Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-253

A nemzetgyűlés 253. ülése 1924. mint detektívek, állami tisztviselők szerepelnek, azok maguk űzik ezt a dolgot, (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon. Taps.) Amig ezt példásan meg nem büntetik, (Rassay Károly: Ez ellen tessék statáriumot hirdetni!), addig- nem lesz rend. Ami illeti magát a hitelellenőrzést, (Peyer Károly: Minden belügyi nyomozó vagyont szerzett magának \) nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy azon nagy összegek felhasználását, amelyeket az állam hitelképen adott egyeseknek, semmiképen sem ellenőrzik. Maga az a tény, hogy az állam hitelt juttat egyeseknek, kétféle érzést kelthet fel az emberben. Meg kell azt jól fontolni, vájjon az állam jogositva van-e és jogositva lehet-e arra, hogy egyes emberekkel és egyes klasszisokkal kivételt tegyen és velük nemzeti jótékonyságot gyakoroljon. Ez az egyik tény, amelyet le kell szögeznem. De van még más is, t. uraim, amit megállapitani kivánok. Ha már ilyen hitelekről van szó, — most 700 milliárdról van szó — hol van a garancia arra, hogy ezek az összegek nem használtatnak-e fel épen a mi pénzünk értékének tönkretételére? (Huszár Elemér: Sőt egészen bizonyos, hogy arra használják fel!) A napokban csodálkozva olvastam — olyan sajtóorgánumban is, amelyről nein gondoltam volna —, hogy a tőzsde érdekében rendkivül nagy mentési akció folyik. Én nem vagyok ellene a tőzsdének és mindenki tudja, hogy egy nemzet bizonyos gazdasági kultúra fokán feltétlenül hivatást teljesít a tőzsde. (Lendvai István: Tőzsdéje válogatja!) Az azonban, hogy a tőzsdével szemben ne merjen az ember kritikát gyakorolni és ne merjen felhozni dolgokat, amelyeket a nemzet szempontjából igazságtalanoknak tart, csak ott történhetik meg, ahol valaki direkt összefüggésben van a tőzsdével. (Lendvai István: Bravó! A kormány felé tessék mondani! Helyes, preciz kifejezés!) Az a panasz, hogy a kormány egy év óta tőzsdeellenes magaviseletet tanusit. Én azt hiszem, hogy ebben a Házban nagyon kevesen vannak olyanok, akik erről meg lennénk győződve. Azt mondják, hogy a kormánynak ez a tőzsdeellenes viselkedése valósággal katasztrofálissá tette a tőzsde helyzetét. En néztem a konkrét eseteket, hogy miben van ez a rendkivül súlyos eljárás, amely ezen a téren jelentkezik. (Rassay Károly: Abban, hogy beleavatkozik a tőzsde életébe, mert abból csak egyesek keresnek. — Rakovszky István: Akik előre tudják, hogy mi lesz! — Friedrich István: És hirtelen eladják papirjaikat! — Rassay Károly: A világ egyetlen kulturállamában sem teszik ezt!) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak i Ernszt Sándor: Mondom, néztem a konkrét eseteket, hogy miben nyilvánul a kormányak az a viselkedése, amely zaklatás számba menne és látom a pénzügyi forgalmi adót. (Rassay Károly: Nem ez a baj!) Azt mondják, hogy a kormány a házspekulációt is megnehezíti, mert átírási adót követel. Ezek az óriási nagy sérelmek! (Rassay Károly: Nem erről van szó!) Hogy uj intézkedések nyugtalanítják a tőzsde működését. (Rassay Károly: Nyugtalanitják azzal, hogy fenyegetnek adóval, amit életbe sem akarnak léptetni!) Másfelől azt mondják, hogy a tőzsde feltétlenül nagy hivatást teljesit a vagyon konzerválása szempontjából. (Zsirkay István: Szépen konzerválja a vagyont! Az utolsó párnát is kihúzza a magyar középosztály feje alól!) Ugyanaz a lap, amely két nappal korábban ezt mondotta, ma azt irja, hogy augusztus óta 500 millió svájci franknál nagyobb kárt okozott a magyar takarékos szellemnek a tőzsde, Méltózévi március lió 11-én, kedden. 243 tassanak megnézni, hogy augusztus óta niiképeu konzerválja a tőzsde a vagyont. Augusztus óta állandóan lenyomja a papirok értékét. Nézetem szerint lehetetlenség az, hogy az a papir, amely augusztusban bizonyos magasságot elért, a mai napig sem emelkedett fel ugyanerre a magasságra, épen akkor, amikor a pénz ériéke ilyen módon devalválódott. {Igaz! Ugy van!) Hogy ez egészséges és igazságos állapot lehessen, ezt én felfogni, elfogadni, megérteni semmiképen sem tudom. LJj helyzet keletkezett itt a valorizációval. A valorizációval kapcsolatos takarókkorona, amint a t. minister ur mondotta, csak számolási érték akar lenni, de mint pénz nem jelentkezik, nincs is kontemplálva az, hogy igy jelentkezzék. Ezért nézetem szerint mint számolási érték is teljes fiktiv és semmiképen sem lehet azt mondani, hogy fundált. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a ssélsöbaloldalon.) Helfferich koncepciója szerint a Rentenmark legalább kellően alá volt támasztva ós ma mégis az a nézet róla, hogy azt sem lehet fentartani és Helfferich maga is kifejezi azt az aggodalmát, hogy attól kell félni, hogy esetleg nagy bajba kerülnek vele. Ezért a németek tekintet nélkül minden reparációra és egyéb veszedelemre, amely őket fenyegeti, azon vannak, hogy okvetlenül áttérjenek az aranymárkára. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A valorizációval kapcsolatban azt látjuk, hogy ugyanazok a tényezők, amelyek feltétlenül a régi valorization hitelt kívánták, állást foglalnak a valorizációval szemben. Láttam, hogy rendkivül nagy tekintélyeket — szerintem régi tekintélyeket, akik nagyrészt már kivonták magukat az élet befolyása alól — szintén előtérbe tolnak a valorizációval szemben. Nagy figyelemmel hallgattam itt múltkor Beck t. képviselőtársam beszédét, amelyben a legnagyobb objektivitásra való törekvéssel bírálta a jelenlegi helyzetet, mikor azonban ehhez a ponthoz ért, a valorizáció ellenségének vallotta magát. Azért is a valorizáció ellenségének vallotta magát, inert azt mondta, hogy a valorizáció későn jött. De ha erre az álláspontra helyezkedünk, akkor meg kell néznünk azt is, hogy milyen lenne a helyzet, ha most, ilyen későn a valorizációról lemondanánk: jobb-e vagy rosszabb? Beck t. képviselőtársam maga is elismeri, hogy inig mi a külföldi kölcsönt valóban végleg tető alá hozzuk, el fog telni öt vagy hat hónap. És mi történjék ebben az országban — amikor ebben az átmeneti időben eddig is ily rendkivüli rázkódtatásokat voltak képesek előidézni — ha nem teszünk semmiféle intézkedést? Tudom, hogy a t. Ház egyrésze nem lesz velem teljesen egy nézeten abban a tekintetben, amit az inflációra vonatkozóan mondok. Hallottam erre nézve különböző nézeteket és láttam, hogy olyan nagytekintélyű férfiak is, mint Beck t. képviselőtársam, feltétlenül az infláció felé hajlanak és kívánták volna az inflációt. Én kezdettől fogva teljesen mereven ellene foglaltam állást, s erre megvannak az indokaim. Néztem a német birodalom fejlődését. Azt mondták, hogy Berlinben autók' száguldanak és fényes élet folyik. Ugyanezt azonban el lehet mondani minden nagy városról. Azt mondták, hogy az állam szegényedik, de a társadalom gazdagodik. Ez olyan dolog, amit jobban meg kell vizsgálni. Én megvizsgáltam és folyton kutattam ezeket a kérdéseket.A FreiburgTÓl szóló kimutatások vanna.k előttem. A százezer lakosú városban tízezer családnál nem volt fűtés egész télen át. Amit ott esznek, azt semmiféle rendes táplálkozással összehasonlítani nem lehet. Néztem azután