Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-250
21 nemzetgyűlés 25Ö. ülése 1924. egyik napról a másikra akár áruban, akár külföldi értékekben, akár egyéb spekulációs formában megőriznie, hanem visszatérhessen végre a takarékosság békebeli formájához azáltal, hogy ne kelljen attól félnie, hogy a takarékban egyik nap elhelyezett pénze másnap esetleg felére csökken. A valorizáció gondolata ma, megengedem 5 bizonyos idegességet vált ki, különösen azoknak körében, akik állandóan a korona romlásának gondolatával foglalkoztak és indokolatlanul vettek igénybe nagyobb összegű hiteleket, (Dénes István: Az a hibás, aki adta !) azonban az átmenet zökkenései után nemcsak a jegyintézeti hiteleknél, hanem a bankhitelek terén is a takarékbetétek formájában s mindenesetre ki fog alakulni egy egészséges hitelélet, amely át fog menni a nemzet minden egyes polgárának lelkébe és a takarékosság elvét a békebeli állapotra fogja visszahozni. Mindenesetre meg fognak szűnni azok az indokolatlan és hirtelen vagyonszerzések, amelyek eddig voltak, amelyek kizárólag abból eredtek, hogy a jegy intézettől fölös mennyiségben vettek igénybe kölcsönöket és azokat vagy értékálló árukba, vagy iparvállalatokba fektették be, ahol azokat hasznosították, nem tekintve azt, hogy a korona esése következtében a három hónapi lejáratkor annak az összegnek talán csak negyedrészét fogják visszafizetni. A valorizáció elrendelése folytán meg fog szűnni az az anomália, amely hosszú éveken át irritálta Magyarország közgazdasági életét. Ezután az összes rizikót, amely a korona romlásából ered, már nem a hitelező fogja magára vállalni, amely hitelező eddig a jegyintézeten keresztül végeredményben tulajdonképen az állam volt. Az államnak tehát szüksége volt a valorizáció behozására, hogy a rizikót végre áthárítsa azokra is, akik ezeket a hiteleket igénybe veszik. (Dénes István: A fogyasztókra!) Mert minél többet és minél lelkiismeretlenebbül tudta valaki ezeket a hiteleket igénybe venni, annál nagyobb hasznot tudott magának szerezni. (Dénes István: Miért adott az állam ilyen hiteleket! — Lendvai István: Ajándékkorona!) Kötelességemnek tartom kitérni azokra a sérelmekre is, amit ma a kereskedelem és ipar terén hallunk, hogy t, i. a Jegyintézet által a takarékkoronára megálliapitott 10%-os 'kamaton felül egyes pénzintézetek túlzottan magas kamatokat számítanak fel a hitelkeresőkkel szemben, igy például egyes bankok 30—40, sőt 50%-os kamatot számitanak fel. Azt hiszem, hogy ez csak szabotálás akar lenni a kormány szigorú intézkedéseivel szemben; remélem azonban, hogy a kormány megtalálja a módját, ha kell, az uzsoratörvény igénybevételével, hogy a hiteltkeresőket megvédje a bankok indokolatlan és túlhajtott követeléseivel szemben. (Dénes István: Eddig 80% volt! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Temesváry Imre előadó: A valorizációra addig feltétlenül szükség van, mig a külföldi kölcsön effektive megérkezik a magyar kormány rendelkezésére. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől) Temesváry Imre előadó : Tisztelt képviselőtársaim, én csak a javaslatot adom elő, méltóztassék majd hozzászólni, ha a javaslatot tárgyalni fogjuk. Azt csak elvárhatom és arra kérhetem a t. képviselőtársaimat, hogy amikor | évi márdús hó 5-én, szerdán. 15? ismertetem a törvényjavaslatot, szíveskedjenek meg is hallgatni. A valorizáció szükségessége feltétlenül meg fog szűnni akkor, amikor az önálló Jegybank fel lesz állitva és koronánk stabil lesz. Minthogy a korona értékcsökkenéséhez nagyban hozzájárulna az a körülmény is, hogy az államháztartásban mutatkozó deficit ezidőszerint csak ujabb nagymennyiségű fedezetlen korona kibocsátása által volna eliminálható, szükségessé vált, hogy az állam egy belsőkölesönt, illetőleg kölcsönelőleget vegyen fel, azért, hogy a további infláció elkerülhető legyen. E belsőkölcsönre nézve az eredeti törvényjavaslat ugy intézkedett, hogy az 1923. évi jövedelemadó tízszeresét, és az 1923. évi vagyonadó tizenötszörösét kívánta a polgároktól bekérni. Ez azonban a pénzügyi bizottság tárgyalásai alkalmával elejtetett és a pénzn^yi kormány felhivatott arra, hogy erre vonatkozólag ujabb törvényjavaslatot terjesszen a nemzetgyűlés elé. Amig azonban ez a törvényjavaslat elkészül, addig is szükség volt arra, hogy a kormány szükségrendeletet bocsásson ki, amelynek alapján a jövedelemadó négyszeresét és a vagyonadó hatszorosát kívánja a polgároktól bekérni kölesönkepen, mely 5%-ot kamatozik takarékkoronában. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Már behajtották !) Mivel a nemzetnek létérdeke forog most kockán, feltétlenül szükséges, hogy a nemzetgyűlés megadja a kormánynak a felmentést, hogy ezt a szükségrendeletet törvényes utón végre is hajthassa. Ezek voltak azok, amiket a törvén-^vaslatra vonatkozólag előadni bátorkodtam. Kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy — tekintve az ország mostani súlyos helyzetét — ezt a törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadni szíveskedjék. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Elnök: A helyettes pénzügyministp- ur kivan nyilatkozni. Walko Lajos kereskedelemügyi minister, helyettes pénzügy minister: Tisztelt Nemzetgyűlés! Az előadó ur által elmondottakhoz a magam részéről a következőket vagyok bátor hozzáfűzni. (Halljuk! Halljuk!) A tárgyalás alatt álló javaslat két kérdéssel foglalkozik: az egyik a valorizáció kérdése, a másik az úgynevezett kényszer kölcsön kérdése. Ami a valorizáció kérdését illeti, ebben a tekintetben azt kívánnám leszögezni, hogy nem az volt a terv, hogy egy uj valuta létesíttessék. Ennekfolytán mindaz, ami ezzel a kérdéssel kapcsolatosan ugy 'beállítva tárgyaltatik, mintha egy uj valutáról lenne r szó, tulajdonképen nem tartozik ehhez a tárgvhoz; különösen gondolom itt a fedezet kérdését, amellyel, mint látom, a hírlapokban sokan bőven foglalkoztak. Az uj valuta kérdése és általában a va^ lutareform kérdése akkor aktuális, amikor már rendezett szituációkba, jutunk, amikor már nincsenek meg azok a fluktuációk, amelyek mindaddig, amig a rendezett állapot létre nem jön, meglesznek. A jelen esetben arról volt szó, hogy kreáltassék egy számolási érték, olvképen, hogy megrögzittessék a február 20-iki állapot és azután ehhez, mint kiindulóponthoz irányítva, lehessen minden olvan ügyletnél, amely hitellel kapcsolatos, amelv ügyletekben tehát a hitel eleme benfoglaltatik, a megfelelő eltolódásokat kellően kombinálni. A lényeg tehát azon van, hogy az a szamitás, aho24*
