Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-253

A nemzetgyűlés 253. ülése 1924. országban a tömegek rosszabbul vannak táplálva, mint az iparral foglalkozó és élelmiszereket importáló Ausztriában. Mi lebet ennek az oka? Csak háromféle: vagy külkereskedelmi mérlegünk romlott meg óriási mérvben, vagy katasztrofális rossz terméseink voltak az utóbbi esztendőkben, vagy rossz volt a kormány pénzügyi politikája. Nézzük meg, a három "ok közül melyik adja a mai helyzet magyarázatát. Külkereskedelmi mérlegünk bámulatos, mondhatnám szenzációs javulást mutat. 1921-ben a külkereskedelmi mérleg szerint passzivitásunk 320 millió aranykorona volt, mely összeg 1922-ben 214 millió, 1923-ban pedig 82 millió aranykoronára csökkent le. Hol van még egy állam Európában, amelynek külkereskedelmi mérlege ebben a nehéz három esztendőben 400 százalékkal megjavult volna ? Először én is azt gondoltam, hogy külkereskedelmi mérlegünknek ez a szenzációs, 400 százalékkal való megiavulása csak fikció és hogy belsőleg megromlottunk, hogy olyan cikkeket vittünk ki, amelyek produktivitás szempontjából szükségesek lettek volna. (Pikier Emil: A helyett, hogy behoztunk volna olyanokat, amelyekre szükségünk lett volna!) Én is azt képzeltem, de nem igv van, reális a külkereskedelmi mérlesrünk. T. i. a kész ipari cikkek importja az 1922-től 1923-ig 50 százalékkal csökkent, viszont 1923-ban az ipari produkcióra szükséges nyers pamut, kaucsuk és egyéb nyers cikkek behozatala 35—70 százalékra ugrott fel. Tehát még belsőleg is javult keresked el mi mé rlee*ünk. Az egyetemen azt tanultuk, bogy a valuták kurzusára elsösorbnn a külkereskedelmi mérle°' irányadó. Megáll az eszem, vissza kellene keinem a tandíjat az egyetemtől, mert íme, külkereskedelmi mérlegünk szenzációsan javult, 400 százalékkal, pénzünk mégis 300 százalékkal rosszabbodott. Talán aszályos esztendők, rossz idők Jártak Magyarországra az utóbbi években! Nem. hiszen a múlt esztendőben rekord-termésünk volt. Búza termett 1922-ben 15 millió métermázsa. 1923-ban 19 millió métermá^sia. tehát 4 millió métermázsa a pln«7: romból fi.5 mülió méteripá^sn 1'glvpH 85 millió métermázsa termett itt tehát 2 millió a plusz a zabnál, árpánál fél-fél millió métermsívsa. a kukoricánál 1.5 millió métermázsa, a cukorrépánál 1.7 millió métermázsa, végül a burgonyánál 4 millió métermázsa a plusz. A múlt esztendei terméstöbblet értéke másfélszer akkora, mint amekkora az egész felvenni szándékolt kinos külföldi kölcsön. Vegyék tudomásul a kishitűek, hogy ennek az országinak olyan nagy a belső ereje, hogv azt semmiféle csapás, még* a legrosszabb pénzű evi politika sem fogja tudni tönkretenni. (Felkiáltások a jobboldalon: Dehoay nem! — Varsányi Gábor: Isten mentsen meg tőle!) Ellenben felvetem azt a kérdést, hogy egy olyan országban, melynek népessége — mint látjuk — szorgalmas, zseniális, eszes, melyet az utóbbi években megáldott a jó Isten jó terméssel, melynek belső ereje nagy, hogyan lehet tűrni és hogyan lehetséges az, hogy ilyen kedvező gazdasági évek után ilyen nagy nyomorúság, ilyen rossz pénzünk, ilyen rossz valutánk legyen. (Lendvai István: Kosszak a ministerek!) Erre nem tudok más magyarázatot találni, mint azt, hogy a kormány pénzügyi politikája volt gyökeresen elhibázott és elkésett. (Dénes István: . Egész , politikája! Zaj balfelöl.) A legkardinálisabb hiba, amit elkövetett a kormány, az, hogy nem támaszko'dévi március hó 11-én, kedden, 247 tunk a saját erőnkre, már pedig hogy volt erőnk, azt mutatják külkereskedelmi mérlegünk adatai és mutatják a multévi termés adatai. (Dénes István: A kényszerkölesön most mutatja meg a legjobban !) Volt alkalmunk rá és elmulasztottuk, pedig már régen meg kellett volna csinálni saját erőnkből az uj nagy, magyar, nemzeti bankot. Ha teljes fedezetű pénzt adhattunk volna ki, mert erre az erőnk megvolt, máig sem tudom megérteni, miért taktikáztuk el mostanáig. Hiszen most a külföldi kölcsönnel kapcsolatban úgyis a magunk erejéből kell felállítani; magunk fogjuk egy sorvasztóan rossz pénzügyi politika hatása alatt ma, amikor a koronának 0.0085-ön áll . . . (Dénes István : Ma már 0.0080) megcsinálni azt, amit a magunk erejéből három esztendővel ezelőtt játszva tudtunk volna megcsinálni. Addig pedig, amíg ennek felállítása sikerül, az átmeneti időben a fedezetlen államjegyekkel való gazdálkodásban, ahogyan Beck Lajos t. képviselőtársam és Friedrich István t. képviselőtársam is több ízben kifejtette, a produktiv infláció alapjára kellett volna helyezkedni és ebben ellentétes a felfogásom Ernszt Sándor képviselő ur felfogásával. Nem a nyakló nélkül való költekezést értem ezalatt, annyi eszem nekem is van, de azt láttam, hogy Németország, Csehország, Ausztria az átmeneti időben, amig fel nem állították bankjaikat és amig a fedezetlen államjegyeknek megvolt a maguk értéke, minél nagyobb valutakincset gyűjtöttek össze, dollárt, fontot hoztak össze, nyersterményeket, ipari feldolgozásra alkalmas cikkeket hoztak és olyan nagy, pezsgő életet teremtettek, amire Bécsnek a példája eleven, letagadhatatlan minta. Mi mindezt elmulasztottuk. A mi pénzügyi igazgatásunkban nem volt meg az alkalmazkodóképesség a megváltozott időkhöz, mintha csupa pénzügyi Rip van Winkle kormányozta volna Magyarországot, akik átaludtak a háborút, a forradalmakat, a világfelfordulást, a bolsevizmust és nem vették figyelembe azt, hogy a háború, ha nem is fegyverrel, de gazdasági eszközökkel ma is tovább folyik Európában. A nemzetek késhegyig menő harca egymás ellen ma is folytatódik, ha nem is ágyukkal, nem acélfegyverekkel, de arany- és dollárfegyverekkel. A Kállay Tibor által benyújtott és nemcsak az ellenzék, de a kormánypárt fejéhez is hozzávágott pénzügyi javaslatban a pénzügytan ábcé-jéről is megfeledkezett a pénzügyi kormány. Tudniillik nem vette figyelembe azt, hogy a ma forgalomban lévő államjegynek egészen más pénzügyi természete van, mint annak a régi osztrák-magyar bankjegynek, amelynek rezsimje alatt ők beletanultak a pénzügyi igazgatásba. Óriási elvi különbség van. A régi bankót az osztrák-magyar bank bocsátotta ki 100 százalékos aranyfedezet^ mellett, a mostanit pedig kibocsátotta az állam minden pozitív arra irányuló fedezet nélkül. Egy politikai szervezet, eey állam bocsátván ki az államjegveket, minden politikai szellő változásnak alá van vetve a mostani pénz. Itt van a másik nagy különbség, hogy elveszett az ugyancsak Kállay Tibor által olvasott pénzügyi ábeé-ben lefektetett nagy elvi tulajdonsága a mi államjegyünknek, ^ hogy a pénznek csereeszköznek és _ értékmérőnek kell lennie. Ezt az utóbbi tulajdonságot, az értékmérő képességet elveszítette ez az államjegy és belső tulajdonságainál, konstrukciójánál fogva erre nem is alkalmas. Mi következik ebből 1 Nekünk is azt kellett volna csinálni, amit más államok Is'APLQ XXI.