Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-253

240 A nemzetgyűlés ?">3. niese 19,24 embert, aki hivatásszerüleg foglalkozott csempészettel, lefogtak, letartóztattak. Az emberek ma azt hiszik, hogy elsősorban ezek a csempészek az okai az egész súlyos pénzügyi helyzetnek és a korona nagymérvű leromlásának. Azt is láttuk, hogy a kormány a legutóbbi napokban, szinte az utolsó pillanatban irányt változtatott. Mig ugyanis eddig azon volt, hogy a korona értékelését a külföldön a lehetőség szerint fentartsa, az utolsó napokban teljes mértékben elejtette ezt, agy, hogy a korona értékelése a külföldön roppant mértékben hanyatlott és ennek természetesen következményei vannak. Azt gondoltam, hogy ha a kormány azzal a szándékkal foglalkozik, hogy többé nem akarja támogatni külföldön a korona állását, azt elsősorban valamiképen mégis tudtára fogja adni a parlamentnek, másodsorban pedig mégis bizonyos elővigyázattal fog eljárni az egész ügyben és rendkivül mértékben vigyázni és ügyelni fog arra, hogy az ilyen ténynek következményeit a lehetőség szerint elhárítsa a nemzet feje felől. Annak, hogy a korona értékelése ily roppant nagy mértékben és ily rohamosan lefelé szállt, megvannak a maga rendkivül súlyos következményei. Ennek következménye elsősorban, amint az nagyon természetes dolog, és amint nem is lehet többé csodálkozni, az óriási drágaság és a drágaságnak oly rendkivül rohamos és szédületes fejlődése, hogy már alig tudnak tájékozódni ugy az eladók, mint a vevők. De másrészről rendkívüli hatással van ez a közönség széles és nagy köreire, mert hiszen azok egy nap alatt leszegényedtek és rendkivül sokat veszítettek vagyonuk állagából. Az emberek nagy része — és ide tartozunk nagyon sokan itt, — különösen a középosztályhoz tartozók, azok akik fejük munkájával keresik mindennapi kenyerüket, csekély pénzecskéjüket együtt tartják, mert a hónap elején, amikor pénzüket megkapják, nem siethetnek azzal sem a börzére, sem máshová, hanem azt a pénzt okvetlenül maguknál kell tartaniok, ezek egy nap alatt úgyszólván teljesen leszegényedtek, mert az a kis pénz, ami a kezükben volt, teljesen értéktelenné vált. Ezt az értéktelenedési folyamatot okvetleuül ki kellett volna parírozni és okvetlenül gondolni kellett volna arra, hogyha ilyen irányváltozás történik, akkor egyrészről kombinációba kell venni azt, hogy a nép széles rétegei ilyen roppant nagy bajnak, nyomoruságnak konzekvenciának kitéve ne legyenek, másrészről pedig, hogy az ilyen átmenetet okvetlenül előre kell készíteni. De annál súlyosabb a helyzet, mert — amint méltóztatnak látni — azok a dolgok, amelyek szemünk előtt játszódnak le, az utolsó hetekben, azon átmenetek idején történnek, amikor mi és a közönség igen nagy része azt hitte, hogy bizonyos nyugvóponthoz érkeztünk el és amikor a külföldi tárgyalások bizonyos eredménnyel zárultak. S mégis látjuk, hogy itt olyan roppant nagy rázkódtatások vannak, amelyek tönkreteszik egy esztendőnek minden finanepolitikáját és csak romokat latuuk magunk előtt. Ezeket a dolgokat, nézetem szerint mégis feltétlenül el kellett volna kerülni. Indíttatva érzem magamat, hogy okvetlenül megjegyzést tegyek jobbra is balra is Czettler barátom múltkori beszéde következtében. (Halljuk! Halljuk!) Czettler a párt nevében nyugodtan és tökéletes objektivitással vette bonckés alá a jelenlegi pénzügyi politikát, és mégis azt láttam, hogy egyik részről ugy fogják fel a dolgot, mintha Czettler ós az a párt, amelyhez tartozni szerencsém van, talán tovább ment volna azokon a határokon, amely határokig el lehet menni. éri március hó 11-én, kedden. Kénytelen vagyok kijelenteni, bogy en is, Czettler is és a mi pártunk mindig ugy fogtuk fel a mi helyzetünket, hogy mi teljesen és tökéletesen függetlenül, önállóan, (Taps a középen.) és szabadon tekintünk minden egyes tényt, minden egyes kormányrendeletet, törvényjavaslatot, teljes függetlenséggel nézzük azt, nem érezzük magunkat abszolúte semmi által lekötve, tökéletes függetlenségben vagyunk, egyedül ós kizárólag csakis a nemzetnek és az államnak érdeke lehet előttünk mérvadó. (Ugrón Gábor : Nagyon helyes, de akkor a kormányban sem lehet ülni ! — Rassay Károly : A konzekvenciákat is le kell vonni ! — Zaj. ~ Rassay Károly : Engedje meg a képviselő ur, én is fentartom a kritika függetlenségét. Miért haragszik ? — Meskó Zoltán : Kormánytámogatás határidőre ! — Zaj. — Elnök csenget.) Ez olyan közbeszólás, amelyre nagyon természetes, hogy kötelezve érzem magamat válaszolni. Amikor megjelentünk itt a parlamentben a választások után, akkor egy ember közülünk bent ült a kabinetben, aki annak idején nem volt tagja a nemzetgyűlésnek. (Rassay Károly: De biztosította a választásra a jóindulatot!) Azt kérdezte tőlem annak idején a kabinet elnöke, hogy mi milyen állást foglalunk el ebben a kérdésben. Mi azt mondtuk, hogyha a kabinet elnöke valakinek működésére és tevékenységére súlyt fektet, ez az illető és a kabinetfőnök dolga és punktum, tovább nincs. (Rassay Károly: Kényelmes álláspont! — Ugrón Gábor: Legalábbis pikáns!) Ha a t. képviselő urak ezt az álláspontot rendkivül furcsának nevezik, akkor én hivatkozom más európai parlamentekre (Halljuk! Halljuk! ball elöl.) és hivatkozom a párisi kamarára, amelyben, mint méltóztatnak látni, a radikális-szociális párt tagjai csak most lépnek ki, esetleg nem lépnek ki a kabinetből, mikor más álláspontjuk van, mint annak a pártnak, amelybe eddig tartoztak. (Ugrón Gábor: A pártból kidobták őket!) Nagyon természetes, amint valaki, aki a kabinetben ül, esetleg más álláspontot foglal el, mint pártja, arra kényszerül, hogy az egyik, vagy a másik konzekvenciát levonja. (Rassay Károly: De a kérdéseket agyonhallgatják!) Hivatkozhatom a berlini parlamentre. A berlini Reichsrathban ott ül Brauns, a centrumpárt tagja a kabinetben, (Ugroii Gábor: Belépett a kormányba !) aki jelenleg megint, mint a centrumpárt embere ül a kormányban; egyidőben, a Cuno-kormány idején, a centrumpárt kijelentette, hogyha Brauns szükségesnek, jónak tartja a sajátmaga elhatározása következtében, hogy helyén, a székén megmaradjon, a centrumpártnak ez ellen nincs kifogása. Ez parlamenti eljárás, ez európai szokás, ezt nem lehet olyasvalaminek mondani, ami Európában talán szokatlan, vagy lehetetlen. (Zaj balfelől. — Friedrich István: Ezt meg kell érteni ! — Zaj.) Elnök Csendet kérek képviselő urak! Ernszt Sándor: Ami azt illeti, hogy- (Meskó Zoltán: Ez a politika, uraim! — Derültség balfelől.) némely oldalról azt mondják nekünk Czettler beszéde utáu, hogy mi ezek után miért támogatjuk a kormányt, (Ugy van! Ugy van! balfelől.) engedjék meg, hogy erre én a saját belátásom, meggyőződésem és megfontolásom szerint feleljek, (Helyeslés a jobbközépen.) Először is természetes, hogy itt tekintetbe veszeni azt, hogy nekem és annak a pártnak, amelyhez tartozni szerencsém van, nincs többsége ebben a Házban. (Szilágyi Lajos: De annak a programmnak, amelyet Czettler Jenő kifejtett, megvan a többsége!) Akkor kellene,hogy az kifejezésre jusson. (Barthos Andor: Majd meglátjuk