Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-251

A nemzetgyűlés 251. ülése 1924. és nem adózott. így azt hiszem, igazságot tenni soha sem fogunk. Ha összegezzük, hogyan aránylik a kettő egy­máshoz, kitűnik, hogy a föld vagyon váltságát, a 400.000 kat. holdat, amelyet természetben adott le és amelynek már akkor borzasztó értéke volt, figyelembe nem véve. az arány 1:12. Még csak azt akarom hozzátenni, hogy ezzel szemben a vagyonváltságföldeknek egyévi jöve­delme a múlt esztendőben 15,178.000.000 koronát hozott a nemzetnek. Azt kérdem: ez volt az az osztály parlament, amely ki akart bújni a föld adózása alól; és azt kérdem: miért nem versenyeztek velünk abban, hogy a haza oltárára tegyék le áldozataikat? Azért, mert akkor is nagyon ügyesek voltak és ki tudtak bújni alóla. (Ugy van! jobbfelől.) De nézzük meg, mi az igazság abban, hogy a birtok most kibújik a kényszerkölcsön alól. Ha megvonta is tőlünk azt a megtisztelő bizalmat, hogy nem értünk a közgazdasági élethez, nem értünk az adóhoz, a pénzügyi politikához, engedje meg, hogy szerényen azt kérdezzem tőle: talán ő jobban ért ahhoz, hogy én vagy Mándy Sámuel, akinek 10.000 holdja van vagy talán annyija sincs, vagy Viczián, akinek birtoka van, vagy mind, akik ott voltunk, hogyan tudjuk kivonni 600-800 holdjainkat az adó alól? Sőt büszkén merem mondani, hogy akkor, amikor én és társaim menteni akarjuk a kis­embereket, menteni akarjuk a létminimumot, ezzel azt is involváljuk, hogy kötelességünknek tartjuk az ország édekében magasabb terheket magunkra vállalni, mert a kikerekitett összeg csak ugy jön ki, ha önmagunkat jobban megadóztat­juk. (Propper Sándor: Nem nagyon!) Aki nem adózik, annak könnyű mindenkit lebirálni, annak minden áldozat kevés. (Ugy van! jobbfelől.) Ki­jelentem önnek, hogy mi a kérdést egészen más­kép biráljuk el. Ami áldozatra szükség van, azt becsületesen meg akarjuk hozni ugy, hogy az egyformán legyen elosztva és a szegényeket és kisembereket minden körülmények között meg­kíméljük és ne tegyük ki veszedelmeknek és sú­lyos terheknek. (Dénes István: Lásd a forgalmi adót!) Méltóztassanak nekem megengedni, miután itt ugy vagyunk aposztrofálva, hogy a 12 adó­néró a részvénytársaságokat külön akarja meg­adóztatni és erre azt jegyezik meg, hogy a rész­vény már adózott a jövedelemben, hogy itt rá­mutassak egy kis hirlapi kimutatásra. Ne gondol­ják, hogy talán valami szélsőséges agrárius lap­ból vettem ezt, mert a Világra akarok hivat­kozni. A Világ mutatja ki azt, hogy mig a Ma­gyar Általános Hitelbanknak összes vagyona 1814-ben kitett 200 milliót, addig az ezévi február 26-iki kimutatás szerint a Magyar Általános Hitelbank részvényeinek csak árfolyamértékét figyelembe véve, ez 1,265.000,000.000-ot tett ki. Ezt nem én mutatom ki, hanem a Világ. Ugyan­ennek a számitásnak alapján a Kereskedelmi Bank tőkéje 840.000,000.000. (Dénes István : Miért adtak nekik mégis hitelt, ha ennyi pénzük van ? — Rothenstein Mór : Ezek után miért tagja a kormánypártnak ?) Nem értettem meg, mire méltóztatik feleletet kérni. Méltóztassék megengedni, hogy ezzel szemben rámutassak egy másik közleményre is. A Magyar Kereskedelmi Bank a múlt évi üzleti nyereségében kimutat összesen 14.000.000.000 korona bevételt, de 8000 koionájával körülbelül csak 4.500.000.000 koronát osztott szét a részvényesek között. Ha még a legbecsületesebb lenne is az országban minden részvénytulajdonos, ha minden jövedelmét bevallotta volna 1919-ben, amely bevalláson alapszik a kivetés, kérdem: mit vallhatott volna be? Bevall­évi március hó 6~án, csütörtökön. 213 hattá volna, hogy kapott a Kereskedelmi Banktól 40 koronát, tehát meghuszorozva nyolcszáz koronát, vagyis 800 korona után lenne kivetve annak a bizonyos kényszerkölcsönnek ráeső része. Vagyon­ban pedig méltóztatnak tudni, hogy 1923 elején csak 14.000 korona volt a Kereskedelmi Bank részvénye, 1919-ben körülbelül 8000 korona; méltóz­tassék ezt megsokszorozni busszal, akkor 160.000 koronát adóztatnak meg azzal a két millióval szemben, amennyi ma a Kereskedelmi Bank részvényeinek az árfolyama. Ez tehát nagy igazságtalanság! Természete­sen, hogy ott kell megfognunk a vagyont, és nem kétszer adóztatnunk. Jól tudjuk, hogy Ma­gyarországon a trezorokban vannak a részvé­nyek, és sehol sem szerepelnek az adókimutatás­ban, vagy ha szerepelnek is, — mert nem mon­dom, hogy nincs, aki bevallja becsületesen, én is bevallottam azt a keveset, ami volt — ez oly el­enyésző csekély, hogy adóalapul figyelembe egy­általában nem vehető. Tehát ez az, amiért mi megtaláltuk volna. Hangsúlyozom, én nem állí­tom, de állítja Fenyő Miksa, mert nem nyilatko­zom a 12 véleményéről, azt állitja Fenyő Miksa, de ismét kijelentem, ha tényleg ez az, akkor vál­lalom büszkén a tizenegy társammal ezért is a felelősséget, bár mondja rám Fenyő Miksa, hogy nem értem, mit kell megadóztatni és mondja rám, hogy én el akarom titkolni a földet és annak jövedelmét a megadóztatás elől; nem árt ez ne­künk, viselem érte a felelősséget. (Dénes István: Csakhogy ezért összevesznek Fenyő Miksával!) Igen t. képviselőtársam, aki elég tág látó­körű, aki különösen a közgazdasági életben elég járatos ... (Szilágyi Lajos: Nem személyeskedés ez? — Varsányi Gábor: Csakhogy nagyon felü­letes, ez a hibája!) Bocsánatot kérek, tévedni méltóztatik, hogy személyeskedés volna, mert méltóztassék megnézni, hogy Dénes István kép­viselőtársam egyszer hozzám adresszálta azt a kifejezést, hogy nézzek meg és kisérjek figye­lemmel egy közgazdasági alapigazságot. Én is épen azért hivatkozom reá, hogy — amint fel­tételezem — neki tudnia kell, hogy Fenyő Miksa nem egy személy, hanem az Országos Gyáripa­rosok Szövetségének igazgatója (Ugy van! a szélsőbaloldaton.), aki nemcsak egy cikkben, hanem a Gyáriparosok Országos Szövetségében is meg­támadott bennünket • és ugyanabban a stilusban beszélt, amely itt van. Én tehát nem Fenyő Miksa személyével harcolok, hanem ő rajta keresztül — miután ő jelent meg a szintéren — azzal a tendenciával szemben, amely itt meg­nyilvánul. (Ugy van! jobbfelől. (Eckhardt Tibor: Melyikhez áll közelebb a kormány? — Nagy zaj jobbfelől.) Emlékezzék a t. képviselőtársam arra, amikor önt én szerintem is helytelenül és alaptalanul támadták és azzal vádolták, hogy ön is különböző pénzintézetekkel és más manipulánsokkal volt összeköttetésben, hangsúlyozom, hogy alaptalanul és én is ugy tudom, hogy ez nem igy van; de akkor engedje meg, hogy kérjem képviselőtár­samat, hogy ezt a megjegyzést talán ilyen formá­ban ne méltóztassék fentartani, mert hangsúlyo­zom, hogy mi a légártatlanabbul... (Eckhardt Tibor: Én"a kormányt kérdeztem! Azt kérdeztem, kihez áll a kormány közelebb!?) Én ugy érzem, hogy miután én a kormány támogatói közé tar­tozom, politikailag szintén felelős vagyok azért az irányért, amelyet a kormány követ. (Eckhardt Tibor: Ezen csodálkozom, mert a kormány a Fenyő Miksa politikáját csinálja. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Erdélyi Aladár: Én tehát visszatérek beszé­dem kiinduló pontjára, amely akként szólott, hogy igeniss én helyesnek tartora ezt a törvény­or

Next

/
Thumbnails
Contents