Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-244

A nemzetgyűlés 244. ülése 1.924. évi február 21-én, csütörtökön. 15 a gyűlésen elhangzott nagy szórengetegbeii fel tudnak fedezni egy mondatot, amely az ő lojális fülüket megsérti és jelentést tesznek, akkor a nyomozó hatóság vagy a biróság ezt rögtön kész­pénznek veszi és nem tudom, megfélemlitési szándékból-e vagy más okból, de megindul az akta hadjárat. és a képviselő elleni eljárás és lehetetlenné teszi a képviselő számára alkotmá­nyos kötelességének teljesitését. Magam láttam ezt néhány gyűlésen. Ez történt legutóbb Kis­pesten is, ahol egészen ártatlan dologról volt szó, s ezért ezt itt felszólalás tárgyává is akartuk tenni s csak azért nem tettük szóvá, mert tudo­másunkra jutott, hogy a belügyminister ur 24 óra múlva onnan áthelyezte a hibázó rendőrkapitányt, aki feloszlatta a gyűlést, (Felkiáltások jobbfelől : Na lássa!) amelyen sok ezer ember vett részt. Hiába kapacitáltuk, hiába magyaráztunk neki, hiába vállaltunk egyéni, személyes felelősséget, nem tágított, feloszlatta a gyűlést és igazán csak rajtunk, a mi csillapításunkon múlt, hogy komo­lyabb zavar, nagyobb baj nem történt. Ez nem egy esetben történt meg, hanem megtörtént szám­talan esetben. S ez kettős baj. Baj először azért, mert a hatóságok igy járnak el, mindent górcső alá raknak, mindenből kázust csinálnak, másodszor pedig azért, mert a felsőbb hatóságok ezt készpénznek veszik és folyamatba teszik az eljárást- (Urbanics Kálmán : Most mondta, hogy nyomban reparálta a belügy­minister !) T. Nemzetgyűlés! A túloldalról halljuk, azt, hogy a tekintélyt védelmezni kell. Egy egyszerű hajdú szava a hatóságoknál többet jelent, mint egy tucat ellenzéki képviselő szava. Tessék ne­kem megmagyarázni, hol van itt a tekintélyek megvédelmezése, ha már arról van szó, amire ugyan én nem nagy súlyt helyezek, de a túlsó oldal nagy súlyt helyez rá. Nem ártana, azokat a hajdúkat és titkosrendőröket kioktatni arra, hogy az a képviselő, aki a gyűlésen beszél, aki felelősségének tudatában van, nem szorul rá annak a hajdúnak és titkosrendőrnek birálatára s ha komoly eset nem fordul elő, de az illetékes túllojalitásból vagy előmenetel keresésből tesz jelentéseket a hatóságoknak, szerintem < ezeket a kellő értékükre kellene leszállítani. (Zaj.) Nem tudom, olyan dúsgazdagok vagyunk-e Magyarországon, hogy megengedhetjük magunk­nak ezt a hallatlanul drága és súlyos közigazga­tási szerkezetet, amely olyan dus és jól felszerelt, hogy minden kis gyűlésre százával akad rendőr és titkos rendőr, egész vezérkar szállja meg az ilyen gyűlések színhelyét, ismétlem és hang­súlyozom: teljesen feleslegesen. Semmi szükség sincs rájuk, mert a képviselő nemcsak a kép­viselőházban, de a gyűlési pódiumon is felelős­ségének tudatában áll fel, és amit mond, azért vállalja is a felelősséget. Ha azután annyira szi­gorúan méltóztatik venni a dolgot, hogy a kor­mányt nem szabad kritizálni, akkor megszűnt a világon minden, akkor nincs értelme annak, hogy mi ezt a játékot tovább folytassuk, (Ugy van! a szélsőbaloldalon,) akkor nem kell nemzetgyűlési képviselőkként odamennünk, odamehetünk mint egyszerű polgárok, akkor is módunk van beszélni és beszélünk is, de ha ilyen tervszerűséggel akar­ják letörni és lehetetlenné tenni az ellenzék kriti­káját a nemzetgyűlésen kivül, akkor semmi ér­telme sincs ennek a játéknak. Ezt én játóknak tartom, s a kormány érdekében valónak sem lá­tom ennek a rendszernek, ennek a módszernek alkalmazását. A kormány nem erőről tesz tanúságot akkor, amikor minden ellenzéki képviselő füle mögé négy csendőrt ültet, hanem ezt a gyengeség jelé­nek látom, (Ugy van! a szélsőbaloldalonj mert erős kormánynak erre nincs szüksége, erős kor­mányt egy jól vagy rosszul megkonstruált mon­dattal nem lehet kiemelni a maga pozíciójából, viszont pedig ha annyira gyenge, hogy egy mon­dattal ki lehet emelni, akkor nem elég neki négy csendőr, még négyszáz csendőr sem, és semmi­féle apparátus, inert akkor nincs gyökere az or­szágban, a népben, s akkor feleslegesen van ott. (Kováts-Nagy Sándor: Bizza csak ránk!) Én a közérdeket védelmezem, amikor ezt elő­hozom. Igazán nem fontos, hogy közülünk hányan állnak a biróság elé; mi el vagyunk készülve arra, hogy néhány hónapon belül valamennyien a Markó-utcában fogunk találkozni és ott fogunk néhány hónapot vagy esztendőt eltölteni. Nem fontos, hogy egy üggyel több-e vagy kevesebb, de tessék továbbnézni, tessék ennek erkölcsi hátrá­nyait is észlelni. Végtére az emberek gondolkoz­nak. Ne tessék az emberek tudatlanságára, speku­lálni, (Griger Miklós: Sőt, az ilyen eljárás hasz­nál a szocialistáknak !) mert a tömeg gondolko­zik, látja, hogy miről van szó és nem fogja gon­dolkozását megváltoztatni, ha azt Játja, hogy egy képviselőjét, aki az ő érdekeit juttatja kifejezésre, lecsukják, zaklatják, biróság elé állítják. Ez nem í'orditja meg a hangulatot, hanem élesíti a hely­zetet, amire pedig — különösen ezekben az idők­ben — semmi szükség sincs. A tekintélyek védelmét nem szolgáljuk azzal, ha mi egy mondatba — abba, hogy: »egy ember miatt nem lehet a tömeget órákig bezárva tartani« — erőszakosan belekapaszkodunk. Ebben nincs sértés; ebben emberi érzés nyilatkozik meg, ez csak azt célozta, hogy egy sereg embert ne zárjanak be szűk helyre, ahol levegőt sem tudnak szippan­tani. Kötelességmulasztást követne el, a képviselő, ha ennyire sem törődnék választóival vagy a tömeggel, s ha nem végelmezné meg őket a zakla­tástól. Ezt tette Knaller Győző. Azután egy pandúr jelentést tesz, a hatóság ezt száz százalékig akcep­tálja, idekerül az ügy, megtárgyalják, kiadják, kilószámra gyűlik az akta, és a dolognak semmi veleje, semmi értelme nincs és a közre nézve az egész semmi haszonnal sem jár. Ami a másik kérdést illeti, az még furcsább. Knaller Győző azt mondta: »Ein groteskes Kon­glomerátum!« Aki németül tud, az tudja, hogy ebben semmi sértés nem foglaltatik. Én is groteszk konglomerátumnak tartottam a kormány össze­tételét, (Rothenstein Mór: Pláne Nagy Emillel!) annak tartom ma is, és tartom mindaddig, amíg olyan kormányunk lesz, amely érdekek, érdek­csoportok és világnézetek szempontjából nincs egy nézeten. Ezzel nem azt mondottam, hogy liberális, vagy demokrata, vagy szocialista, vagy munka­párti, vagy bármilyen kormány^ legyen, csak azt mondottam, hogy sok mindenféle világnézet és érdekcsoport van ma képviselve, amelyet épen a tegnapi nap gyönyörűen igazolt. Knaller Győzőt a tegnapelőtti, tegnapi és mai események gyönyörűen igazolták. Teljesen igaza van, mert ha ez a kormány nem groteszk konglomerátum, akkor a Nagy Emil-féle és Kállay­féle eset sem fordult volna elő. (Ugy van! a szélső­baloldalon. - Horváth Zoltán: Meg a Csáky-féle Dienstreglement! — Rothenstein Mór: Mutatta az egységes frontot az országban! — Friedrich István: A szolgálati szabályzat hat hónapig ér­vényes, hat hónapig nem érvényes! — Horváth Zoltán : Budaörsön fejfüggesztették ! — Meskó Zoltán : Az idén szökőév van ! —- Nagy zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, ne méltóz­tassanak a szónokot zavarni ! Propper Sándor : Hát nincs igaza Knaller Győzőnek akkor, amikor a kormány fellép egy pénzügyi javaslattal és azt, mint a kormány álláspontját hozza ide, estére pedig egy baráti

Next

/
Thumbnails
Contents