Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-253
246 14 nemzetgyűlés 253. ülése 1924. évi március hó 11-én, kedden. ilyen eszközökhöz hozzányúlni csak olyan kormánynak van joga, amely nem hibás ennek a szituációnak keletkezésében. De rendkívüli eszközöket, rendkívüli hatalmat nem adhat a nemzetgyűlés olyan kormány kezébe, amelynek mulasztása és tévedése okozta épen ennek a helyzetnek bekövetkezését. Abszolúte nem vezetnek engem ebben a kérdésben személyi szempontok. Azonban mégis feltűnő az, hogy amikor Kállay volt pénzügyminister ur politikájának kezdettől fogva nem volt meg a parlamentáris többsége, amikor őt a parlament hangulata késztette lemondásra, akkor az ő egész pénzügyi programma a változatlanul megmarad, az a pénzügyi Programm, amely ellen a parlament többsége állást foglalt, és azt a programmot, amelyet eddig ő, mint felelős minister képviselt, most nem tudom milyen minőségben, mint felelőtlen egyén hajtja tovább végre. Tényleg bekövetkezett az, amit ő akar, hogy a pénzügyi kormányzat függetlenittetett a parlamenttől. Magától értetődik, hogy ez az állapot nem adhat okot nekem arra, hogy pénzügyi kormányzatunk iránt bizalommal viseltessem. Magával a javaslattal, annak részleteivel az előttem felszólalt ellenzéki képviselőtársaim foglalkoztak, és utánam is fognak majd foglalkozni. Én arra kérem a t. Nemzetgyűlés szives türelmét, hogy ennek a javaslatnak apjával és anyjával foglalkozzam, a javaslat anteaktáival: a kormánynak három esztendős közgazdasági és pénzügyi működésével. Meg akarom csinálni a kormány eddigi működésének bilanszát, mérlegét, amely működésnek szomorú kis szülöttje az előttünk fekvő kis törvényjavaslat. Meg kell csinálnunk a kormány működésének mérlegét szociális, közgazdasági s az ezekkel összefüggő külpolitikai szempontból. A kormány működésének szociális mérlegét a vásárcsarnoki árak mutatják meg a legjobban. Ezek az árak mutatnak szédületes piaci drágulást és ennek megfelelően mutatnak szédületes nyomort a falvakban és nincstelenek között, — és ne feledjük, hogy az agrárius Magyarország falusi lakosságának 60 .százaléka nincstelen ember — nyomort a nevetségesen rosszul fizetett szellemi munkások lakásaiban és nyomort az ipari munkások között. Nem akarok drámai példákat felsorolni, mert a t. ministereinök ur február közepén egyik 'beszédében azt mondotta, hogy az ellenzék politikai tőkét akar kovácsolni az emberek nyomorúságából és lázitásra, ize-atásra használja fel az emberi nyomort. Csak egyszerű statisztikai számokat fogok felsorolni. Hogy azután ezek a statisztikai számok izgatók lesznek, arról mái* nem tehetek. 1921-ben, amikor a jelenlegi kormány átvette a hatalmat, a fehér pékkenyér ára 4 korona volt. ma 4000 korona; a burgonya 5 koronáról felugrott 2000 koronára; a zsirszalonma 150-ről 36.000-re, a felsál hus 120 koronáról 30 000-re. a tej ára 10 koronáról 3600 koronára. (Epy hang balfe y ől: £fH)0-re!) Amióta beszélek, bizouvosan már 4000 koi-ona. Talán a népjóléti minister tir ki tudná mutatni azt, hogv ezzel uarallel menynyivel emelkedett a csecsemőhalandóság és a tuberkuló'/i s Mapvarorszápwi. Azt láttuk, hogy amikor a kormány átvette a hatalmat, akkor még félig-meddig tűrhető állapotok voltak Maayarországon; az emberek megfeszített munkával les-alább anynvi't tudtak keresni, hogv családinkat redukált i erények mellett eltarthatták. Ma azonban a legtöbb ember nem keres annyit, ameanyi a legszorosabb élelmiszerekre szükséges. Hol van ínég a fűtés, a 60.000 koronás fa és szén mellett, hol a ruházkodás, a 3—400.000 koronás cipő, a 2 millió koronás ruha mellett és hogyan oldódik meg a lakásprobléma, amelyet rövidlátó, szűklátókörű pénzügyi közigazgatásunk teljesen elrontott, mert elmulasztotta az időt és az alkalmat, amikor a lakáskérdést az egyetlen lehető módon, uj lakások épitésévei meg lehetett volna oldani. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Milliárdokat költöttünk!) Sajnos, nincsenek nálam a pontos adatok, de tudom, hogy a lakáskölcsönakció olyan kis percentjét elégiti ki a lakásszükségletnek, hogy azt mint komoly segítséget nem is lehet számbavenni. Jellemző e mellett, hogy olyan feltételeket szabott a pénzügyminister ur a magánlakások építésére, hogy összesen talán csak 15—20 pályázó akadt s azok nem tudják felépiteni a magánházakat. Ami azt illeti, hogy azzal akarnak ben nünket megvigasztalni, hogy hiszen Ausztriában is drágán élnek az emberek, én ismerem az osztrák viszonyokat, ott drágán élnek az emberek, de annyit keresnek, hogy azt a drága életet el birják viselni. Nálunk Magyarországon épen az a legnagyobb baj, hogy a kormánynak nem sikerült megoldania a mai európai problémák legnagyobbikát, a legnagyobbik szociális problémát, azt, hogy a növekvő drágasággal együtt tudjon haladni az emberek keresete és bevétele. Minden komoly politikusnak gondterhes arccal kell megI állania e meg nem oldott probléma előtt. (Kálmán István : Melyik állam tudta ezt Európában megcsinálni?) Ausztria! Ez vitán felül áll. Ausztria megoldotta. (Esztergályos János: A vörös Ausztria! — Kováts-Nagv Sándor: Szóval itt is vörös kellene, mi? Elszólta magát! Vörös-uralom kellene! — Barthos Andor: Óhaj ez. vagy sóhaj? — Esztergályos János: Ahogy iól esik! Válogathat benne! — KovátsNagy Sándor: Ezelőtt nem merte volna ezt mondani! — Esztergályos János: Idebenn is. kinn is megmondom! — Elnök csenaet.) Nálunk a jövedelem és a kiadás folyton távolodik egymástól, mint a rege szerint a j tordai hasadék s ezt láthatjuk ugy kint, mint bent a családi életben. Aki komolyan gondolkozik e felett a kérdés felett, az láthatja, hogy azt nem lehet egy-két pártoskodó pro vagy kontra irányuló megjegyzéssel megoldani. Annál van a magyar nemzet békéjének kulcsa, aki ezt a nagy problémát meg fogja oldani. (Gr. Bethlen István minister elnök: Megoldjuk, csak hagyjanak bennünket!) Sajnos, a kormánynak eddig ez nem sikerült, sőt az árdrágító hullám mindig a kormánytól indult ki, vagy a szállítási tarifák, vagy a trafikárak minden két hétben programmszerüen bekövetkező felemelésével. Kérem, ne méltóztassanak ezt kicsibe venni, a. trafik árának felemelése nem megmosolyogni való. Akj ismeri a nép pszihéjét, azt tudja, hogy amikor nincs más értékmérő, akkor reá nézve a trafik ára az értékmérő á faluban. Amint ugyanis felemelik a trafik árát, ő felemeli a tej, a túró, a csibe árát, amivel együtt jár a borjú, az ökör, a búza árának felemelése. Két hét alatt abból a kis pontból, aíbból a mustármagból, a trafik árának felemeléséből, a kapadohány felemeléséből téliesen kifejlődik egy- nagy áremelkedési hullám. (Pikier Emil: A kormány a legveszedelmesebb koronarontó! Másokat becsuk azért, amit ő csinál!) Ma tehát ott vagyunk, hogy a nyerstennényeket produkáló Magyar-
