Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-250
A nemzetgyűlés 250. ülése 1924. évi március hó 5-én } szerdán. 197 időben odaadta a pénzt Hír Györgynek. Ez Eskütt gondolata volt. (Farkas István: Egészen stimmel! Kihez ment ? - Propper Sándor: Stimmel az eset! Kvadrál!) Tudok erről a dologról. (Györki Imre: Miért kellett tárgyalni ? — Szijj Bálint: Mindenkivel tárgyalt!) Természetes, hogy ilyen őrült gondolatokra nem kapott társakat, akik ezt neki végigvitték volna s akkor, ennek folytán támadt ez a gyűlölet, hogy őt lehetett volna rehabilitálni, de nem kapott rá embereket, természetesen, akik ezt megcsinálják neki, és most ugy állította oda a dolgot, mint hogyha őt akarták volna erre rábírni. Pedig tisztára az ő agyában született meg és másokat akart rábírni, hogy csinálják meg, de nem kapott rá embereket. Ez a valóság, bizonyítani tudom. (Propper Sándor : Kinek tette a javaslatot? A sarki hordárnak? Nem a Madár bácsival tárgyalt, ugye? — Rassay Károly: Kiket akart rávenni erre? — Zaj.) Többeket! (Rassay Károly: Mégis érdekes, hogy kikkel tárgyalt ilyen ügyben!) Ami azt a ministeri vallomást iheti, ma is teljes egészében fentartotn, mert ott arról volt szó, hogy Eskütt Lajos a földmivelésügyi ministeriumba beosztva nem volt, fizetést nem kapott, hivatali hatásköre nem volt, semmiféle ügyköre, befolyása nem volt. Ma is állom, ez a valóság. (Horváth Zoltán: Miért volt ott? — Propper Sándor: Szóval oda akárki bemehet! — Horváth Zoltán: Az Államvasutaktól kapott fizetést!) Azok se fizették. (Farkas István: Fizette a földmivelésügyi minister ur!) Nem fizettem. (Horváth Zoltán: Miből élt? — Propper Sándor: Kifizette akkor! A minister ur fizette?) Eladatta az apjával a földet. Abból, hogy a közélelmezési ministeriumba ki volt rendelve, — a közélelmezési ministerium összes tisztviselői más ministeriumokból vannak kirendelve — ebből ugyan nem lehet vádat kovácsolni, t. képviselő ur, mert nem a közélelmezési ministeriumról volt szó, hanem a földmivelésügyi ministeriumról. (Györki Imre: Mibői élt?) Hogy miből ólt, azt ő tudja, a földmivelésügyi ministeriumban soha fizetést nem kapott, hatásköre nem volt. (Rassay Károly : Ki fizette?) Senki. (Rassay Károly: Ön se fizette a magántitkárát?) Soha, egy fillért sem adtam neki! (Felkiáltások balfelöl: Akkor miből élt? — Farkas István: Panamából élt! — Drozdy Győző: Az apja segítette! — Elnök csenget. — Rupert Rezső: Mellékkeresetből, borravalóból! — Horváth Zoltán: Ez nem jól van, minister ur!) Ez igy van. (Rupert Rezső: Ez egy ön-gól minister ur! — Rassay Károly: Gólem-ember! — Derültség.) Nagyon egyszerű a dolog. Ez a fiatalember hozzám csatlakozott a kommün után, akkor, amikor én igen rossz embernek voltam kikiáltva és voltak bfzonyos csoportok, amelyek az életemre törtek. Friedrich István képviselőtársam tudott ezekről a dolgokról. (Friedrich István: Miről tudok én ?) Arról, hogy az életemre törtek! (Friedrich István: Az ön élete ellen igenis törtek! — Barabás Samu: Ezt mondta! — Nagy Ernő: Nem jó nagyurakkal egy tálból enni cseresznyét szegény embernek! — Szilágyi Lajos (egy gesztust mutatva): Nagyatádon igy tettek, emlékszik rá minister ur f) Friedrich István képviselő ur tudja ezt nagyon jól, (Rupert Rezső: Később hogyan lehetett elfogadni kinevezéseket ?) Ez a fiatalember mellém állt a saját jószántából mint párttitkár, minden utamra elkísért, sokszor még akaratom ellenére is őrzött. Igy bizonyos hálával tartoztam neki, mert nagyon odaadóan teljesítette ezt a szolgálatát, amit én soha le nem tagadok. (Propper Sándor: Miért nem adott neki fizetési?) Nem fogadta el. (Barthos Andor: Nem adott neki a szakszervezet jövedelmet hozzá! — Barabás Samu: Györki is ingyen beszél ! — Elnök csenget. — Farkas István: Maga biztosan kincset érne ott! - Barthos Andor: A szakszervezetek adhattak volna, de Nagyatádinak nem volt miből! —Propper Sándor : Biztosan forradalmi főispán volt! — Farkas István közbeszól.) Elnök: Farkas István képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nekem felrótták hibámul, hogy miért vittem a földmivelésügyi ministeriumba át. Erről lehet vitatkozni, nem mondom. Hogy történt a dolog ? A közélelmezési ministeriumban miután annak tisztviselői mindig más ministeriumokból osztattak be, ő is beosztatott oda titkárnak mellém. Mikor a földmivelésügyi ministeriumba átmentem, magam is éreztem azt, hogy a földmivelésügyi ministerium nem olyan, mint a közélelmezésügyi ministerium és nem igen akartam ezt a fiatalembert oda átvinni. (Zaj.) Erre ő előállott az ö szolgálataival, hogy mennyit kockáztatott értem, kért és könyörgött, hogy mellőlem el^ ne tegyem, neki nem kell állás és fizetés, mert énmellettem akar lenni s azt mondotta, hogy ha elűzöm magam mellől, főbe lövi magát. (Derültség a bal- és szélsőbaloldalon. — Erdélyi Aladár: Ebben mi van nevetnivaló ? — Barthos Andor: Furcsa szociális érzés van Propper képviselő urban! — Elnök csenget.) Ezt a fiatalembert, aki tényleg hűséggel szolgált eddig, nem akartam még ennyire megsérteni, különben is azt hittem, hogyha átmegyek a földmivelésügyi ministeriumba, — a politikai viszonyok olyanok voltak — a ministerségem talán csak párhónapos lesz vagy annyi sem, tehát erre a kis időre ezt a, fiatalembert nem dobom el magam mellől; ezért odahoztam, de nem kapott beosztást, nem vétetett be a földmivelésügyi minisi terium létszámába abszolúte semmiképen sem, és tényleg ugy szerepelt ott, mint a magántitkárom. Ez a valóság, ezt mondtam vallomásomban és ma is ezt mondhatom. (Rupert Rezső: Akkor a bíróság felmenti!) Hogy későbben őt ilyen üzletemberek megkörnyékezték s ezt a tapasztalatlan fiatalembert le tudták a lábáról venni, úgyhogy meg nem engedett dolgokat követett el az én hátam mögött, amit észre nem vettem, mert olyan nagymértékben — ugy látszik — még a vizsgálat szerint se csinálhatta, hogy az feltűnhetett volna, az lehet a jóhiszeműségem, hogy nem néztem jobban utána, de én bíztam benne. Annak azonban igazán nem én vagyok az oka, hogy beleesett abba a bűnbe, amellyel vádolják. Ha a képviselő ur végigmenne azokon a vallomásokon, amelyeket védence ebben az ügyben tett, más véleménnyel volna, róla, mint amellyel van, Nagy Emil igazságügyminister úrra is hivatkozik a képviselő ur. Igaz, hogy Eskütt jelentkezett Nagy Emil igazságügyminister urnái, hogy vallani akar, amire az igazságügyminister ur azt mondta, hogy ha vallani akar, felhivatom a királyi ügyészt, tessék az előtt vallani. (Horváth Zoltán: Miért nem küldte le az ügyészhez? — Propper Sándor: Ezentúl majd senkisem megy a bírójához! — Zaj a jobboldalon.) Ezt tőle tessék megkérdezni. (Kuna P. András: Majd ha Horváth lesz az igazságügyminister, ő máskép csinálja. — Rassay Károly: Hát ha igy csinálja, akkor rosszul csinálja, az biztos!) Eskütt két és félórán át vallott az igazságügyminister urnái az ügyész előtt és vallomása igen sok tekintetben homlokegyenest ellenkezik azzal, amit most a képviselő urnák, mint ügyvédjének bemondott. Az az ügyész és a^ volt igazságügyminister ur, aki vallomását végighallgatta, annakidején majd szerepelhet mint tanú arra nézve, hogy mi 29*