Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-253
A nemzetgyűlés 253. ülése 1924. koronánk attól függ-, hogy miként méltóztatik azt a bécsi bankköröknek, amelyektől mi függetlenek akarunk lenni, jegyezni. (Zsirkay János: Direkte kiszolgáltatják az országot! — Mozgás.) Tisztelt Nemzetgyűlés! Ez az ország elvesztette területének kétharmadrészét. Ezer esztendőnek legnagyobb nemzeti katasztrófáján mentünk keresztül. Egyetlen egy jó oldala volt ennek: pénzügyi és közgazdasági függetlenségünket viszanyertük. Most egy helytelen pénzügyi politika következtében ismét Bécs befolyása alá kerültünk vissza. (Uay van! baífél-öl és a balközépen. — Lendvai István: Bécs és Prága!) A prágai befolyásra majd külön visszatérek. (Lendvai István: De ők prágai sonkával élnek, mig a nép nyomorog!) Tisztelt Nemzetgyűlés! Az a kormányzat, amely az országnak legnagyobb előnyét, amit az óriási vérveszteségből megmentett: közgazdasági függetlenségünket igy feláldozza, — egyszerűen késések, előre nem látások, meg nem látások következtében — az nem jogosult arra, hogy azt követelje, amit a volt pénzügyminister ur mondott három nappal ezelőtt, hogy a pénzügyi kormányzatot függetlenítsük a parlamanttől. (Lendvai István: Ö már függetlenítette !) Ez a kormányzat, igenis, mindenben okot szolgáltatott arra, hogy a parlament ellenőrzése fokozott legyen. Mondhatom, bogy mint ellenzéki ember, lelkiismeretfurdalást érzek, mikor látom, hogy mi ellenzékiek nem elég intenziven foglalkoztunk a pénzügyi és közgazdasági kérdésekkel, nem szorítottuk a kormányt, nem avatkoztunk bele jobban a pénzügye és közgazdasági kérdések vitelébe. Nem az a *^ai, amit Kállay Tibor mond. hogy mi megfogjuk a kormány kezét, nem az, hanem az. hogy mi meni iervekeztünk irányítani a kormány nénzüeyi politikáját. Tisztelt Nemzetgyűlés! Annyira ment kormányunk félelme minden elhatározó lépéstől, hogy elmulasztotta a legkedvezőbb pillanatot arra, hogy idejében felvegye a külföldi kölcsönt külföldi valuták vásárlására. Mert mi volt az, amit Csehország csinált? Az, hogy a kibocsátott államjegyekkel azonnal külföldi valutát vásárolt, egy burkolt ^ külföldi kölcsönnel kicserélte a saját államjegyeit és kapott érte külföldi valutát és ennek segélyével felállította Rasin az uj Cseh Nemzeti Bankot is idejében. Ez volt ott a külföldi kölcsön szerepe, burkolt formában. Ezt a mi kormányunk téliesen elmulasztotta, pedig ott volt előtte az osztrák, a német és a cseh példa. De annyira félt a kormány minden intenzív befektetéstől, annyira még a régi mentalitás uralkodott rajta, amelyre nézve szegény Serényi Béla volt földmivelésügyi minister ur mondott nekem egy naervoh jó dolgot a halála előtti hetekben. Kérdeztem, hogy ő miért mondott le. Azért ^ mert az akkori pénzű gvminister ur, aki Kállaynak igenis, rwerv kérdésekben, — akárhogyan tagadja is Kállay, — mégis csak mentora és tutora volt, törölte Serényi költségvetéséből a Duna-Tisza közötti csatorna előmunkálati költségeit, különböző mezőgazdasági gvárak, kendergyárak felállításának költségét (Meskó Zoltán: Ez Teleszky volt!) s csak egyetlen tételt hagyott meg változatlanul: az állami orvosok nyugdíj pótlék-ki egészitésének tételét. (Zsirkay János: Ö szerette a baromorvosokat, nem ugy, mint a Bethlen-kormány!) Amikor Serényi Béla kérdezte tőle, hogy miért törölte ezeket és miért hagyta meg- azt, azt váévi március hó ll-én, kedden. 249 laszolta: Hja, mert azok nagy számok, ez meg csak kis szám. Egyszóval, ez az iskola képtelen volt belátni azt, hogy produktiv befektetések egy állam életében, épugy, mint a magánember életében, elkerülhetetlenek. Tisztelt Nemzetgyűlés! A takarékosság az élet küzdelmében óriási fegyver, de nem produkál, csak stabilizál. Ha egy gazdag ember takarékos, stabilizálja gazdagságát. Ha eg-v szegény ember takarékos, aki nem produkál, az a szegénységét stabilizálja. Egy szegény, lezüllött, feldarabolt országnak tehát nem lehet rövidlátó takarékos politikát folytatnia. Mit látunk ezzel szemben? Azt, hogy sajnos, az állam üzemeiben sem tudta ezt keresztülvinni a pénzügyminister ur. Nézzük csak a monopóliumok jövedelmezőségét. Akkor, mikor Londonban volt a magyar kormány, azt hiszem a Daily Mirror című londoni lapban kritika jelent meg a magyar monopóliumok jövedelmezőségéről, különösen a dohány-monopóliumról. (Meskó Zoltán: Az ember már nem tudja, hogy mennyi a dohány és mennyi az adó benne! — Nánássy Andor: Ezt már hallottuk! — Meskó Zoltán: De igaz!) A dohánymonopólium egyik fontos bevételi forrása volt a magyar államnak; 1913ban bruttójövedelme 183 millió, nettójövedelme 103 millió aranykorona volt, Ezzel szemben a múlt esztendőben dohánymonopóliumunk 35 milliárdot hozott, vagy csak 3 millió arau3 T koronát, a dohánymonopólium jövedelme tehát 103 millió aranykoronáról leesett 3 millió aranykoronára. 100 millió aranykoronával kevesebb a jövedelme, mondhatnám tehát, hogy semmit sem hoz. És mi ennek az oka? Azt képzelik talán, hogy a trianoni béke épugy, mint bányáinkat, erdeinket elrabolta dohányterületeinket is? Nem! Ez az egyetlen nemzeti kincsünk, amely majdnem sértetlenül megmaradt: dohányterületeink 87 százaléka megvan és azóta is három-négy esztendő óta ez már kipótlódott az uj ültetésekkel és uj engedélyekkel 100%-ra. Cigarettagyártásunk is 2 billióról 3 billióra növekedett. Nem értem tehát, hogy a jövedelmezőség mégis jóformán nulla; 103 millió aranykoronáról leesett 3 millió aranykoronára. Abszolúte meg vagyok győződve a vezető emberek egyéni tisztességéről, tehát csak egyben lehet hiba, hiányzik az invesztíció és a modern gondolkozás, amely nem tud, nem mer olyan cikkeket produkálni, amelyeket a külföld meg'venne és amelyekért a külföld aranyat és valutát adna. Az előrelátó kommerciális gondolkozás hiányzik az állami monopóliumok vezetésében: ez az oka annak, hogy ezek jövedelme annyira visszaesett. Ezekért a számadatokért, hogy megfelelnek a valóságnak, nem állhatok jót. E tekintetben kénytelen vagyok magamat a lapok híreire bizni, mert hiszen, ismétlem, sem költségvetésünk, sem zárszámadásunk nincs. Amikor a szegény ember vánkosát kihúzzák az ágyból adóban, akkor nagyon fontos az, hogy az állami üzemek jövedelmezősége kérdésével a parlament foglalkozzék. Mivel pedig nekünk nincs más módunk erre, már most proponálom és beterjeszteni határozati javaslatomat, húsznál több képviselőtársam aláírásával (olvassa): »Küldjön ki a nemzetgyűlés egy parlamenti bizottságot az állami üzemek és monopóliumok ügykezelésének és ügyvitelének megvizsgálására«. (Helyeslés balfelöl.) Tisztelt Nemzetgyűlés! Ez a régi pénzügyi iskola nem tudott mást, mint az adósrófot emelni. Mint a rossz gazda, csak tejet akart fejni a tehénből, szénát azonban nem akart adni neki. Minden produktiv befektetéstől ir«
