Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-250

182 A nemzetgyűlés 250. ülése 192 talán a neveltségünkben vannak, de döntő időben meg fogjuk tenni a nemzet érdekében és a nemzet javára. Az uj ipartörvény, amelyet annak idején megalkottak, tele van sérelmekkel, tele van hibákkal. Ezeket a sérelmeket és hibákat az Ipartestületek Országos Szövetsége januári nagygyűlésén megállapította ; megállapította az iparosság adósérelmeit, az Árvizsgáló Bizottság s az uzsorabiróságok lehetetlen működését, megállapította azt is, hogy a magyar iparosság fokozott mértékben szorul állami hitelre. Megállapította egyéb sérelmeit is s ezeket benyújtotta, a kormánynak, a kormány azonban még mindig nem intézkedett e sérelmek orvoslásáról. Csak jellemzésül akarom elmondani, hogy amikor a keresztény iparosság egy évvel ezelőtt eljött a kereskedelemügyi minister úrhoz s a pénzügyminister úrhoz és előtárta, hogy akkor, amikor itt milliárdokat kap valorizálatlanul az a siber- és spekuláns-társadalom, amelyet egy beesületes nemzeti államnak nemhogy dédelgetni nem volna szabad, de kiirtani lenne törvényes kötelessége és hivatása, akkor a mi ékesen szóló és még mindig fungáló pénzügyministerünk azt mondotta, hogy szívesen adna hitelt az ipari társadalomnak is, de nem lát garanciát ezeknek a hiteleknek sorsára nézve. Kétségtelen, hogy ez az ipari küldöttség akkor egy nagy hibát követett el. Ha az az ipari küldöttség a minister ur előtt megjelenvén, a két füle mellé pajeszt ragasztott volna, ha zsidószármazást s a zsidó bankokráciával való összefüggést tudott volna bizonyítani, akkor a keresztény nemzeti irányzat pénzügyministere látta volna a garanciát annak a küldöttségnek részéről. (Derültség) De abban a becsületes munkában, melyet a magyar iparosság teljesít, abban a becsületes családi atmoszférában, amely egy-egy egyszerű iparosszobában va a, abban a becsületes, keresztény és hazafias nevelésben, amelyet minden becsületes magyar iparos a gyermekeinek ad, ez az ékesen szóló minister urunk nem látott garanciát. Ez nagyon jellemző, de nagyon természetes is ennél a keresztény nemzeti rendszernél. (Zaj.) Tisztelt polgártársaim! (Élénk derültség a jobb- és a baloldalon.) Van azonban még egy másik sérelme is a magyar iparosságnak. (Zaj.) Ez a sérelem abból adódik, hogy vannak hatósági üzemek, sőt vannak kincstári üzemek is, amelyek egyszerűen minősített ipari munkát végeznek és ezzel konkurrenseivé válnak annak az iparosságnak, amely meg van terhelve mindenféle adóval. Sőt Kecskemétről azt a panaszt is kaptam, hogy a katonaság részéről is megtörténik ilyesmi. (Zaj.) Nem tehetek róla, ha a panaszt nem másnak küldöttek, hanem nekem. Nekem nemcsak Cegléd lakosságát kötelességem képviselni, hanem az egész szerencsétlen csonka Magyarországnak minden becsületes magyar emberét, aki hozzám fordul. (Horváth Zoltán: Még a somogyiakat is!) Ebből a panaszból megállapítható a következő tényállás (olvassa): »Alulírott ipartestületi tagok már régebbi idő óta észleltük iparunkat, valamint üzleti érdekünket anyagilag és erkölcsileg érintő azt a káros körülményt, hogy a Kecskeméten állomásozó katonaságnál, lovasságnál, ahol szijjgyártók vannak alkalmazva, de főleg a tüzérségnél beosztott szíjjgyártók a kincstári és tiszti munkákon kivül polgári egyénektől is vállalnak uj és javítási munkákat, melyekkel bennünket, önálló iparral bírókat érzékenyen károsítanak meg. Károsításunkat azzal kívánjuk bizonyítani, hogy ők sem adót nem fizetnek, sem közterheket nem viselnek, üzlet- és lakbért nem fizetnek, tehát Sálunk gokkal olcsóbban vállalhatnak és vállalnak t. évi március hó 5-én, szerdán. is munkát, amit már csak azért is tehetnek, mert exisztenciájukat az állam biztosítja s igy ők mellékkereset címén bitorolják el előlünk azt, ami nekünk megélhetésünket biztosítaná. Ezen felsorolt okokkal egyidejűleg felemii tjük az államkincstárt ért azon károsodást is, melyet ezen nem kontár, hanem nyílt vállalatok előidéznének. Amig mi vállalatainkból 3%-ot mint kincstári haszonrészesedést forgalmi adó fejében a kincstárnak juttatunk, addig ők ezen adóra való kötelezettség nélkül rongálják magát az államot is sa tisztességes önálló ipart is. Még az az eset sincs kizárva, hogy a vállalt mnnkák jórésze a kincstári bőranyagokból készül, mert egyébként szakcsoportunk ár tekintetében versenyképes volna. Ezen panaszunkról szakcsoportunk három tagja személyesen tett panaszt a kecskeméti katonai állomás parancsnokánál, de ő egy ministeri engedélyre hivatkozván, nem volt hajlandó ezt megszüntetni, illetve eltiltani a katonai személyeket a polgári keresettől.« T. Nemzetgyűlés ! Én látatlanban is elhiszem, hogy van valami efféle rendelet vagy engedély. De méltóztassék megengedni; épen azon képviselőtársaim, akik szivükön viselik a nemzeti érzésű magyar társadalmi osztályok harmóniáját, akik szivükön viselik azt, hogy a katonaságnak a polgárság előtt meglegyen az a tekintélye és tisztelete, amelyet helyreállítani úgyis elég nehéz munka azon defetista és antimilitarista propaganda után, amely itt a világháború alatt és után f oly tattá tott, — azt hiszem, épen ezek a képviselőtársaim bevallhatják azt, hogy ilyenkor nem lehet rendeletekhez vagy engedélyekhez betű szerint ragaszkodni, nem szabad megengedni azt, hogy a keservesen küzködő, sokszor már az éhhalál küszöbére jutott, de mindenesetre lassan proletarializálódó iparososztály ellenséget, veszedelmes konkurrenst lásson épen a katonaság részéről önmagával szemben. Meg vagyok győződve róla, hogy ha ez a tényállás a honvédelmi minister ur tudomására jut, ő ezen segíteni fog. Fel kellene itt még sorolnom egy másik sérelmet is. Mikor ezt szóvá teszem, akkor kénytelen vagyok előre is koncedálni, hogy ez a sérelem tulaj donképen a jogrend, a papíron írottjogrend értelmében nem lenne sérelmezhető, azonban a keservesen vergődő magyar élet szempontjából igenis nagyon sérelmes. A budapesti m. kir. pénzügyigazgatóság, kétségtelenül az 1921-ben meghozott törvény alapján — ez tény — annak idején blankettákat küldött ki az egész ország iparosságához, sőt gazda társadalmához. Ezek a blanketták azt kívánták minden egyes iparostól és kisgazdától, jelentsék be záros határidőn belül azt, hogy van-e tulajdonukban külföldi pénzérték vagy nincs ! Miután ezen a blankettán nem volt feltűnően hangsúlyozva, sőt külön ki sem volt fejezve az, hogyha nem rendelkezik is valaki külföldi pénzértékekkel, akkor is köteles záros határidőn belül jelentést tenni, természetes, hogy nemcsak Cegléd városának, hanem jórésze az egész országnak becsületes iparos- és kisgazdatársadalma nevetve félretette ezt a blankettát, mert ő csak azt látta, hogy odafönt Pesten valahogy összetévesztik őket azzal a budapesti sibertársasággal, hiszen nekik nem hogy külföldi, de még belföldi pénzértékek sem igen állnak rendelkezésükre. Nem szólok azután hosszasabban arról, hogy az iparostársadalomban is, de eminenter abban a kisgazdatársadalomban is, amelynek nyakára épen az 1921. évben az a nemzetgyűlés hozta ezt a törvényt, amely erőteljesen kisgazda-nemzetgyűlés volt, ezekben a társadalmi rétegekben, különösen — mondom — a kisgazdatársadalomban akadtak olyan egyszerű emberek, akik ezt az