Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-250

"A nemzetgyűlés 250. ülése 1924. évi március hó 5-én, szerdán. 193 miatt van eljárás folyamatban. A lopás vádjáról már az imént szóltam. Tényleg találtak nála iratokat, (Csontos Imre: Jól összekerültetek! — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) amely iratok tekintélyes része az ő egyéni tulajdona, jó részére pedig legfeljebb a földművelésügyi minister ur támaszthatna igényt. Ö azonban nem támaszt ezekre igényt, ugy látszik, lojális e tekintetben, nem akar ujabb kellemetlenséget szerezni ennek a szerencsétlen embernek és ezért feljelentést a maga részéről és a rninisterium részéről nem tett. Ellenben itt van a zsarolás vádja. Ez abban áll, hogy Eskütt nem ugyan közvetlenül, hanem közvetve meg akarta zsarolni a ministerelnök urat és nagyatádi Szabó minister urat először állitólag fantasztikus összeg, 100.000 dollár erejéig, később engedett, ugy látszik alkudozások folytán leszállott 50.000-re, azután 20.000-re, megállapodás azonban köztük, ugy látszik, nem jött létre. Ellenben itt ugyancsak meg tudom nevezni képviselőtársaimat, akik tudnak arról a tárgyalásról, amely közvetítők utján folyt le a minister ur, illetőleg talán helyesebben fejezve ki magamat, a kormány és Eskütt Lajos között. (Horváth Zoitán: Ki az a képviselő?) Ulain és Eőri-Szabó képviselők. (Zaj jobb felől. — Propper Sándor : Két kormánypárti képviselő volt! Most már nem jók? Mert kellemetlen, ugye? — Forgács Miklós: Cseppet sem nekünk !) Ezek tudnak arról, hogy ilyen komoly tárgyalás közvetítők utján tényleg folyt Esküttel és nem is csekély összegről volt szó. mert ha jól vagyok informálva, legutóbb már 200 millió korona volt az, amit felajánlottak Esküttnek, ha befogja a száját. (Szabó István (nagyatádi) föld mivelésügyi minister: Ki ajánlotta fel? — Farkas István: Mennyit kapott Zákány? — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Rakovszky István: Csak támogatni erősen!) Györki Imre: De teljesen közömbös, hogy 200 millióról vagy 2 millióról vagy 20 koronáról van-e szó. Tény az, hogy egy vádlottal tárgyaltak abban az irányban . . . (Forgács Miklós: De kik tárgyaltak?) Majd rá fog kerülni a sor. (Forgács Miklós: Akkor bizonyítani is kell!) Mondom, tárgyaltak vele abban az irányban, hogy ha eláll ügye rehabilitálásától, futni hagyják és az egész eljárást hagyják megszüntetni. Sőt tovább is mentek, a 200 millión felül még Ígéretet tettek neki arra is, hogy megszöktetik Amerikába . . . (Lendvai István: Á la Zákány! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Zákány! — Peyer Károly: Hogy kapott útlevelet Zákány? Amerika nem Soroksár! — Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak! (Kiss Menyhért: Ki adott pénzt Zákánynak ? — Zaj.) Csendet kérek! Kiss Menyhért képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Györki Imre: ... kiutaztatják Amerikába és ott a magyar kormánnyal szerződéses viszonyban levő hajóstársaságnál szereznek részére állást. Ebben, ugy látszik, már prakszisa van a kormánynak, mert hiszen Zákány Gyulát ugyancsak ilyen módon szöktették meg és köztudomású az, hogy bár ellene bűnügyi eljárás volt folyamatban, mégis a belügyinmister ur segítségével útlevelet kapott, (Lendvai István: És pénzt egy másik ministertől.) azonkivül az egyik minister úrtól kapott költséget. (Szabó István (nagyatádi) földmi ve lésügyi minister: Tőlem?) Nem a földmivelésügyi minister úrtól ; van még néhány minister. (Perlaki György: Melyiktől kapta ? Mondja meg!) Ez a másik minister ugyancsak fedezte az utazáshoz szükséges költségeket. (Felkiáltások balfelől: Vass Józseftől kapta! — Kiss Menyhért: Vass József nagypréposttól ? Lehetetlen ! — Horváth Zoltán: Akkor még nem volt nagyprépost ! — Zaj. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak! Györki Imre: Nem kell ezt olyan csodálkozással fogadni, minthogy ez köztudott dolog, erről egyébként Friedrich István képviselőtársam is tudott Zákány előadása alapján és ő meg tudja mondani, hogy honnan kapott útlevelet s milyen utón. hogyan és mi módon jutott ki Amerikába. De nem ez az első rendellenesség, mint méltóztatnak látni, ebben az egész ügyben, mert van még egy másik, amit szükségesnek tartok felem liteni, nevezetesen az óvadék kérdése. (Halljuk! Halljuk ! a szélsőbaloldalon. — Kiss Menyhért : Mi van az óvadékkal ? — Rakovszky István : Ez mégis kicsit kényelmetlen a minister urnák!) Az óvadék kérdése ugyanis ugy áll, t. Nemzetgyűlés, hogy akkor, amikor Eskütt az ellene megvesztegetés büntette miatt folyamatba tett eljárás folyamán 1912 márciusában vizsgálati fogságban volt,... (Barahás Samu: Mennyit ártanak ezzel a nemzetnek! — Kiss Menyhért: Kinek a pénzét adták oda ezeknek az embereknek?! — Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek! (Folytonos nagy zaj.) Lendvai István képviselő urat kérem, tessék csendben maradni. Kiss Menyhért képviselő urat másodszor figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni. (Propper Sándor: Miért védelmezik a panamát! Segítsenek tisztázni! — Folytonos zaj.) Csendet kérek. Györki Imre: Mikor a vizsgálati fogság megszüntetését kérték Eskütt és a többi letartóztatott ügyében, (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Csontos Imre: Hallgatnánk, csak volna mit ! Összemegy az egész beszéd !) akkor az a csodálatos eset történt, hogy ezt a biróság által . . . (Nagy zaj. — Rakovszky István : Nem hallani egy szót sem. — Zaj a jobboldalon. — Rakovszky István : Önöknek kellemetlen, azt értem !) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! (Perlaki György közbeszól.) Györki Imre : A képviselő ur nincs benne a 40-ben ? (Perlaki György : Nem vagyok.) Majd megnézem. (Perlaki György : Tessék megnézni ! Ne gyanúsítson! — Esztergályos János : Ez nem ok arra, hogy lármázzék!) Elnök: Esztergályos képviselő urnák nincsenek elnöki jogai. Kérem Esztergályos képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Györki Imre: Akkor az történt, hogy az egymillió korona óvadékot (Aímásy László: Tisza István elesett, és mi be voltunk csukva. — Nagy zaj mindkét oldalon.) nem Eskütt Lajos tette le, nem is a hozzátartozói keritették ezt az akkor még nagy összeget elő, hanem letette az akkori védője, aki szoros kapcsolatban volt a volt pónzügyminister úrral és aki megszerezte ezt az egymillió koronát kitevő összeget. (Horváth Zoltán: Ki az a védő?) Oroszy Géza. Megszerezte attól a Hungária Banktól, amely finanszírozta azt a Szesztermelési Részvénytársaságot, amelyben több panamázó volt az Eskütt-féle panamaüggyel kapcsolatban, s amely részvénytársaságnál találták meg azt a kétmillió koronáról szóló váltót, mint bűnjelet, Eskütt szobájában, ramelyet Eskütt a vizsgálat megszüntetése után nyugodtan felvett, s intézkedtek, hogy ezt az összeget folyósítsák. Ebből az ügyből kifolyólag a Szesztermelési Részvénytársaság ellen az eljárás nem indult meg. Amikor semmi puhitási és elhallgattatási kísérlet sem vezetett eredményre, akkor egy olyan megoldáshoz folyamodtak, amely páratlan a magyar igazságszolgáltatásban. Kitalálták azt, hogy az 1922 márciusában letett óvadék időközben de-