Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-250

164 'A nemzetgyűlés 250. ülése 1924. évi március hó ő-én, szerdán. Ekkor nem következett volna be az, ami a vagyonváltságnál bekövetkezett, hogy igénybevettük a nemzet áldozatkészségét, a bajt gyökerében orvosló célokra és végeredményben elpazarolták azt kicsiny, mindennapi szükségletekre . . . (Kabók Lajos: Haszontalan dolgokra elpocsékolták!) Behozatali tilalmakkal, korlátozásokkal, ármegállapitó fórumokkal, uzsorabiróságokkal ( lehet operálni ideig-óráig, de gyökerében a bajt orvosolni nem lehet. A gazdasági életnek is megvannak a maga természeti törvényei. Ezeket pillanatra megakasztani lehet, de pályájából a gazdasági életet, amely törvényszerűséggel halad előre, kilenditeni és állandóan a pályán kivül tartani ilyen rendszabályokkal, lehetetlen. Pénzügyi politikánk — nem tehetek róla — vissza kell rá térnem, az utolsó esztendőben a félelem jegyében működött. Kállay tisztelt volt pénzügyminister ur folyton a végveszély percében bekövetkezett tömegpszihózisra hivatkozott. De elfelejti, hogy ennek a tömegpszihózisnak csiráit ez a pénzügyi politika ültette bele a közvéleménybe és az egyes állampolgárok szivébe akkor, amikor erélyes és céltudatos rendszabályok helyett folyton, pillanatról-pillanatra és napról-napra élvén azt leste, hogy mikor jön el a külföldi kölcsön, mert más orvosszert nem látott, más segitséget nem tudott és igy a bizonytalanságot, a rettegést oltotta bele a közvéleménybe. Amikor Kállay t. képviselőtársam pénzügyi politikája felett kell birálatot mondanom, önkénytelenül felmerül előttem ennek a két elmúlt pénzügyministernek alakja: Hegedűs Loránté és Kállay Tiboré. (Strausz István: ÉK Korányié ! Az rontotta el !) Sokan vádolták Hegedűs Lórántot, sok hiba okozójának tartották. Valóságban ő félig orvos, félig hipnotizőr volt; de legalább egy nagy előnye volt: meglátta az életet és megtudta érteni az élet követelményeit. Ezzel szemben Kállay t. képviselő ur ideálja volt a bürokratának, aki a hivatal nyomott levegőjében nőtt fel és nem tudott és nem akart mást látni, mint amit ő évtizedek során becsületes munkával megtanult. Nem kételkedem benne — és azt hiszem, ennek a Háznak minden tagja készséggel elismeri — hogy ha éjjel álmából keltik fel Kállay t. képviselőtársunkat, a legapróbb pénzügyi részletről is pontosan, kristálytiszta világossággal tud felvilágosítást adni. (Kiss Menyhért : Kitűnő adótiszt lett volna !) Nem azt akarom mondani, hogy adómoly, hogy finánc volt. Sokkal nagyobb kvalitásai, sokkal nagyobb tisztviselői erényei voltak ennél ; nem volt azonban a megfelelő ember a niegfelélő helyen ilyen nehéz és válságos körülmények között. Az ö orthodoxiája, konzervativizmusa helyes lehet — kivánatos is — egy megállapodott, nyugodt pénzügyileg stabil helyzetben levő ország pénzügy ministeri székében, de nem akkor, amikor pillanatról-pillanatra változó viszonyok és követelmények közepette, mindig a helyzet magaslatán állva, a pillanatnyi orvosszereket kell megtalálni. (Strausz István : Ebben nem támogatta őt senki ! — Kiss Menyhért : Az egész nemzetgyűlés támogatta S) Gladstone pénzügyministersége idején azt mondotta, hogy a pénzügyminister mindig tudjon mondani valami megnyugtatót, Ez nem azt jelenti, hogy bőbeszédű legyen és fecsegő, mert ez roppant nagy veszedelem; de Kállay t. képviselőtársunk túlságba vitte szűkszavúságát és nem kereste, még kevésbé találta meg azt a kellő pillanatban elmondandó megnyugtató szót, amely balzsamként hathat a kedélyekre és megnyugtathatja azt a lázas, azt az ideges, azt a vibráló gazdasági életet, amely minden legcsekélyebb jelet hajlandó rémhirré duzzasztani, amely azonban kellő helyről, kellő pillanatban mondott megnyugtató szóra le is tud csillapulni. Ehelyett sajnos, azt láttuk, hogy az igen t. képviselő ur nagyon rosszkor jelentette be a korona leejtésének szükségességét és ezzel olyan hihetetlen pánikot idézett elő, hogy annak mérhetetlen kárait ma is érezzük. Nem zárkózhatom el annak kijelentése elől sem, hogy ez a helyzet Kállay képviselő urat készületlenül találta. Készületlenül találta, mert nem egy olyan példa van, amelyre hivatkozhatom e tekintetben. Szomjas t, képviselőtársam, akit nem iátok e pillanatban a túloldalon és aki olyan szeretettel hivatkozik Németország példájára, talán meg lenne elégedve, hogy e pillanatban én is Németország példáját hozom fel. Ott hónapokon és hónapokon keresztül foglalkoztak azzal, hogy be fog következni az a pillanat, amikor a papirmárka el fogja vesziteni értékmérő jellegét, be fog következni az a pillanat, amikor annak pótlásáról gondoskodni kell. És mit csináltak i Egy hónapokon keresztül tartó ankétezés folyamán megállapitották a legutolsó részletóig is a Rentenbank és a Rentenmark, a járadékbank és járadékmárka felállításának tervét, ugy, hogy a döntő pillanatban minden készen állott, előttük volt, s csak ki kellett bocsátani a rendeletet és életbe léptetni. Ennek a rentenmark nak mintájára, amelyre később más relációban, visszafogok térni, mi is kidolgozhattuk volna azt a mentőövet, amelyet a végszükség pillanatában odadobhattuk volna a sülyedők számára és nem az utolsó 24 órában kellett volna egy négy paragrafusos javaslatot kidolgozni, amely négy paragrafusos javaslat legfontosabb intézkedései máris visszavonattak és revízióra szorulnak. T. Nemzetgyűlés ! Ezek után röviden áttérek magának az előttünk fekvő javaslatnak birálatára. A javaslatnak a kényszerkölcsönre vonatkozó részére kitérni nem tartom helyesnek, azon egyszerű oknál fogva, mert nem ismerjük magának a kényszerkölcsönnek koncepcióját. Lényeges intézkedései visszavonattak, reform alatt vannak: mindennap olvasunk egy kommünikét, hogy ilyen formában vagy olyan formában fogják kiadni, (Fábián Béla: De a fizetési meghagyásokat küldözgetik, azok már kint vannak!) a valóságban azonban nem ismerjük sem a mértékét ennek, sem azt, hogy milyen formájú, milyen természetű lesz. Ennélfogva én csak két kérdéssel foglalkozhatom : a varolizálással és a takarékkorona intézményével, (Fábián Béla : Teljesen törvénytelen a kényszerkölcsön ! — Halljuk !) A valorizáció gondolata sem nálunk, sem a külföldön nem uj dolog ; évek óta foglalkoznak vele mindenfelé. Nagyon csekély eredménnyel életbeléptették Lengyelországban is, ahol a sülyedésnek és a pénzviszonyok leromlásának egyik legfőbb okául emlegetik most. Magyarországon tudományos viták folytak róla tudósok és tudományos egyesületek körében. Törvényjavaslat is készült erről és Kállay képviselő ur vezetésével hosszasan tárgyalták ezt a kérdést. A valorizáció hivei mindig azt mondották, hogy a valorizáció szükségességét főképen a hitelélet egészséges mederbe terelése kivánja. Mert hogyan állt ez a háború előtt 1 A háború előtt a hitelélet egészséges volt, mert az adósságok nyolctizedrészét megtakarított magántőkéből fedezték, egytizedrészét ipari áruk eladásából és csak egytizedrészét a jegybank aranyából. Most a jegyintézet lett a legfőbb hitelforrás a mi nehéz és^ szerencsétlen viszonyaink között, mert a magántőke természetszerűleg teljesen visszavonult, vissza kellett vonulnia. Hiszen a betevők, a bankjegy tulajdonosok és más koronahitelezők 1914-től mostanig hat milliárd arany-