Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-251

A nemzetgyűlés 251. ülése 1924. évi március hó 6-án, csütörtökön. aü az o politikájuk gerince az, hogy a falu népét jogaihoz juttassák. Legyen meggyőződve igen t. képviselőtársam, hogy ebben a törekvésében ugy őt, mint az egységespárt kisgazdái szárnyát a legnagyobb készséggel, a legnagyobb lelkesedéssel és teljes odaadással támogatni fogjuk. Ha a mi oldalunkról azon párt részéről, amelyhez tartozni szerencsém van, hébe-hóba elhangzik egy-két közbeszólás, ezt ne tessék ugy venni, mintha mi ellenzéki kisgazdapártiak önöket ott robbantani akarnók. Eszünkágában sincs ez. De igenis az a törekvésünk, — és épen azért vagyunk itt az ellenzéki oldalon, mert nem látjuk ott teljesen érvényesülni politikánkat — hogy az egységespárt kisgazdaérzelmü tagjai, akár vérbeli kisgazdák, akár más társadalmi osztályhoz tartozó kisgazdapárti érzelmű politikusok, igenis teljes szivvel, teljes lélekkel képviseljék azt a programmot, amelyet mi a falu elhanyagolt népének mindenkor Ígértünk és hirdettünk. Nem ugratás tehát ez a mi részünkről, mert igenis az önök politikáját, a régi kisgazdapolitikát akarjuk itt közbeszólásokkal és fejtegetésekkel alátámasztani, hogy az a politika érvényesüljön, mert mi a lényeget nézzük és azt, hogy törődjék a kormány annak a sokat emlegetett, de mégis elhanyagolt falunak érdekeivel. Hogy mennyire igazam van ebben a feltevésemben, bizonyítja az önök memoranduma. Én a magam részéről őszinte ^ örömmel vettem hirt arról, hogy az egységespárt kisgazdaszárnyának tagjai sérelmeiket a kormányelnök ur elé vitték, a sérelmeik mellett kitartanak és azok orvoslását kérik. Nagyon kérem önöket, valóban tartsanak ki, mert nem szeretném, hogy ha majd az egységespárt kisgazdaszárnyának tagjai ezekről a memorandumban foglalt sérelmekről megfeledkeznek, ezekről a követelésekről és kérésekről lemondanak és esetleg egyik ellenzéki kisgazdapárti képviselő kénytelen lesz ezt a memorandumot határozati javaslat formájában magáévá tenni és a Ház elé vinni, amikor szavazásra kerül a sor, a t. urak nagyon kellemetlen helyzetbe kerüljenek. Â siberek megadóztatására vonatkozólag, amelyet t. képviselőtársam szintén megemlített, azt mondotta, hogy versenyezni fogunk abban, hogy ki fogja őket jobban, ki akarja őket erősebben megadóztatni. Ünnepélyesen konstatálom, hogy ebben a versenyben az egységespárt ós igy igen t. képviselőtársam máris lemaradt. Ebben a versenyben már lemaradtak, mert épen én voltam az, aki szinte vesszőparipán lovagolva követeltem állandóan a háborús vagyonok megadóztatását Az igen t. kormány harmadik javaslatomat végre nagynehezen elfogadta, elfogadta a többség is. Azóta azonban elmúlt egy év, elmúlt két év és semmiféle intézkedés nem történt. Akik tehát versenyezni akarnak és a versenyt igy kezdik meg, azok csakis lemaradhatnak. Ezeknek előrebocsátása után engedje meg a t. Ház, hogy a javaslattal foglalkozzam. Kiváló pénzügyi szakemberek, előkelő tudósok foglalkoztak ezzel a kérdéssel ugy itt a parlamentben, — mint például Beck Lajos igen t. barátom, aki komoly, tartalmas, szép beszédben vázolta az ország szomorú pénzügyi helyzetét és rámutatott azokra a követelményekre, amelyek teljesítése szükséges, hogy az ország talpraálljon, — de különösen a sajtóban és ankéteken. Mindenki azon volt, hogy az országot végre valahára talpraáiiitsuk. Engedje meg a t. Ház, hogy én ezekkel a kiváló szak férfiak kai ne vitázzam. Én ezzel a kérdéssel csak mint egyszerű adófizető polgár, csak mint szerény fogyasztója ennek azoszágnak és csak mint termelő kívánok foglalkozni. Ünnepélyesen kijelentem, hogy engem abszolúte nem érdekel Zürich, Prága, Bécs. Nekem teljesen mindegy, engem teljesen hidegen hagy, hogy Bécsben lanyha-e a korona, Zürichben tartottan szilárd-e, Prágában pedig szilárdan tartott-e, mert én egész határozottan kijelentem, hogy én nem a zürichi, hanem a vásárcsarnoki jegyzés alapján állok. (Helyeslés balfelől.) Engem az érdekel, hogy a vásárcsarnokban a marhahús ára 28.000 korona, a borjúhúsé 32.000 korona, a zsir 33.000 korona, egy darab tojás 1000 korona és a tej, ez a szegények számára el nem érhető táplálék, 3600 korona literenkint. (Egy hang jobbfelőü A cipőt is mondja! — Forgács Miklós: A szövet meg 500.000 korona!) A vásárcsarnokon kívül engem az is nagyon érdekel, hogy amikor a boltok kirakatát végignézem, látom, hogy a cipő ára, a ruha ára, a mezőgazdasági cikkek:, kapák, a gazdaságban szükséges eszközök stb. ára, óráról-órára emelkedik, száguld felfelé, úgyhogy a kereskedők most már külön alkalmazottakat tartanak, akik csak az árakat javítgatják a kirakatokban. Én tehát igenis ezeket az árakat nézem és akkor idejöhetnek nekem a világ összes tudósai és pénzügyministerei és mondhatják, hogy a korona emelkedni fog. Mit törődöm én vele. Bár esnék és minden olcsóbb lenne! Én nem a pénzügyi tudós szemével, nem zürichi szemüveggel, hanem az életet ismerő és a való életet élő ember szemével nézem a dolgokat. Ezeknek előrebocsátása után rátérek a szükségrendeletre. Ennek kibocsátását nem pártálláspontomnál fogva, hanem mint alkotmányos érzésű ember, alkotmányellenesnek tartom. De ha nem lenne alkotmányellenes, akkor a szükségrendelet kibocsátása után a kormány miért jött ide, és miért kért és kapott érte felmentést? Kérdem, mi ez a szükségrendelet. Mit kér itt a kormány az adózó polgárságtól? Adót-e vagy kölcsönt? Mert ha kény szerkölcsön, akkor tudnunk kellene, hogy mik a feltételei, mikor fizeti vissza, mennyi kamatot ád az állam annak a szegény adózónak az ő kölcsönadott pénzeért. Ezek még mind ismeretlen fogalmak. Ezek majd jönni fognak. De a pénzt már be kell fizetni, ez a lényeg. Mélyen t. Ház! A rendelet kibocsátásának napján a pénzügyminister ur megbukott, épen ezen rendelet miatt. Kérdem, miért csak a pénzügyminister ur? A kormányt nem érdekelte ez? Hiszen a kormány kötötte magát ehhez a javaslathoz, a kormány éveken át azonosította magát ezzel az egész pénzügyi politikával. Csak a egyik minister ment. Az igen t. ministerelnök ur ismét léghajós kapitány volt. Mikor sülyedt a léghajó, egy zsák homok kirepült a léghajóból és a hajó repült tovább. A léghajókirándulás során kitette Hegedüst, repült tovább és amikor megint sülyedt a hajó, — nem voltak talán kedvező szelek — kitette Kállay pénzügyminister urat és ő tovább repült az ország legnagyobb örömére. Én csak becsülni tudom a volt igazságügyminister urat, aki becsületes meggyőződésének levonta konzekvenciáit és saját maga lépett ki ebből a léghajóból, hogy még jobban repülhessen tovább ez a rendszer. (Propper Sándor: Restelte a dolgot !) Az igen t. ministerelnök ur közvetlenül a pénzügyminister ur bukása előtt kijelentette, hogy áll, vagy bukik vele. Én azonban ugy látom, hogy se nem áll, se nem bukik, hanem tovább ül. Mikor erről a kérdésről beszélek, önkéntelenül is eszembe jut a történelem egyik eseménye: Szigetvár ostroma. Ugy emlékszem, mintha az 1566-ban lett volna. Akkor ugyanis Szulejman volt a török szultán és ő vezette a török hadsereget Szigetvár ellen. Egy ősz öregember volt ez, aki a hadjáratokban teljesen kimerült, végül Szigetvár ostromára vállalkozott, de az ostrom alatt meghalt. A vezérek áronban nem merték