Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-244

14 A nemzetgyűlés 244. ülése 1924, Nyilvánvaló tehát ezekből a tényekből, abból, hogy a gyűlést betiltották, hogy zaklatták az embereket, hogy éjszaka hallgattak ki embereket és zaklattak azért, hogy vallomást csikarjanak ki belőlük, mondom, nyilvánvaló ezekből az, hogy tervszerűen csinálták Knaller ellen a dolgot. Beérkezett ide a hivatalos jelentés s a mentelmi bizottság- nem vizsgálván tovább a dolgot, a jelentések alapján hozta meg azt a határozatot, amelyet most a nemzetgyűlés elé terjesztett. Ez azonban nem áll meg, mert a tények ennek ellentmondanak. Kétségtelen tehát, hogy itt politikai zaklatás esete forog fenn. De nem áll meg az sem, hogy Knaller képviselőtársunk az összkormányt gyülevész társaságnak nevezte volna. A helyzet az, hogy Knaller beszélt arról, hogy az egységespárt különböző elemekből, különböző világfelfogásu emberekből tevődik össze, s igy nem egységes a párt (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Igaza volt!) Ö tehát politikai kritikát mondott és ellenezte azokat a különböző elvi felfogásokat és kategóriákat, amelyek az egységespártban vannak. Az idézett kifejezést azonban nem használta, nem is használhatta. Ez a vád is csak annak a következménye, hogy abban a kerületben, amelyben ő ellene hajsza volt a választás után is, a hatóságok többé kevésbé szocialista képviselőről lévén szó — ennek a hajszának vagy felültek, vagy azt maguk is helyeslik. Ebből kovácsolódtak meg ezek a vádak, és igy nyilvánvaló, hogy mindkét esetben fení'orog a politikai zaklatás jellege. Kérem a t. Házat, hogy ezt a kérdést ne igy kezelje, mert ezek a kifejezések igazán nem olyanok, hogy ezért valakit el lehessen Ítélni. Nyilvánvaló, hogy ezek erőszakolt cselekmények és különösen azok az előzmények, amelyek után ezt elmondotta képviselőtársunk, tényleg nyilvánvalóvá teszik azt, hogy itt nem forog fenn olyan cselekmény, amelyet a büntetőtörvény szerint kellene megtorolni. Kérem a t. Házat, méltóztassék tehát a mentelmi bizottság jelentését elvetni. Elnök: Szólásra következik? Petrovits György jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! Ezekben a rendkivüli súlyos, mondhatnám sorsdöntő pillanatokban a nemzetgyűlésnek, szerény felfogásom szerint, arról kellene tárgyalnia, hogy a katasztrófát miképen tudja elhárítani vagy csökkenteni. (Perlaki György: Holnap lesz alkalom!) Ehelyett mi apró kis ügyekkel foglalkozunk (Farkas István: Egymást vakarjuk!), azt analizáljuk, hogy bizonyos kifejezések, amelyek gyűléseken elhangzanak és besugattak, kormányzósértést és kormánysértést alkotnak-e és mint a régi jó öreghindu istenek, ülünk itt és nézzük saját köldökünket, amikor igazán nagyon fontos és alapvető kérdések várnak itt megoldásra. Már ez maga is hiba, de még nagyobb hiba az, hogy a mentelmi jogot, amely szerény felfogásom szerint azt Ápolna hivatva szolgálni, hogy a képviselőt működésében, alkotmányos kötelessége teljesítésében a nemzetgyűlésen kívülálló hatóságok feleslegesen ne zaklathassák, az utóbbi időkben nem kezelik ugy, ahogy szükséges volna. Nem akarok meggyanúsítani senkit, nem akarom bántani a mentelmi bizottságot, de tény az, hogy az utóbbi időkben a mentelmi bizottságot, amelyben egészen természetesen a pártarányok megnyilvánulnak, körülbelül az vezeti döntésénél, hogy az a képviselő, akiről szó van, melyik oldalon ül. Nem volt még szerencsénk ebben a nemzetgyűlésben ahhoz, hogy ellenzéki képviselő mentelmi jogát a mentelmi bizottság óvta és védte volna, akár passzív, akár aktiv szempontból. Nem látják megsértettnek ellenzéki képviselő menete február 21-én, csütörtökön. tetem, jogát, bármi történjék vele, ellenben felfüggesztik mentelmi jogát, kiadják, akárki, akármilyen oknál fogva kéri. Azt hiszem, hogy ezt a helyzetet fentartani és ilyen eljárást meghonosítani nem szabad. Az ellenzéki képviselők nem redukálhatják alkotmányos tevékenységüket csak a nemzetgyűlésre. Az ellenzéki képviselők, állandóan érintkezésben állanak választóikkal. (Felkiáltások a jobboldalon: Hát mi nem! Mi is!) Gyűléseket hivnak össze, bejárják kerületüket, beszámolnak tevékenységükről, megbízásokat kérnek választóiktól (Perlaki György : Ezt mások is megcsinálják !), és természetes, hogy a nemzetgyűlés falain kívül, amikor valamilyen gyűlésen beszédeket mondanak, nem zárkózhatnak el az elől, hogy a közéletet, a kormány politikáját kritizálják. Ha a hatóságok, amelyek hála a sorsnak, túlságosan bőven vannak, minden- szóba belekapaszkodnak és minden beárulás, besúgott szónak felülnek, akkor az ellenzéki padokon maholnap nem lesz senki, aki szóljon, és ellenzéki hivatását teljesitse, mert maholnap az egész ellenzék a hűvösön fog nyaralni. Hogy ez kellemes-e a kormánynak, azt nem tudom. Lehet, hogy igen. Az országnak, a nemzetnek azonban semmi esetre sem kellemes. Arra kell kérném a t. Nemzetgyűlést és a mentelmi bizottságot, hogy a mentelmi jog elbírálásánál maradjon meg határozottan az anyagi jog alapján, tekintet nélkül arra, hogy ellenzéki, vagy kormánypárti képviselőről van-e szó és ha a zaklatásnak csak halvány sugarát látja fenforogni, akkor védelmezze meg a képviselő mentelmi jogát, hogy szabadon tehessen eleget képviselői kötelességének. Ami a konkrét esetet illeti, a mentelmi bizottság jelentése szerint is a legszigorúbb bírálat mellett sem lehet itt a sértést felfedezni. Ha Knaller Győző képviselőtársunk — feltéve, de tagadva — mondta volna azt, hogy egy ember miatt nem lehet annyi embert összezsúfolni, ez nem sértés még akkor sem, ha tudta volna, hogy a kormányzó ur jön arra. Akkor is joga volna azt mondani, hogy nem muszáj azokat az embereket oda bezsúfolni, van más megoldás is. Amikor azt mondta, kogy: »Intézkedni fogok«, semmi esetre sem gondolt arra, hogy most felfegyverzi a lakosságot, vagy nem tudom, mit fog tenni, hanem arra, hogy barátságosan fog beszélni az állomásfőnökkel, hogy nyitasson ki egy másik termet is, vagy pedig az állomás mögött lévő területet bocsássa az összezsúfoltak rendelkezésére. Hogy hol van ebben sértés, —nem vagyok jogász, csak bizonyos természetes jogérzék van bennem — azt nem tudom felfedezni és nem tudom felfogni. Az is kétségtelen, hogy ha régebben az államfő bárhol végigkocsizott, nem összezsúfolták és eldugták a népet, hanem kiterelték és az emberek az ut szegélyén felállva éljeneztek

% ovációt csináltak. Ez ellen soha senkinek kifogása nem volt, nem származtak ebből államfősértések és nem kellett a képviselőnek intézkedni valamelyik hatóságnál, hogy az embereket ne zsúfolják össze arra a félórára, amig az államfő elvonul. Ezekben a kijelentésekben egyrészről semmi sértő sincs, másrészről pedig fel kell hivnom a nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy az utóbbi időkben, kölönösen a szocialista képviselőkkel szemben a hatóságok részéről határozottan megállapítható a tervszerű zaklatás és üldözés. Én igen sok gyűlésen vettem részt és látom, hogy egy egyszerű, ártatlan napirenddel kitűzött gyűlésre, amelyen néhány százember jön össze, egész csapat rendőr vonul ki. Ezenkívül kijönnek nyomozók, kijönnek titkosrendőrök, kijönnek gyorsirók, akik leülnek és minden lehelletet feljegyeznek. Hozzá kell még tennem azt, hogy ha azután