Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-251

212 'A nemzetgyűlés 251. ülése 1924. esztendőkben sibolással, más szegény, szenvedő emberek nyomorúságán gazdagodtak. (Taps a jobboldalon és a középen. — Varsányi Gábor : A konjunktúra folytán — Rothenstein Mór; Majd meglátjuk a gyakorlatban !) Kérem, igen t. képviselőtársam, én azt mondom önnek, hogy »nem meglátjuk«, mert pártom és azok, akik itt ülnek, nem a látszatra dolgozunk, hanem meggyőződésből azért, hogy, ahol lehet, ahol módunkban van, segitsünk az országon. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Rothenstein Mór : Meg vagyok róla győződve! Felkiáltások a jbbboldalon : Akkor rendben van!) Azt irja tovább a t. ctkkiró, hogy ezek a t. adónérók nem értenek ahhoz, hogy mit kell megadóztatni. Értenek ahhoz, hogy mit kell kihagyni az adózásból. Kijelenti azután, hogy az, amit kihagytak az adózásból, semmi más, mint a magyar földbirtok. Nehogy ferditéssel vagy félremagyarázással vádolhassanak meg, szószerint kívánom ezt a pontot felolvasni (olvassa): »A földbirtokot kihagyták az adóból, (Derültség jobb felől.) a kényszerkölesönből hasonlóképen. A földbirtokról, a legnagyobb magyar vagyonról, a legjobban fundált jövedelemről, megfeledkeztek. Minden eszükbe jutott, de nemes altruizmusukban önmagukról megfeledkeztek. A földbirtok távol van, amikor az ország megmentéséről van szó.« Azt hiszem, hogy erre fényesebb cáfolat nem kell, mintha valaki elolvassa ezt a cikket, mert ez az egy pont önmagában véve is elég arra, hogy Fenyő Miksát komolyan ne vegye Magyarországon senki. (Huszár Elemér: Milyen befolyása van emellett Fenyő Miksának!) De ez nem elég. Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék megengedni, hogy visszamenjek egy lépéssel és azt kérdezem, hogy vájjon akkor, amikor a nemzet megmentéséről van szó, amikor az előző nemzetgyűlés, amelyről pedig még Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam is olyan sokszor mondja, hogy az sokkal inkább kisgazdajelleg volt, meghozta a vagyonváltságtörvényt, ebben nem e kisgazdapártnak volt-e legnagyobb része. Ha az a kisgazdapárt osztálypárt lett volna, és csakugyan a saját bőrét akarta volna menteni, ha azt akarta volna, hogy a földbirtok kimeneküljön az adózás alól, akkor nem azok az eredmények jöttek volna létre, amelyek most itt fekszenek a nemzetgyűlés asztalán. Hivatalos kimutatás van arról, hogy vagyonváltság fejében mit fizet a föld és mit fizetett az ingóvagyon. (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon.) Méltóztassanak megengedni, hogy erre nézve pontos adatokat sorakoztassak fel. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Mezőgazdasági ingatlanok után készpénzben befolyt vagyonváltság fejében 1920—1921-ben 8.481,078.893 korona. Ugyanezen mezőgazdasági ingatlanok tulajdonosai hadikölesönben beszolgáltattak 276,000.832 korona 504 fillért, lebélyegzett pénzről szóló elismer vény ékben pedig 354,070.000 korona 970 fillért. (Reischl Richárd: Ezt is a gazdák fizették!) De ez csak nagyon kis bevezető rész, mert már itt kénytelen vagyok rámutatni, hogy ez nem az egész mezőgazdasági váltság. Hiszen tudja mindenki, hogy az 1000 holdon felüliek 400.000 normálholdat adtak le. Mit jelent ez mai 1920-ban 250 milliárdot jelentett, ma pedig kereken majdnem négy billiót. (Varsányi Gábor: Csillagászati számok!) Méltóztassanak ezt figyelembe venni. (Farkas István: De sok pénzt elköltöttek !) Bocsánatot kérek, ha majd az a kérdés kerül tárgyalásra, Farkas igen t. képviselőtársamnak módjában lesz rámutatni arra is, hogy mire költötték el, ez azonban nem függ össze azzal a kérdéssel, amelyre most nyomatékosan rá kivánok mutatni, amely azt hiszem, az igen t, képviselő évi március hó 6-án, csütörtökön. urat is meggyőzi arról, hogy a falu, a magyar föld nemhogy kibujt volna a terhek alól, hanem mindig súlyos terheket viselt. (Farkas István: A falu népe igen, de nem • a nagybirtok ! És a siberek sem!) Azt hiszem, igen t. képviselő ur, ha versenyzünk majd egymással, abban a tekintetben, hogy a sibereket hogyan fogjuk meg és hogyan adóztassuk meg, egyet fogunk érteni, és e téren szivesen rendelkezésére állok. (Helyeslés. — Varsányi Gábor : A Duna fenekével ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Erdélyi Aladár: Hogy folytassam a kimutatást: a községi belterületek vagyonváltsága volt készpénzben 236,904.939 korona, hadikötvényekben 24,682.757 korona, a szőlő vagyon váltsága — itt már csak milliókról beszélek — készpénzben 240 millió korona, hadikötvényben 29 millió korona, pénzlebélyegzési elismervényekben 34 millió korona. Az erdő vagyonváltsága volt 1.101,800.000 korona készpénzben, hadikötvényben 95 millió korona. Különösen becses figyelmébe ajánlom mindenkinek a mezőgazdasági felszerelés váltságát. Össze fogom ezt hasonlítani azzal, hogy az ipari vállalatok felszerelései, tehát a gyári berendezések, anyagkészlet stb., mit fizetett. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) A mezőgazdasági felszerelésekért fizettünk 615,791.000 koronát készpénzben, 65 millió koronát hadikötvényben. A szőlőfelszerelésért fizettünk készpénzben 23 millió koronát, hadikötvényben 6(y millió koronát. Ami az erdő felszerelését illeti, azt hiszem, aki már egyszer volt erdőben, az nagyon jól tudja... (Propper Sándor: Most is erdőben vagyunk. — Derültség.) Lehet, t. képviselőtársam, csak az a kérdés, hogy ön mit néz erdőnek. (Propper Sándor: Azt a dzsungelt!) Legyen egészen nyugodt,... (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Propper Sándor képviselő urat rendreutasitom. Erdélyi Aladár: Ezek után természetesen nem kell nekem válaszolnom. Minden attól függ, ki hogyan érzi magát. Erdőfelszerelésért fizettek készpénzben 11.450.000 K-t, hadikötvényekben pedig 4,188.000 koronát. Erdőfelszerelésért fizetett tehát a mezőgazdaság 615,000.00ü-ót, az összes áruraktárak pedig fizettek 206,240.125 koronát és hadikötvényekben 37,381.000 koronát. (Zaj jobbfelől.) Ugyebár, mindenki elismeri, hogy akinek vagyonváltságot kellett fizetni, az iparkodott a hadikötvényeit odaadni. Ha tehát lett volna nekik, odaadták volna, de nem volt, adtak összesen 37 milliót. A hazafiasságnak non plus ultrája tehát ebben a 37 millióban merült ki; ezzel szemben a magyar falu, a magyar földbirtok több mint 600 milliárdot jegyzett és adott be csak vagyonváltság címén. A haza oltára, a korintusi oszlop igy néz ki a valóságban. Az ipari üzemek, beleértve az összes gyári felszerelések horribilis értékét, amire azt mondják, hogy nagy nemzeti vagyon, fizetnek mindössze 174,000.000 korona vagyonváltságot. Ha végigmegyek és összegezem, ós hozzáteszem még, hogy a részvények mit fizettek még vagyonváltságban, hogy vájjon micsoda nagy megterheltetésük volt, kitűnik, hogy az összes részvények, tehát a természetben leadottak és a készpénzben fizetettek is fizettek összesen 2.280,000.000-ót. (Csontos István: Elég baj ! — Dénes István: Szép törvényt csináltak maguk!) Igen t. képviselőtársam, könnyű azt mondani, hogy szép törvényt csináltunk! Lehet, hogy akik utánunk következnek, majd megint azt mondják ránk, de mindig csak azt kell nézni, hogy a helyzetnek és a lelkiismeretnek megfelelően milyen törvényt csináltunk, ön szép törvénynek nevezi azért, mert súlyos adókat róttak a falura, Fenyő Miksa pedig szép törvénynek nevezi azért, mert kibujt alóla