Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-250

196 'A nemzetgyűlés 250. ülése 1924. évi március hó 5-én, szerdán. majd a biróság állapit ja meg — amelyeknél az illetők elhitték, hogy ha egy titkárnak szólnak, vagy esetleg fizetnek neki, előbb vagy jobban kapják meg az engedélyt, erről igazán nem lehet tenni. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Horváth Zoltán : Volt olyan engedély is, amelyet visszavontak, amikor az illetők nem fizettek!) Ha annyi ezer ember közül találkozik olyan, aki elhiszi vagy akivel az illető el tudta hitetni, hogy tud neki segiteni, ez még nem olyan országos veszedelem; ez egy ember megtévelyedése, amivel azonban az államnak kárt nem okozott, mert nem is okozhatott, s ez még nem országra szóló panama. (Propper Sándor: Világraszóló, nem országra szóló!) Ha felfújják, lehet belőle az. (Rassay Károly: Az a kérdés, referált-e Eskütt!) Dehogy referált! (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Még az interpelláló képviselő ur is elismerte, hogy a rendőrség eleinte szigorúan vette a dolgot, hogy ugy látszott, hogy a nyomozás tulaj donképen ellenem induit. A rendőrség minden egyes aktát kezéhez kapott; én a rendőrségnek az aktákat heteken keresztül tömegestül bocsátottam rendelkezésére, átszállittattam az aktákat a rendőrségre, hogy ott vizsgálják át azokat: találnak-e csak egyet is olyant, aki kedvezményt kapott volna, találnak-e olyant, akinek csak egy fillér is elengedtetett az illetékből, melyet az államnak le kell fizetni. A rendőrség, amely heteken keresztül 150 vádlottat hallgatott ki, megállapította, hogy az akták mind a legnagyobb szabályszerűséggel, hivatalossággal vannak elintézve. (Zaj a baloldalon.) Hiába, ez az igazság. (Zaj.) Senki egy fillér kedvezményt sem élvezhetett az államtól, minden kiviteli engedély után kivétel nélkül mindenkinek le kellett fizetni a hivatalos kiviteli illetéket. Ezt a rendőrség is megállapította. Azután kértem a kormánytól egy kormánybiztos kiküldetését, aki beüljön a ininisteriumba és vizsgálja át az összes kiviteli ügyeket. A kormány kiküldötte Tér ff y akkori államtitkár urat, aki heteken át a legnagyobb lelkiismerettel vizsgálta meg ezeket az ügyeket. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Hivatalos visszaélésnek nyomát sem találta sem a kormánybiztos, sem a rendőrség. Ebben a tekintetben én a legteljesebb mértékben igazolva vagyok, hogy senki illetéktelenül vagy kedvezményesen engedélyt nem kapott. Minden engedély a hivatalos retortán ment keresztül és senki kivételes elbánásban nem részesült. Ezt megállapította a rendőrség, megállapította a kormánybiztos és akárki, ha százszor is átvizsgálja az ügyet, ezt fogja megállapítani. Ez a valóság. (Perlaki György: Mindig csak gyanúsítanak! — Propper Sándor: Tényeket hozunk fel! — Perlaki György: Majd megkapja arra is a választ! — Zaj.) Sokan nagyon szeretik a dolgokat az én személyemmel kapcsolatba hozni azért is, mert én akartam a. kiviteleket. Igenis, mindig akartam kiviteleket abból, amiből feleslege van az országnak, (Helyeslés jobbfelől.) mert máskülönben a gazdasági életet fentartani nem lehet. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Milyen módon történt a kiviteli engedélyek adásai Mikor én a földmivelésügyi ministeriumba jöttem, akkor az eiődömet, Eubinek Gyulát azért állitották itt majdnem a vádlottak padjára a túlsó oldalról, f mert monopóliumszerüleg adta a kiviteli engedélyeket, mert egy társaság kapta az összes áljatkiviteli engedélyeket s ezért meggyanusitották őt panamával. Amikor én jöttem, deputáció deputáció után keresett fel, — különösen kereskedők — akik kifogásolták, hogy az országban egy külön társaság monopolizálja az állatkivitelt. Azt kivánták, hogy szabaditsuk fel a kivitelt vagy adjunk nekik is kiviteli engedélyt, ne csak egy társaságnak. Akkor hirtelen még nem állott más módszer rendelkezésre; a ministertanács határozata folytán kimondatott, hogy a kiviteli engedély mindenkinek, aki érdemes, kiadandó, (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Másról beszél, mint Bodóné!) és nem szabad belőle monopóliumot csinálni, hanem magát a kereskedelmet is hozzá kell juttatni ahhoz, hogy a kivitelben részesüljön. (Ugy van! Felkiáltások a jobboldalon: így volt!) Ekkor kezdődtek az egyéni engedélykiadások, amelyek egy év alatt 30.000 darabra rúgtak. Amikor talán még egy hónapig sem ment a kiviteli engedélyek kiadása, én már láttam, hogy ez a rendszer nem jó, azt nem lehet fentartani, mert olyanok is kaphatnak engedélyt, akiknek nincs pénzük, s akik az engedélyt eladják, üzleteznek vele. Eögtön vittem a ministertanácsra a javaslatomat, hogy ezt a rendszert is meg kell szüntetni, mert ez a rendszer nem helyes. Akkor azt ajánlottam, hogy az állatkivitelre — sertésre, marhára, lóra — létesitsünk szabad vásárokat, hogy ezeket mindenki kivihesse engedély nélkül, hogy a földmivelésügyi ministerium megszabaduljon az egyéni engedélyek kiadásától. Ami pedig a termények kivitelét illeti, felállítottam a tárcaközi bizottságot, hogy ez a bizottság, amelynek tárgyalásaiba a kereskedői érdekeltségeket is bevonják, (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Bodóné!) döntse el, hogy kik kapjanak engedélyt, nem pedig a minister. Amikor ilyen rendszert hoztam be fokozatosan, amennyire az a körülményekhez képest lehetséges volt, akkor senki sem vádolhat meg azzal, hogy én az egyéni engedélyeket akartam volna tartani a ministerium ban, és hogy az egyéni engedélyek alapján bármiféle célra is bárkitől valami anyagi előnynek megszerzését igyekeztem volna lehetővé tenni. Ott van a másik ujabb vád, hogy a pártkasszára szedte össze a vádlott ezeket a pénzeket. Hivatkozom Drozdy t. képviselőtársamra. (Drozdy Győző: Énrám?) Igen, megmondom miért. Egy időben a képviselő ur a kisgazdapárt titkárja volt és amikor be kellett rendeznie a pártirodát, hogy tudjon dolgozni, akkor a saját bútorát, az Íróasztalát hordatta oda, mert a pártnak egy fillérje sem volt a kasszában. (Zaj.) Nagyon jól emlékezhetik rá, hogy a maga bútorát hordatta oda a képviselő ur, (Drozdy Győző : Ez még azelőtt volt! Jóval azelőtt volt! — Propper Sándor: Azért kellett pénzt szerezni, mert nem voltU Ha minden párt ugy gyűjtött volna pártkasszát, mint én gyűjtöttem, akkor választási pénz nem volna Magyarországon. Mert én mondhatom, ezt az én pártom tagjai tudják, hogy annak a pártnak, amig én egyedül vezettem, pártkasszája sohasem volt, egy fillérje sem volt, abból egyetlen képviselő ur sem kapott. Ez a valóság. (Szilágyi Lajos : Hát a berettyóújfalui választásnál honnan vették a pénzt 1) Soha nem volt pártkassza, és nein is gyűjtöttem soha pártkasszára. (Szilágyi Lajos: Hát Görgey honnan kapott I) Én nem gyűjtöttem és nem vettem igénybe soha. (Zaj. Elnök csenget. — Nagy Ernő : Tomcsányi milyen pénzt költött í) Milyenek ezek az újdonsült vádak, amelyeket most ez az ember kétségbeesésében az ő védőügyvédjének elősorol ! Itt van ez a nyugatmagyarországi dolog. Tanuk vannak erre. Ő jött azzal az ismerőseihez, hogy őt rehabilitálni lehetne ugy, ha Hir György képviselő urat rávennék arra, hogy valami antedatált nyugtát állítson ki arról, hogy ő ebben az