Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-249

A nemzetgyűlés 249. ülése 1924, cetben, hogy képviselete lenne az ország testnevelési ügyét intéző legmagasabb tanácsban. Itt is kénytelen vagyok megcáfolni Karafiáth képviselő urnák a bizottságban tett azt a kijelentését, hogy a munkás testedző köröknek igenis van képviseletük az Országos Testnevelési Tanácsban. Hát nincs. Volt egy bizonyos Sziebert nevű vasúti hivatalnok, (Karafiáth Jenő : Aki nem lévén szociáldemokrata, nem számit önök előtt mimkásniak Î) de ennek semmi, de semmi vonatkozása, semmi összeköttetése, sem szubjektív, sem objektiv, sem egyéb összeköttetése a munkás testedző egyesületekkel nem volt. (Karafiáth Jenő : Mert nem volt párttag !) De most már ezt a látszatot sem tudják fentartani, mert már ez a Sziebert nevű ur sem tagja a Testnevelési Tanácsnak. Ott, ahol Gömbös Gyula és Bogya János mint tanácstagok szerepelnek, azt hiszem, a legteljesebb joggal követelhetik a munkás testedző egyesületek, hogy ott. képviselettel birjanak. (Meskó Zoltán : Ebben tökéletesen igaza van ! — Karafiáth Jenő: Bogya János nem tagja !) Én azt hiszem, hogy egy kis jóakarattal ezeken a sérelmeken lehet segíteni, lehet támogatni egyrészt a munkás testedző egyesületeket nem a hajlam, nem a politikai felfogás vagy világszemlélet szerinÇ* hanem úgy, hogy milyen sportteljesítményeket tudnak felmutatni, lehet, sőt kell támogatni, mert ezek a munkás testedző egyesületek a legteljesebb mértékben megérdemlik az államnak vagy az Országos Testnevelési Tanácsnak támogatását. Ezek az egyesületek nem művelik a körükben az úgynevezett hurráh-hazafiságot, nem művelik azt a nemzeti, meg nem tudom milyen hazafias szellemet, amely olyan érthetetlen ebben a végrehajtási utasításban. De állitom, hogy a legtiszteletreméltóbb, a legeiisme résreméltóbb hazafias munkát végzik azzal az egvetlen ténynyel, hogy vannak, hogy dolgoznak és nemzetközi relációkban is igen nagy mértékben emelik a magyar sport hirét. (Karafiáth Jenő: Senki sem vonta kétségbe!) T. Nemzetgyűlés ! Amikor ez megvan, amikor ezt lecáfolni, letagadni nem lehet, amikor ezt elhomályosítani sem lehet, akkor azt hiszem, hogy mindenkinek, akinek ez módjában van, kötelessége, hogy az elpanaszolt sérelmeket orvosolja, mert ezeket orvosolni nemcsak lehet, hanem kell is. Ismétlem, hogy én a magam részéről a legkészségesebb örömmel elfogadnám az Országos Testnevelési Alapról szóló javaslatot, azonban a kultuszminister urnák ez a 9000. számú végrehajtási utasitása egyenesen lehetetlenné teszi számomra ennek a javaslatnak elfogadását, mert én azokra a célokra, amelyekre a testnevelési alapot ez a végTehajtási utasitás rendeli, egy fillért nem vagyok hajlandó megszavazni. Ebből kifolyólag tisztelettel kérem a következő határozati javaslat elfogadását (olvassa): »A nemzetgyűlés utasitja a vallás- és közoktatásügyi ministert, hogy az 1921. évi LIII. tcikk végrehajtása céljából kiadott 9000— Í924. számú rendeletét hatálytalanítsa és kizárólag a testedzés érdekeinek megfelelő, az alkotmányosság szempontjából is kifogástalan uj végrehajtási utasítást bocsásson ki.« T. Nemzetgyűlés ! Amennyiben a t. minister ur ezt a határozati javaslatot elfogadja, kijelentem, hogy a tárgyalt törvényjavaslatot általánosságban a magam részéről is el fogom fogadni. (Helyeslés a bal- és a szélsőbal oldalon.) évi február hó 29-én, pénfeheú. 145 Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Karafiáth Jenő ! Karafiáth Jenő : T. Ház ! Én is ugy gondolkoztam s azt volt a hitem és meggyőződésem, hogy nem fogok a szőnyegen fekvő kérdéshez. az előttünk fekvő tárgyhoz felszólalni, mert nekem is, mint mondottam, az a hitem, hogy minden olyan kérdés, amely szoros összeköttetés'ben áll a háborúban lerongyolt magyar nemzet fizikai erejének gyarapításával, minden olyan kérdés, amely igazi magyar ügy, tulajdonképen feleslegessé tesz mindenféle vitatkozást ebben a parlamentben. (Ugy van ! jobbfelől.) Ezzel szemben minden magyar embernek egységes f

ronton kell lennie. (Ugy van ! jobb felől.) Teljesen felesleges tehát a vita az előadó ur értékes beszéde és a kultuszminister ur szakavatott előadása után. Hogy mégis szólásra jelentkeztem, ennek oka röviden az, hogy szocialista képviselőtársaim nem is annyira erre a törvényjavaslatra való tekintettel, hanem az ezt megelőzően kiadott rendeletre hivatkozva, valóságos attakot intéztek e javaslat ellen pedig épen az ellenzéknek kinevezett vezére, Szilágyi Lajos t. barátom fejtette ki, hogy ez ellen a javaslat ellen senki sem fog tiltakozni a túlsó oldal részéről. Én csak egészen röviden kívánok felszólalni. Részben bizonyos megnyugtatással kell szolgálnom szocialista képviselőtársaimnak. Ők t. i. a Levente-egyesületekben, vagy amint Várnai Dániel t. képviselőtársam mondotta, ^spanyolfal« és egyéb kitételekben rémképeket látnak, rémképeket, amelyek nincsenek. Előttem nem ismeretlen, t. Ház, az ő rémképfaragó mesterségük, hiszen egyszer Propper Sándor képviselőtársam — sajnálom, hogy most nincs jelen — azt a közbeszólást kockáztatta meg például, hogy engem a csendőr szurony ok választottak meg. Egyike vagyok azoknak a ritka hollóknak, aki még személyes kérdésben, mint képviselő, egyszer sem vettem igénybe a t. Ház figyelmét. Most rag'adom meg tehát az alkalmat, miután analógiát látok fenforogni, hogy válaszolhassak. A t. képviselő ur először elfelejtette azt, hogy a választások során az én kerületemben történt meg az a ritka eset, hogy a a választások előtt pár nappal a Népszava megdicsérte a főszolgabírót a pártatlanságáért. (Petrovácz Gyula : Ilyen is van 1) Én nem akarok a szocialista terrorra rátérni, hogy egyes szőlősgazdák nem kapnak munkást, ha nem szavaznak szocialista ellenfelemre, néni akarok ma szólni arról, hogy egyes kereskedők nem kapnak vevőket, hogy a borbély kénytelen jelentkezni, hogy ne kelljen szavaznia, mert különben kundschaftjait elveszíti. (Pikier Emil : Annyi szocialista van ott ?) És a többi ! Kijelentem azonban, hogy vettem fáradságot magamnak annak megállapítására, hogy Hont megyében az egész megye területén a választások alatt hány csendőr volt, hogy legalább a szuronyokkal tisztában lehessek. Hitelesen megállapítottam, hogy az egész vármegye területén a felemelt csendőrlétszám 54 volt. Tessék ezt 25-tel elosztani, akkor kijön 2*1 vagy 2-2 csendőr, (Derültség jobbfelől.) ennyi esett egy népes községre. Én azt hiszem, mégsem valószinü, hogy előfordulhatott a választások történetében, hogy 2-1 vagy 2 2 csendőr ilyen nagy arányú véleménykülönbséget idézhetett volna elő. Én tehát, mondom, hozzá vagyok szokva