Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-253

240 A nemzetgyűlés ?">3. niese 19,24 embert, aki hivatásszerüleg foglalkozott csempé­szettel, lefogtak, letartóztattak. Az emberek ma azt hiszik, hogy elsősorban ezek a csempészek az okai az egész súlyos pénz­ügyi helyzetnek és a korona nagymérvű leromlá­sának. Azt is láttuk, hogy a kormány a legutóbbi napokban, szinte az utolsó pillanatban irányt vál­toztatott. Mig ugyanis eddig azon volt, hogy a korona értékelését a külföldön a lehetőség szerint fentartsa, az utolsó napokban teljes mértékben elejtette ezt, agy, hogy a korona értékelése a kül­földön roppant mértékben hanyatlott és ennek természetesen következményei vannak. Azt gon­doltam, hogy ha a kormány azzal a szándékkal foglalkozik, hogy többé nem akarja támogatni külföldön a korona állását, azt elsősorban valami­képen mégis tudtára fogja adni a parlamentnek, másodsorban pedig mégis bizonyos elővigyázattal fog eljárni az egész ügyben és rendkivül mérték­ben vigyázni és ügyelni fog arra, hogy az ilyen ténynek következményeit a lehetőség szerint el­hárítsa a nemzet feje felől. Annak, hogy a korona értékelése ily roppant nagy mértékben és ily rohamosan lefelé szállt, megvannak a maga rendkivül súlyos következ­ményei. Ennek következménye elsősorban, amint az nagyon természetes dolog, és amint nem is lehet többé csodálkozni, az óriási drágaság és a drága­ságnak oly rendkivül rohamos és szédületes fejlődése, hogy már alig tudnak tájékozódni ugy az eladók, mint a vevők. De másrészről rend­kívüli hatással van ez a közönség széles és nagy köreire, mert hiszen azok egy nap alatt leszegé­nyedtek és rendkivül sokat veszítettek vagyonuk állagából. Az emberek nagy része — és ide tartozunk nagyon sokan itt, — különösen a középosztályhoz tartozók, azok akik fejük munká­jával keresik mindennapi kenyerüket, csekély pénzecskéjüket együtt tartják, mert a hónap elején, amikor pénzüket megkapják, nem siethet­nek azzal sem a börzére, sem máshová, hanem azt a pénzt okvetlenül maguknál kell tartaniok, ezek egy nap alatt úgyszólván teljesen leszegé­nyedtek, mert az a kis pénz, ami a kezükben volt, teljesen értéktelenné vált. Ezt az értéktele­nedési folyamatot okvetleuül ki kellett volna parírozni és okvetlenül gondolni kellett volna arra, hogyha ilyen irányváltozás történik, akkor egy­részről kombinációba kell venni azt, hogy a nép széles rétegei ilyen roppant nagy bajnak, nyomoru­ságnak konzekvenciának kitéve ne legyenek, másrészről pedig, hogy az ilyen átmenetet okvet­lenül előre kell készíteni. De annál súlyosabb a helyzet, mert — amint méltóztatnak látni — azok a dolgok, amelyek sze­münk előtt játszódnak le, az utolsó hetekben, azon átmenetek idején történnek, amikor mi és a kö­zönség igen nagy része azt hitte, hogy bizonyos nyugvóponthoz érkeztünk el és amikor a külföldi tárgyalások bizonyos eredménnyel zárultak. S mégis látjuk, hogy itt olyan roppant nagy ráz­kódtatások vannak, amelyek tönkreteszik egy esz­tendőnek minden finanepolitikáját és csak romo­kat latuuk magunk előtt. Ezeket a dolgokat, né­zetem szerint mégis feltétlenül el kellett volna kerülni. Indíttatva érzem magamat, hogy okvetlenül megjegyzést tegyek jobbra is balra is Czettler barátom múltkori beszéde következtében. (Hall­juk! Halljuk!) Czettler a párt nevében nyugod­tan és tökéletes objektivitással vette bonckés alá a jelenlegi pénzügyi politikát, és mégis azt lát­tam, hogy egyik részről ugy fogják fel a dolgot, mintha Czettler ós az a párt, amelyhez tartozni szerencsém van, talán tovább ment volna azokon a határokon, amely határokig el lehet menni. éri március hó 11-én, kedden. Kénytelen vagyok kijelenteni, bogy en is, Czettler is és a mi pártunk mindig ugy fogtuk fel a mi helyzetünket, hogy mi teljesen és töké­letesen függetlenül, önállóan, (Taps a középen.) és szabadon tekintünk minden egyes tényt, min­den egyes kormányrendeletet, törvényjavaslatot, teljes függetlenséggel nézzük azt, nem érezzük magunkat abszolúte semmi által lekötve, tökéle­tes függetlenségben vagyunk, egyedül ós kizáró­lag csakis a nemzetnek és az államnak érdeke lehet előttünk mérvadó. (Ugrón Gábor : Nagyon helyes, de akkor a kormányban sem lehet ülni ! — Rassay Károly : A konzekvenciákat is le kell vonni ! — Zaj. ~ Rassay Károly : Engedje meg a képviselő ur, én is fentartom a kritika függet­lenségét. Miért haragszik ? — Meskó Zoltán : Kormánytámogatás határidőre ! — Zaj. — Elnök csenget.) Ez olyan közbeszólás, amelyre nagyon ter­mészetes, hogy kötelezve érzem magamat vála­szolni. Amikor megjelentünk itt a parlamentben a választások után, akkor egy ember közülünk bent ült a kabinetben, aki annak idején nem volt tagja a nemzetgyűlésnek. (Rassay Károly: De biztosította a választásra a jóindulatot!) Azt kérdezte tőlem annak idején a kabinet elnöke, hogy mi milyen állást foglalunk el ebben a kér­désben. Mi azt mondtuk, hogyha a kabinet elnöke valakinek működésére és tevékenységére súlyt fektet, ez az illető és a kabinetfőnök dolga és punktum, tovább nincs. (Rassay Károly: Ké­nyelmes álláspont! — Ugrón Gábor: Legalábbis pikáns!) Ha a t. képviselő urak ezt az állás­pontot rendkivül furcsának nevezik, akkor én hivatkozom más európai parlamentekre (Halljuk! Halljuk! ball elöl.) és hivatkozom a párisi kama­rára, amelyben, mint méltóztatnak látni, a radi­kális-szociális párt tagjai csak most lépnek ki, esetleg nem lépnek ki a kabinetből, mikor más álláspontjuk van, mint annak a pártnak, amelybe eddig tartoztak. (Ugrón Gábor: A pártból ki­dobták őket!) Nagyon természetes, amint valaki, aki a ka­binetben ül, esetleg más álláspontot foglal el, mint pártja, arra kényszerül, hogy az egyik, vagy a másik konzekvenciát levonja. (Rassay Károly: De a kérdéseket agyonhallgatják!) Hivat­kozhatom a berlini parlamentre. A berlini Reichs­rathban ott ül Brauns, a centrumpárt tagja a kabinetben, (Ugroii Gábor: Belépett a kormányba !) aki jelenleg megint, mint a centrumpárt embere ül a kormányban; egyidőben, a Cuno-kormány idején, a centrumpárt kijelentette, hogyha Brauns szükségesnek, jónak tartja a sajátmaga elhatá­rozása következtében, hogy helyén, a székén meg­maradjon, a centrumpártnak ez ellen nincs ki­fogása. Ez parlamenti eljárás, ez európai szokás, ezt nem lehet olyasvalaminek mondani, ami Európában talán szokatlan, vagy lehetetlen. (Zaj balfelől. — Friedrich István: Ezt meg kell érteni ! — Zaj.) Elnök Csendet kérek képviselő urak! Ernszt Sándor: Ami azt illeti, hogy- (Meskó Zoltán: Ez a politika, uraim! — Derültség bal­felől.) némely oldalról azt mondják nekünk Czettler beszéde utáu, hogy mi ezek után miért támogat­juk a kormányt, (Ugy van! Ugy van! balfelől.) engedjék meg, hogy erre én a saját belátásom, meggyőződésem és megfontolásom szerint feleljek, (Helyeslés a jobbközépen.) Először is természetes, hogy itt tekintetbe veszeni azt, hogy nekem és annak a pártnak, amelyhez tartozni szerencsém van, nincs többsége ebben a Házban. (Szilágyi Lajos: De annak a programmnak, amelyet Czettler Jenő kifejtett, megvan a többsége!) Akkor kellene,hogy az kife­jezésre jusson. (Barthos Andor: Majd meglátjuk

Next

/
Thumbnails
Contents