Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-250

194 'A nemzetgyűlés 250. ülése 1924. évi március hó 5-én } szerdán. valválódott. Ezt valorizálni kellett. Divatos jelszó volt a valorizáció, kimondták tehát, hogy Eskütt óvadékát is valorizálni kell. Csodálatos, hogy a többi, óvadék mellett szabadlábon levő vádlottra vonatkozólag ilyen f végzést még nem hoztak és az ügyészségnek még nem jutott eszébe, hogy az Összes, óvadék mellett szabadlábon levő vádlottak óvadékát most valorizálni kell; egyedül Eskütt Lajos óvadékát akarják felemeltetni.(Meskó Zoltán: Mert szökőév van! — Nánássy Andor: A nagyság átka! — Rakovszky István: A panama dicsősége! — Zaj.) Mondom, egyedül Eskütt Lajos óvadékát akarják felemelni 15 millió koronára, jól tudva azt, hogy Esküttnek és környezetének, hozzátar­tozóinak anyagi eszközei lehetetlenné teszik egy ilyen magasabb összeg lefizetését; viszont tudják természetesen azt is, hogy azok a bizonyos kapcsok, amelyek olyan jók voltak, amikor Eskütt a mi­nister ur magántitkára^ volt, nem működnek, meg­lazultak, elpattantak, és igy azok sem hajlandók letenni az óvadékot ugy. mint mikor az 1 millió korona óvadékot kellett letenni. De erről tudna talán felvilágositást adni Rupert Rezső t. képviselőtársam is, aki ugyan­csak védőként szerepelt és akinek védence helyett szintén mások tették le az óvadékot, és amint tudom, Rupert képviselő ur csodálkozott azon, hogy amikor mint védőügyvéd le akarta tenni az óvadékot, azt mondották neki; Már Moskovics megelőzött. (Derültség a baloldalon.) Folytathatnám még ennek az egy Eskütt­ügynek a részleteit, folytathatnám akár két évig, (Farkas Isván : Erre kell a kölcsön, hogy igy elpanamázzák! Bolond, aki egy krajcárt is fizet ennek a kormánynak! — Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! (Propper Sándor : Remélem, hogy holnap lemon­danak! — Nagy zaj.) Csendet kérek! Györki Imre: Folytathatnám, mert oly bősé­ges anyagot szolgáltat ez az ügy arra, hogy azt a nagy fertőt, azt a nagy mocsarat feltárjam, amely ezzel az üggyel kapcsolatos. Folytathatnám, azonban nem folytatom, mert nem akarom és mert jóizlésemmel összeütköznék. (Derültség a jobboldalon. — Farkas István : Bűzlik a mocsár! — Propper Sándor: Nevet a mocsár! — Horváth Zoltán: Ezt nem Ítélik el az urak 1 ? — Nagy Ernő: A kaszinóbecsület mit mond?) Jóizlésem tiltakozik az ellen, hogy itt egyes minister uraknak ezzel az üggyel kapcsolatos csa­ládi vonatkozású dolgait is ide hozzam à nemzet­gyűlés elé, és más olyan kérdéseket, amelyek al­kalmasak lennének ennek az országnak amúgy is megrongált hitelét még jobban megrongálni. Épen ezért ezúttal befejezem beszédemet és a következő interpellációt terjesztem elő. Kérdem a kormánytól (olvassa): »1. Igaz-e, hogy Eskütt Lajos és Töniöry Angela helyett a birói óvadékot egyik a kormánnyal üzleti összeköttetésben levő bank, a ministerelnök ur közbenjárására tette le? 2. Igaz-e, hogy Zákány Gyula volt nemzet­gyűlési képviselőnek a kormány egyik tagja adott költséget arra, hogy Amerikába utazzék? 3. Igaz-e, hogy a földmivelésügyi minister ur közvetítők utján nagyobb összeget, legutóbb 200 milliót ajánlott fel Eskütt Lajosnak, hogy eláll­jon a rehabilitálás szándékától? (Derültség a jobb­oldalon. — Horváth Zoltán: Ne nevessenek az urak, ez nagyon szomorú!) 4. Igaz-e, hogy az Eskütt ellen kiadott vád­irat elleni kifogás tervezetét a volt igazságügy ­minister készitette el? 5. Igaz-e, hogy kísérletet tett a földmivelés­ügyi minister ur aziránt, hogy az Eskütt-ügyet a nyugat magyarországi megszállás költségének ügyével hozza kapcsolatba? Minthogy pedig nyil­yánvaló, hogy az ominózus Eskütt-ügynek bün­tetőjogi részén kivül mélyreható gazdasági és politikai háttere van és minthogy ezek az össze­függések kétségkívül káros befolyást gyakorolnak a magyar gazdasági élet kialakulására (Zaj a jobboldalon.) és mélyen aláásták a politikai morált, kérdeni a kormánytól: Hajlandó-e a forgalom felszabadítása óta ki­adott összes kiviteli engedélyek okmányait, ada­tait a nemzetgyűlésnek bemutatni? (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon ) Hajlandó-e a kormány a legális és illegális engedélydíjak és illetékek kimutatását és elszá­molását a nemzetgyűlésnek bemutatni, továbbá tájékoztatni a nemzetgyűlést arról is, hogy a ki­viteli illetékek kiknek, milyen címen és milyen összegben engedtettek el ? (Szabó István (nagy­atádi) földmivelésügyi minister : Senkinek ! — Zaj.) Hajlandó-e a kormány a nemzetgyűlésnek be­mutatni azoknak a nemzetgyűlési vagy volt nem­zetgyűlési képviselőknek és közfunkcionáriusok­nak névsorát, akik a kivitel körül közvetve vagy közvetlenül közbenjártak ? Hajlandó-e a kormány parlamenti bizottság kiküldéséhez hozzájárulni, (Helyeslés a baloldalon.) amelynek az volna a hivatása, hogy a kiviteli ügyeket általában és az Eskütt-ügy politikai és személyi részét megvizsgálja és a vizsgálat ered­ményéről a nemzetgyűlésnek jelentést tegyen ?« (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : A földmivelésügyi minister ur kivan nyilatkozni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és a középen.) A kormányhoz in­tézte a képviselő ur interpellációját, tehát nem hivatalos választ adok, hanem egypár megjegy­zésére kivánok válaszolni. Itt nagyon sajátságos esettel állunk szemben. A t. képviselő ur mint védő ügyvéd, aki egy ügy védelmét elvállalta, (Barthos Andor: De azért ízlésről beszélt !) immu­nitásának védelme alatt, mig az ügy biróság kezében van — amely ügyben a vádtanács a vád alá helyezést kimondta, úgyhogy a főtárgyaiás­nak feltétlenül be kell következnie (Horváth Zol­tán: Ez mellékvágány!) — mint védő ügyyéd védence érdekében a nemzetgyűlés elé áll. (Élénk ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Panamáról van szó ! — Nagy zaj. — Elnök csenget. — Farkas István: A párt­kasszáról, amelyet előteremtettek!) Nem igaz. Az ember, aki -— most már látom — saját bevallása szerint is megcsalt és visszaéléseket követett el, visszaélt bizalmammal, aki még nem régen a kezemet akarta csókolni azért, amiért annyi jót tettem vele életében, (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Kassay Károly: Hogy jött össze vele a minister ur? — Zaj.) az az ember, amikor tényleg bajba került, akkor nagy-nagy hazugságokat állított össze. Volt rá ideje, látszik, hogy jól foglalkozott vele, vagy talán az uj kép­viselete tanította ki erre a módszerre. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Gyanúsítás! — Propper Sándor: Miért tartottak ministertanácsot a főkapitányságon? — Zaj. Elnök csenget.) Most mindazokkal a vallomásaival szemben, amelyeket az egész idő alatt minden hivatalos közeg és minden privát ember előtt tett, homlokegyenest ellenkező vádakkal áll ide a nyilvánosság elé. {Folytonos zaj. — Propper Sándor: Miért volt ministertanács a főkapitányságon! (Halljuk! Hall­juk! a jobboldalon. — Dobóczky Dezső: Fogja be a száját! — Folytonos zaj.) T. Nemzetgyűlés ! A régi országgyűlésen ezt nem lehetett volna megcsinálni, (Rakovszky Ist­ván : Akkor nem is lehetett volna ministernek lenni !) hogy a védő ügyvéd védence érdekében a

Next

/
Thumbnails
Contents