Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-253

244 Á nemzetgyűlés 253. illése 1924. évi március hó 11-én, kedden. Hover kimutatásait Berlinre vonatkozóan. Hover, az amerikai közélelmezési minister, Berlinről azt mondotta, hogy Berlinbe ma csak egy százaléka érkezik annak a tejmennyiségnek, amely a háború előtt oda érkezett és Berlinben ma a lakosság kétharmadrésze államsegélyből él. Mi legyen egy olyan országból, amelyben ilyen milliós városokban a la

: kosság kétharmadrésze államsegélyből tengeti életét! Ezek azok a tények, amelyeket az inflációval összeköttetésbe lehet hozni. Nagyon jól tudom, hogy az infláció egyes embereknek érdekében áll, épugy, mint érdekükben áll a valorizálatlan állami kölcsön, amellyel öninaguk spekulálhatnak. Nagyon jól tudom, hogy ez egyeseknek haszna, de az összességnek, a nemzetnek csak kára. (Felkiáltások a baloldalon: Tehát?) Látom, hogy ezeknek az inflációs kölcsönöknek működése tulajdonképen semmi egyéb nem volt, mint szétrombolása annak, ami az érték igazi alapja. Látom, hogy ez a hatásuk geometriai arányban növekedett és ebből dedukáltam azt, hogy az infláció teljes abszurdum, mert az következik belőle, hogy egy darabka kenyeret sem lehet vásárolni, mivel azok az emberek, akiknek valamijük van, végül egyáltalában nem voltak hajlandók arra, hogy pénzért valamit adjanak. Németország bűnhődik ezért a bűnért és levonja a konzekvenciát. Németországban az állam ma óriási munkanélküli tömegeket lát maga körül. Németország kénytelen volt a legridegebÍDen elküldeni saját volt alkalmazottait, kénytelen volt saját alkalmazottainak fizetését 50 százalékkal redukálni. Németországban rendkivüli inség van a hitel terén, de jelenleg csend van a börzén és nincs spekulativ angazsman. Semmi sem foglalkoztatja és nyugtalanítja a berlini börzét, legfeljebb Paris és Budapest. Láttuk tehát, hogy ai-ra az útra lépni, amelyen az állam pénzéből egyeseket akarnak gazdagítani, semmi áron sem lehet és mi teljes erővel küzdeni is fogunk azért, hogy ne engedjük az államot erre az útra lépni. Egy megjegyzést kell tennem a Devizaközpontra vonatkozólag. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Amint méltóztatnak emlékezni, amikor a Devizaközpont behozatott, megállapították, hogy rendkívül nagy büntetéseket fognak róni azokra, akik visszaéléseket követnek el. Nem méltóztatnak azonban emlékezni egy ilyen büntetésre sem. mert a valóságban egészen más praxis fejlődött ki. Láttuk később, hogy a Devizaközpont nem tudott merfelehii azoknak a feladatoknak, amelyek előtte álltak. Ha nem tudott azoknak mea'felclni. akkor feltétlenül szükséges lett volna egy novella s a helyzetnek valamilyen szanálása. (Ugy van! bal felől.) Hogy azonban az történjék, hogy a Devizaközpont mellett más központokban vásároltatnak a devizák és maga az ál

1 am is ott vásárol ezt már rendkívül nagy erkölcstel en^amek kell minősítenem. (Uftv van! Uay van! Tavs a középen és a baloldalán. — Lendva' I«tván: Nem az ea-vetlen erkölcstelenség! — Rakovszky István: Nem az áHam, hanem a kormánv csinálja!) Azt e-on^ dolom, hogy a Devizaköznont egész kérdésit feltétlenül a parlament elé kellene hozni és nekünk valamikéoen tudnunk kellene hog-v a Devi^nk^r-nout pHárása miképen elégítheti ki a s^ükséo-lofef. (7.a* halfeW ) Ami a kényszorkölcsöpt illeti, erre vonat» kozólag Czettler t. barátom a párt megbízásából kifejtette nézeteit; teljesen és tökéletesen osztozom a nézetében. Évek óta erről a helyről is, arról a helyről is folyton emlegettük a hadi nyereségeadót. Ezzel egyik fináncminister sem akart foglalkozni ; nem tudjuk, hogy miért. (Fábián Béla: Hol vannak már a hadi nyereségek? — Meskó Zoltán: A Ház elfogadta! — Zaj.) Amidőn más államokban, Amerikábau és Angliában oly rendkivül kategorikus bizonyossággal jártak el e tekintetben és amidőn Amerikában a jelenlegi körülmények között, amikor az amerikai budget 500 milliós pluszszal végződik, az amerikai kormány mégis a lehető legszigorúbban jár el különösen a hagyatékra vonatkozólag, miért nem gondolnak nálunk is ilyen tényekre, (Ugy van! balfelől.) és miért kell, hogy ebben folyton visszamaradjunk? (Meskó Zoltán: Van erre egyhangú házhatározat, de nem hajtják végre. — Zaj. Elnök csenget. — Lendvai István: Diktatúrában nincs házhatározat!) De nemcsak a hadinyereségadót tartanám szükségesnek, hanem feltétlenül szükségesnek tartanám azt is, hogy másképen bírálják el azokat a nyereségeket és azokat a vagyonokat is. amelyek a háború óta szereztettek. (Ugy van! a jobboldalon.) Feltétlenül szükségesnek tartanám, hogy a társulati adó szintén bevonassék a jelenlegi kölcsönbe. (Zsirkay János: Weisz I Fülöpnek nem izlenék!) Feltétlenül szükséges I nek tartanám, hogy ebben az országban valamiI képen mégis rend legyen az adóadminisztráció tekintetében, mert hiába működik itt a parlament és hiába vannak akármilyen tehetségek a bársonyszékekben, ha nincs olyan adminisztráció, amilyenre feltétlenül szükség van, akkor teljesen lehetetlen helyzet előtt állunk. (Zaj.) Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy az egyes gazdasági kategóriák sajátságosan és természetüknek megfelelően vétessenek tekintetbe ennél az adónál. Feltétlenül szükségesnek tartanám, hogy a kisiparosok, különösen azok, akik segédmunkás nélkül dolgoznak, okvetlenül más elbánásban részesüljenek. (Ugrón Gábor: Minden kisember! — Meskó Zoltán: Tessék a kisembert megvédeni ! — Zaj. Elnök csenget.) Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy az állam foglalkozzék elsősorban a megfizetés lehetőségével, azzal a móddal, hogyan lehet űzetni, mert lehetetlenség, hogy óriási összegeket rójjanak rá egyes gazdasági exisztenciákra anélkül, hogy a módra vona.kozólag külön ne intézkednének. (Meskó Zoltán: Minden héten egy kávéskanállal!) Nagyon természetes, hogy különösen pénzügyi dolgokban a rendkivül gyors munkának vagyok hive és feltétlenül szükségesnek tartom, hogy gyorsan intézkedjünk. (Meskó Zoltán: Aki gyorsabban csinálja,^ az már csal!) Másrészről feltétlenül szükség van arra, hogy a kormány folyton reagáljon mindazokra a gazdasági tényekre, (Rupert Rezső: Emeli a trafikot!) azokra a nagy gazdasági dolgokra amelyek a szemünk előtt lefolynak. Feltétlenül szükség van arra, hogy a kormány folyton foglalkoztassa ezekkel a parlamentet is s hogy a parlament teljesen tájékozva, legyen, mert teljes lehetetlenség, hogy mig egyrészről elvonatott tőlünk a költségvetés tárgyalása, (Rassay Károly: Már évek óta!) és igy mi nem vagyunk képesek befolyást gvakorolni a nemzet pénzügyi gazdálkodását illetőleg, addig másrészről még az egyes intézkedések, amelyek a gazdasági és a financiális életet érintik, szintén eh vonassanak a nemzet Ítélőszéke elől