt látjuk azokból a kísérle­tekből, amelyek már eddig is megtörténtek az ál iamháztartás egyensúlyának helyreállítá­sára, (Ulain Ferenc: Jól van ez igy! Nem kell költségvetés! így még szabadabban lehet ga­rázdálkodni! Az államnak semmi köze hozzá! A parlamentnek sem! — Zaj bal felől.) Elnök: Csendet kérek! Várnai Dániel: Tudjuk, hogy már voltak ilyen kísérletei. (Propper Sándor: A kereske­dőt becsukják, ha nem csinál zárlatot! — Ulain Ferenc: De ezek önmagukat csak nem csukhat­ják ibe, ezt mégsem teszik meg!) Ha meg*íigyel­Jük n kpronamentée történetét, PTOf-lv három évi március hó 12-én, szerdám, korszakát állapit ha tjük meg. (Propper Sándor: A kormánynak hamis bukásért már régen a vádlottak padján kellett volna ülni!) Az első volt Korányié, a másik Hegedűsé és a harma­dik Kállay Tiboré. Mindjárt megállapíthat­juk, hogy a korona élettörténetében egyik kor­szak sem jelentett semmiféle sikert, semmiféle dicsőséget. Korányi pénzügyministersége alatt az államháztartás hiánya havonkint 29.5 mil­lió aranykorona volt. Erre jött az 1920. év ele­jén a pénzlebélyegzés, hogy, amint akkor mondották, az átmeneti időre megfelelő pénz­készlet álljon rendelkezésre. Az ötvenszázalé­kos pénzlebélyegzés 3,970.000.000 papirkoronát kitevő hatalmas összeget jövedelmezett. Ez volt az első kényszerkölcsön és mint egy hi­vatalos iras bevallja, csak nagyon rövid ideig volt elegendő. Jött utána újra a bankóprés, jött újra teljes erejével az a folyamat, amely a koronát tovább züllesztette egészen a mai nyomorúságos nivóig. (Ulain Ferenc: A pótol­hatatlan Bethlen-kormányzat! A providenciá­lis korniány! — Propper Sándor: Az osztrák korona nemes valuta nálunk! Ez a Bethlen­kormány eredménye!) Nem láttam azonban még kimutatást arról, hogy az első kényszer­kölesönnek ezt a négymilliárdos bevételét tulajdonképen mire fordították. Igaz, és ezt kényszerűen talán számításba is kell vennünk, hogy akkor 1920-at irtunk, a kurzus a virág­korát érte és elhiszem hogy ennek a négymil­liárdnak felhasználásáról nem mernek a nem­zetgyűlés elé kimutatást terjeszteni. Ez azon­ban nem tarthat vissza bennünket attól, hogy ennek a kimutatásnak előterjesztését a legeré­lyesebben ne követeljük mindaddig, aniig azt pontról-pontra, tét élről-tét el re elénk nem ter­jesztik. A második korszakot, Hegedűs korona­mentő korszakát az egyszeri vagyonváltság­nak leadása jellemezte. Hegedűs pénzügymi­nisterségének kilenc hónapja alatt a deficit ha­vanként átlagosan kilenc és fél millió arany­korona volt. Szűkség volt tehát arra, a helyzet is kényszeritette a kormányzatot, hogy meg­induljon egy koronamentés, meginduljon He­gedűsnek hősies, de meddő munkája a szegény koronának megmentéséért. Ez nem kényszer­kölcsön volt. Hegedűs az ingó és ingatlan va­gyon értékének átlag 20 százalékát kívánta az állam részére igénybe venni. Nézzük meg részletesen, mi lett az ered­ménye ennek a másik koronamentő akciónak, mert ennek az eredménynek mérlegeléséből, ennek az eredménynek jó megfigyeléséből me­ríthetjük azt, hogy mennyi bizalommal lehe­tünk az iránt a kormány iránt, * . . (Ulain Fe­renc: Tessék rájuk bizni!) amely ezt a másik koronamentő akciót lefolytatta (Szomjas Gusz­táv: Amelyet mi elrontottunk!) és ugy folytatta le, hogy olyan eredménye lett, amelyről nem­sokára beszélni fogok. Az ingóvagyoiiváltságról szóló első törvény alapján 1923 június végéig befolyt készpénz­ben magyar koron a értékben 3,083.577.149 ko­rona, befolyt továbbá ugyancsak az ingóvált­ságról szóló első törvény alapján készpénzben is, a magyar vállalatok válságrészvényeiben is, külföldi értékpapírokban is bizonyos ösz­szeg, úgyhogy az ingóvagyonváltság összesen 3,683.000.000 koronát tett ki. A százezreseket el­hagyom. Különböző levonások következtében megmaradhat 3,456.000.000 korona. Ami az ingóvagyonváltság felhasználását illeti, erre nézve a következő elszámo­'• lás áll rendelkezésünkre; a magyar

Next

/
Thumbnails
Contents