Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-251

2H A nemzetgyűlés 251. ülése 1924. évi március hó 6-án, csütörtökön. javaslatot, mert meg akarja akadályozni, hogy a magyar pénzzel, a magyar koronával egyesek könnyelműen az egész nemzetnek és különösen a szegény, a fixíizetéses hivatalnokoknak és munkásoknak bőrére, sőt több mint bőrére: az életére spekulálhassanak. (Ugy van! jobbfelöl és a középen.) Ezt kivánjuk mi megakadályozni. De épen azért, amikor kibocsátotta a kormány azt a szükségrendeletet, amelyet mi teljes mértékben fedezünk, amelynek szükségességét elismertük, egyúttal leszegeztük azt, hogy a 4. § első pontját meggondolás tárgyává kivánjuk tenni. Legyenek is meggyőződve, t. képviselőtársaim, hogy mi mindent el fogunk követni lelkiismeretünk szerint, hogy e kényszerkölcsön terhét azokra háritsuk, akik elviselni tudják. (Eckhardt Tibor: A szavazásnál ezt az Ígéretet majd nyilvántartjuk!) Legyen nyugodt, nem szükséges; mert mi előre megmondhatjuk, hogy mi az álláspontunk! (Hedry Lőrinc: Nem szoktunk elbújni!) Én tehát kijelentem, hogy ezt a törvényjavaslatot helyesnek és szükségesnek tartom és mint ilyent elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelöl és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Neubauer Ferenc, képviselő ur személyes megtámadtatás címén kért szót. A szó a képviselő urat megilleti ! Neubauer Ferenc: T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk!) Györki Imre képviselő ur tegnapi interpellációjában a következő kijelentést használta (olvassa): »Hidegen és ridegen magát a puszta tényállást tárom ide.« Erre én közbeszóltam a képviselő urnák, hogy: ez nem tényállás, hanem tényállítás. (Rothenstein Mór: A házszabály szerint közbeszólni nem szabad! —Hosszantartó, nagy derültség. Felkiáltások jobbfelől: Móric! — Kováts-Nagy Sándor: Magának szabad? — Meskó Zoltán: Ez volt a legjobb vicc!) Elnök: Rothenstein képviselő urat kérem, méltóztassék a házszabályokat szintén tiszteletben tartani! (Folytonos derültség.) Neubauer Ferenc: Amire Györki képviselő ur azt válaszolta, hozzám intézve szavait hogy: »a. képviselő ur ebben az ügyben mint védőügyvéd szerepelt és pedig nagyon csúnya módon, mert nem a védence érdekét védte, hanem a ministerét.« Én e kijelentésnek csak az utolsó szavait hallottam és ennélfogva Györki képviselő urnák e kijelentésére, amelyet tett, súlyt nem helyeztem. Most azonban látom a gyorsírói szövegből és látom a sajtóból is, hogy ő tényleg ezt az általam most felolvasott kijelentést tette. Kénytelen vagyok tehát nyilvánosságra hozni azt, hogy milyen szerepem volt nekem egyáltalában az Eskütt-féle ügyben, amelyhez különben — amint azt a képviselő ur nyilván el fogja ismerni — nekem a legtávolabbról sincs egyébként sem semmi közöm. Múlt év december hó közepén, amikor Ulain képviselő ur, aki Eskütt Lajos védőügyvédje volt, le volt tartoztatva, megjelent nálam Eskütt Lajos és felkért engem, hogy a védelmét vállaljam el, miután a vádirat be volt adva, azokra kifogásokat kellett beadni és a vádtanácsi tárgyaláson őt képviselni kell. Ez irányú kérelmével szemben én nem zárkóztam el, tekintettel jóravaló családjára. Kijelentettem azonban neki azonnal, hogy abban az esetben, ha ő ebből az ügyből szenzációt, botrányt akar csinálni, nem vállalom a képviseletet, hanem csak akkor, ha a törvény szigorú keretei között tényleg, mint az ő védője, csupán a biróság előtt kell szerepelnem. (Helyeslés a jobboldalon és balfelől.) Ezt ő tudomásul vette, köszönettel vette a vállalkozásomat, s ennek megfelelőleg intézkedés történt arra nézve, hogy a meghatalmazásom bemutattassék a vizsgálóbírónak és a vádirat nekem kézbesittessék. Megjegyzem, hogy amikor engem felkért, kijelentettem neki azt is, hogy nekem Budapesten irodám nincs, írásbeli munkával itt nem foglalkozhatom, tessék az Ulain képviselő ur irodájának elkészíteni a kifogásokat a vádiratra, én majd azokat approbálni és szignálni fogom. E megállapodásnak megfelelőleg a vádiratot a vizsgálóbíró nekem Kaposvárra kézbesittette. ugyanazon a napon, amikor a vádiratot megkaptam, azt Eskütt Lajos címére azonnal postára adtam, hogy ő a vádirat elleni kifogások elkészítése iránt intézkedjék. Megjelöltem január elsejére azt a napot, amikor Budapesten leszek, a kifogásokat approbálni fogom és azok benyújthatók. Amikor ezen a napon Bádapesten megjelentem, Eskütt Lajos ismét felkeresett engem és azt mondta, hogy nagyon köszöni az én vállalkozásomat, miután azonban már mást gondolt, neki az ügyével más tervei vannak, amelyek az én kijelentéseimmel ellentétben vannak, köszöni az én vállalkozásomat és további szolgálataimra nem reflektál. Ennyi volt az én dolgom ebben az ügyben. Megállapítom tehát, hogy sem csúnya módon, sem szép módon, semmiféle módon nem volt alkalmam ebben az ügyben egyáltalában szerepelni és ennek megfelelően ő neki sem kárt, sem hasznot semmi irányban nem csinálhattam. Ezt a tényállást Györki Imre képviselő ur, mint védő ügyvédje m egállá pithatta volna az iratokból. E szerint az ő reám vonatkozó kijelentéseinek semmi alapja nines, e kijelentéseinek tartalmát a nemzetgyűlés megítélésére bízom, hogy egy ügyvédtársára vonatkozólag mennyiben volt helyénvaló ennyire alaptalanul nyilatkoznia. Az ügy érdemére vonatkozólag egyébként annál kevésbé nyilatkozhatom, mert mint hites ügyvéd, a magam részéről az ügyvédi hivatást olyan magas értelemben fogom fel, hogy semmiféleképen nein nyilatkozhatom. (Kováts-Nagy Sándor: Nem mint Györki, aki interpellált!) amikor ügyvédként ismerem ennek a dolognak egyes részleteit, és amennyiben ezzel a tudomásommal összefüggésben lett volna tegnapi közbeszóiásom, nagyon sajnálom, hogy részemről az is megtörtént. _ Végül még csak arra a kijelentésre, hogy Eskütt Lajos szempontjából milyen módon szerepeltem ebben az ügyben, kijelentem, hogy arra vonatkozólag, hogy az a szerep, amelyet én betöltöttem volna ebben az ügyben, mennyire felelt volna meg Eskütt Lajosnak épen mint vádlottnak, ha védelmét abban a szellemben, amelyben vállalni hajlandó voltam, rám bizta volna, Ítéletet mondani Györki képviselő ur nem illetékes. Erre nézve Ítéletet fog alkotni maga Eskütt Lajos és csak akkor, ha az ügy befejezetté lesz; ennek az Ítéletnek előre is nyugodtan alávetem magamat. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Petrovits György jegyző : Meskó Zoltán ! Meskó Zoltán: T. Nemzetgyűlés! Erdélyi igen t. képviselőtársam beszéde kezdetén aposztrofálta az ellenzéki kisgazdapárt egyik-másik tagját, igy például Szakács Andor t. barátomat. Mint az ellenzéki kisgazdapárt tagja kötelességemnek tartom, hogy erre pár szóval reflektáljak. (Egy hang jobbfelől: Milyen kisgazdapárt az? — Cserti József: Az igazi!) Nem mondom, hogy az igazi, hanem azt mondom, hogy ellenzéki kisgazdapárt, mert azt tartom, ha lehetnek az urak a túloldalon kormánypárti kisgazdapárt, akkor lehetünk mi ezen az oldalon ellenzéki kisgazda- és földmivespárt. Igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy