Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-244

A nemzetgyűlés 244. ülése 1.924. évi február 21-én, csütörtökön. 15 a gyűlésen elhangzott nagy szórengetegbeii fel tudnak fedezni egy mondatot, amely az ő lojális fülüket megsérti és jelentést tesznek, akkor a nyomozó hatóság vagy a biróság ezt rögtön készpénznek veszi és nem tudom, megfélemlitési szándékból-e vagy más okból, de megindul az akta hadjárat. és a képviselő elleni eljárás és lehetetlenné teszi a képviselő számára alkotmányos kötelességének teljesitését. Magam láttam ezt néhány gyűlésen. Ez történt legutóbb Kispesten is, ahol egészen ártatlan dologról volt szó, s ezért ezt itt felszólalás tárgyává is akartuk tenni s csak azért nem tettük szóvá, mert tudomásunkra jutott, hogy a belügyminister ur 24 óra múlva onnan áthelyezte a hibázó rendőrkapitányt, aki feloszlatta a gyűlést, (Felkiáltások jobbfelől : Na lássa!) amelyen sok ezer ember vett részt. Hiába kapacitáltuk, hiába magyaráztunk neki, hiába vállaltunk egyéni, személyes felelősséget, nem tágított, feloszlatta a gyűlést és igazán csak rajtunk, a mi csillapításunkon múlt, hogy komolyabb zavar, nagyobb baj nem történt. Ez nem egy esetben történt meg, hanem megtörtént számtalan esetben. S ez kettős baj. Baj először azért, mert a hatóságok igy járnak el, mindent górcső alá raknak, mindenből kázust csinálnak, másodszor pedig azért, mert a felsőbb hatóságok ezt készpénznek veszik és folyamatba teszik az eljárást- (Urbanics Kálmán : Most mondta, hogy nyomban reparálta a belügyminister !) T. Nemzetgyűlés! A túloldalról halljuk, azt, hogy a tekintélyt védelmezni kell. Egy egyszerű hajdú szava a hatóságoknál többet jelent, mint egy tucat ellenzéki képviselő szava. Tessék nekem megmagyarázni, hol van itt a tekintélyek megvédelmezése, ha már arról van szó, amire ugyan én nem nagy súlyt helyezek, de a túlsó oldal nagy súlyt helyez rá. Nem ártana, azokat a hajdúkat és titkosrendőröket kioktatni arra, hogy az a képviselő, aki a gyűlésen beszél, aki felelősségének tudatában van, nem szorul rá annak a hajdúnak és titkosrendőrnek birálatára s ha komoly eset nem fordul elő, de az illetékes túllojalitásból vagy előmenetel keresésből tesz jelentéseket a hatóságoknak, szerintem < ezeket a kellő értékükre kellene leszállítani. (Zaj.) Nem tudom, olyan dúsgazdagok vagyunk-e Magyarországon, hogy megengedhetjük magunknak ezt a hallatlanul drága és súlyos közigazgatási szerkezetet, amely olyan dus és jól felszerelt, hogy minden kis gyűlésre százával akad rendőr és titkos rendőr, egész vezérkar szállja meg az ilyen gyűlések színhelyét, ismétlem és hangsúlyozom: teljesen feleslegesen. Semmi szükség sincs rájuk, mert a képviselő nemcsak a képviselőházban, de a gyűlési pódiumon is felelősségének tudatában áll fel, és amit mond, azért vállalja is a felelősséget. Ha azután annyira szigorúan méltóztatik venni a dolgot, hogy a kormányt nem szabad kritizálni, akkor megszűnt a világon minden, akkor nincs értelme annak, hogy mi ezt a játékot tovább folytassuk, (Ugy van! a szélsőbaloldalon,) akkor nem kell nemzetgyűlési képviselőkként odamennünk, odamehetünk mint egyszerű polgárok, akkor is módunk van beszélni és beszélünk is, de ha ilyen tervszerűséggel akarják letörni és lehetetlenné tenni az ellenzék kritikáját a nemzetgyűlésen kivül, akkor semmi értelme sincs ennek a játéknak. Ezt én játóknak tartom, s a kormány érdekében valónak sem látom ennek a rendszernek, ennek a módszernek alkalmazását. A kormány nem erőről tesz tanúságot akkor, amikor minden ellenzéki képviselő füle mögé négy csendőrt ültet, hanem ezt a gyengeség jelének látom, (Ugy van! a szélsőbaloldalonj mert erős kormánynak erre nincs szüksége, erős kormányt egy jól vagy rosszul megkonstruált mondattal nem lehet kiemelni a maga pozíciójából, viszont pedig ha annyira gyenge, hogy egy mondattal ki lehet emelni, akkor nem elég neki négy csendőr, még négyszáz csendőr sem, és semmiféle apparátus, inert akkor nincs gyökere az országban, a népben, s akkor feleslegesen van ott. (Kováts-Nagy Sándor: Bizza csak ránk!) Én a közérdeket védelmezem, amikor ezt előhozom. Igazán nem fontos, hogy közülünk hányan állnak a biróság elé; mi el vagyunk készülve arra, hogy néhány hónapon belül valamennyien a Markó-utcában fogunk találkozni és ott fogunk néhány hónapot vagy esztendőt eltölteni. Nem fontos, hogy egy üggyel több-e vagy kevesebb, de tessék továbbnézni, tessék ennek erkölcsi hátrányait is észlelni. Végtére az emberek gondolkoznak. Ne tessék az emberek tudatlanságára, spekulálni, (Griger Miklós: Sőt, az ilyen eljárás használ a szocialistáknak !) mert a tömeg gondolkozik, látja, hogy miről van szó és nem fogja gondolkozását megváltoztatni, ha azt Játja, hogy egy képviselőjét, aki az ő érdekeit juttatja kifejezésre, lecsukják, zaklatják, biróság elé állítják. Ez nem í'orditja meg a hangulatot, hanem élesíti a helyzetet, amire pedig — különösen ezekben az időkben — semmi szükség sincs. A tekintélyek védelmét nem szolgáljuk azzal, ha mi egy mondatba — abba, hogy: »egy ember miatt nem lehet a tömeget órákig bezárva tartani« — erőszakosan belekapaszkodunk. Ebben nincs sértés; ebben emberi érzés nyilatkozik meg, ez csak azt célozta, hogy egy sereg embert ne zárjanak be szűk helyre, ahol levegőt sem tudnak szippantani. Kötelességmulasztást követne el, a képviselő, ha ennyire sem törődnék választóival vagy a tömeggel, s ha nem végelmezné meg őket a zaklatástól. Ezt tette Knaller Győző. Azután egy pandúr jelentést tesz, a hatóság ezt száz százalékig akceptálja, idekerül az ügy, megtárgyalják, kiadják, kilószámra gyűlik az akta, és a dolognak semmi veleje, semmi értelme nincs és a közre nézve az egész semmi haszonnal sem jár. Ami a másik kérdést illeti, az még furcsább. Knaller Győző azt mondta: »Ein groteskes Konglomerátum!« Aki németül tud, az tudja, hogy ebben semmi sértés nem foglaltatik. Én is groteszk konglomerátumnak tartottam a kormány összetételét, (Rothenstein Mór: Pláne Nagy Emillel!) annak tartom ma is, és tartom mindaddig, amíg olyan kormányunk lesz, amely érdekek, érdekcsoportok és világnézetek szempontjából nincs egy nézeten. Ezzel nem azt mondottam, hogy liberális, vagy demokrata, vagy szocialista, vagy munkapárti, vagy bármilyen kormány^ legyen, csak azt mondottam, hogy sok mindenféle világnézet és érdekcsoport van ma képviselve, amelyet épen a tegnapi nap gyönyörűen igazolt. Knaller Győzőt a tegnapelőtti, tegnapi és mai események gyönyörűen igazolták. Teljesen igaza van, mert ha ez a kormány nem groteszk konglomerátum, akkor a Nagy Emil-féle és Kállayféle eset sem fordult volna elő. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. - Horváth Zoltán: Meg a Csáky-féle Dienstreglement! — Rothenstein Mór: Mutatta az egységes frontot az országban! — Friedrich István: A szolgálati szabályzat hat hónapig érvényes, hat hónapig nem érvényes! — Horváth Zoltán : Budaörsön fejfüggesztették ! — Meskó Zoltán : Az idén szökőév van ! —- Nagy zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak a szónokot zavarni ! Propper Sándor : Hát nincs igaza Knaller Győzőnek akkor, amikor a kormány fellép egy pénzügyi javaslattal és azt, mint a kormány álláspontját hozza ide, estére pedig egy baráti