Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-253

A nemzetgyűlés 253. ülése 1924. Innen a teremből kell tájékozódnia a nemzetnek, (Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) s a gazdasági exisztenciáknak : itt kell objektiv kritikát gyakorolni minden ténnyel szemben. (ügy van! Taps a középen.) Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy az egyes fázisokról is felvilágosítást kapjunk. Már most, ebben a pillanatban kijelentem, hogy nem vagyok ellene annak, hogy amikor a külföldi kölcsön szempontjából bizonyos intézkedésekre lesz szükség, azok gyorsan történjenek meg. Látom, hogy Lengyelországban, a német birodalomban, Ausztriában, Franciországban ezidőszeriut bizonyos diktatórikus eljárás van. Nem vagyok az ellen hogy egyes dolgok gyorsan és időhöz kötötten végeztessenek el ebben a teremben. (Rakovszky István: Ott mindenütt költségvetés van !) De ellene vagyok annak, hogy egyes dolgok, amelyek rendkívül fontosak és rendkivül befolyásolják az állam pénzügyi és gazdasági életét, itt ne tárgyaltassanak. Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy minden ep-ves fázis teljesen és tökéletesen megindokolva álljon itt. Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy azzal a bátorsággal, amellyel a német birodalom jelenleg a legnehezebb viszonyok között, akkor is, amidőn tudja, hogy a pallos felette lebeg, hogy nem tud szabadulni a reperációs nehézségektől, megteszi mindazt, amit a nemzet érdekében cselekednie kell, hogy a nemzetet a végső pénzügyi zülléstől megmentse, — szükségesnek tartom, hogy mi is ilyen energiával járjunk el. Mindenben igazságot, mindenben világosságot! Ezt kérem. A javaslatot különben elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a. középen és a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Csik József jegyző: Baross János! Baross János: T. Nemzetgyűlés! Beszédemet azzal kezdeni, amivel Ernszt t. képviselő ur befejezte. (NagÍJ zaj és mozgás a Ház minden oldalán.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. (Halljuk! Halljuk! bal felől.) Baross János: Kállay volt pénzügyminister urnák legutóbb a választói előtt tett nyilatkozatában van egy passzus, amely a pénzügyi kormányzatot függetleníteni akarja a parlamenttől. Kállay volt pénzügyminister ur a választóihoz intézett beszédében többek között a következőket mondta. Azokról a kritikákról, amelyek Kállay ellen elhangzottak, ugy a saját pártjában, mint az ellenzéken és a saját kormányában kijelenti, hogy azok a pénzügyi tudomány ABC-s könyvével sem voltak tisztában. Azt mondja továbbá, bogy nálunk különféle csodabogarak motoszkálnak az emberek fejében, s az emberek szereplési, érvényesülési viszketeg-ből és hatalomvágyból foglalkoztak pénzügyi kérdésekkel. Nem akarom Kállay pénzügyminister urat szakkérdéseknél a személyeskedés terére követni. Ilyen hangnemben csak az a pénzügyminister beszélhet, akit az események igazoltak. (Igaz! Ugy van! a- szélsőbaloldalon.) De olyan pénzügyminister ur, akit az általa előidézett események sodortak ki a bársonyszékből, ilyen hangon nem léphet fel a kritikákkal szemben. Megérthető azonban, hogy az ő idegrendszerét — koncedálom, elismerem, — egy becsületes, de Inzony eredménytelen munka megêvi március hó 11-én, kedden. 243 őrölte. Épen ezért nem követve őt az ilyen invektivák és agresszív modor terére, egy megértő mozdulattal elnéznők neki ezt az egész beszédet, ha nem lenne ott benne az a passzus, hogy a pénzügyi kormányzatot függetleníteni akarja a parlamentiül. Hát pénzügyi kormányzatunk eddig nem volt független a parlamenttőn Hát nem a parlament többsége helytelenitette-e Kállay pénzügyi politikáját? Nem a saját pártjában voltak-e örökös torzsalkodások, örökös palotaforradalmak, tehát pártjának fele nem helyeselte a politikáját. (Pikier Emil: Költségvetése sem volt!) Erre majd rátérek. Az egész ellenzék is helytelenítette a kormány pénzügyi politikáját, szóval^ a parlament többsége ellenére folyik itt három esztendeje a pénzügyi politika. Hát lehet-e jobban függetleníteni a pénzügyi politikát, amikor a parlament akarata ellen folyik a pénzügyi politika, amikor három esztendő óta nincs költségvetés, nincs zárszámadás amikor külön aláiróivekkel kell összehivatni a háaszabályok értelmében a pénzügyi és közgazdasági bizottságot is, mert még ott sem akarja a kormány feltárni terveit és működését, amikor máról holnapra örökös meglepetés elé állítják a nemzetet pénzügyi tekintetben ? Hát kell itt nagyobb függetlensége a kormányzatnak? Téved a volt pénzügyminister ur! Nem függetleníteni kell a parlamenttől a pénzügyeket, hanem a tapasztalatok után azt követeljük, hogy több parlamentarizmust vigyenek be a pénzügyi közigazgatásba és a pénzügyek intézésébe. (Gr. Bethlen István uiinisterelnök: De akkor kevesebb politikát kérünk!) Több befolyást a parlamentnek! Tessék meg-beszélni a parlamentben a dolgokat, előre tessék tisztázni a kérdéseket, tessék a parlament ellenőrzési jogának több teret adni. Különösen vonatkozik ez arra, hogy látjuk, hogy meglepetésszerűen jönnek elő törA-ényjavaslattokkal, amelyeknek végrehajtására már előre, mielőtt azokat a nemzetgyűlés tárgyalta és megszavazta volna, rendeletekéi bocsátanak ki. Nem csak önkéntes adakozásra szólítják fel a nemzetet, hanem — mint az a legutóbbi rendeletben is történt, — ha az első terminusra a kényszerkölesönt valaki be nem fizeti, akkor elveszíti a takarékkorona kedvezményét, tehát büntető szankciókkal látják el. Egyenesen alkotmánysértést követ el tehát a kormány. Hát lehet-e ennél jobban függetleníteni a pénzügyi közigazgatást tőlünk? Az, hogy egy incidentaliter felvetett interpellációra kiforszirozott bizalmi szavazat alapján a kormánynak bizalmat szavazott a parlament kisebbsége, 95 ember, ellenben 150 ember tartózkodott a szavazástól, vagy pedig a kormány ellen szavazott, ezen törvénysértések alól még nem mentesiti a kormányt. (Ellenmondások jobbfelöl. Felkiáltások: Tévedés!) 150 ember nem szavazott. (Erdélyi Aladár: Mennyi szavazott ellene?) Nem tudom, a többi hogyan szavazott volna, nem vagyok álomfejtő. Ennek ellenére koncedálom azt, hogy igenis joga van, sőt kötelessége a kormánynak, hogy kritikus pillanatokban, az állam végszükségében olyan eszközökhöz nyúljon, amelyek esetleg nem felelnek meg a parlamentáris formáknak. De ez csak vis major esete lehet, nem pedig olyan esetek, amelyek csak mulasztás, az előrelátás hiánya folytán következtek be és amelyeket kellő előrelátással alkotmányos utón el lehetett volna intézni. Mindenekfelett áll ez azonban arra. hogy