Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-249

140" À nemzetgyűlés 249. ülése 1924. ezekhez a rémképekhez. De ki kell jelentenem a tisztelt képviselő urak előtt, hogy sem a Levente-egyesületek, sem pedig a testnevelési törvény végrehajtási rendeletében foglalt egyéb dolgok abszolúte nem céloznak semmi mást, mint a magyar nemzet leromlott közegészségügyének, leromlott ifjúságának talpraállitását. A t, képviselő ur azt emiitette, hogy a munkásegyesületek bizonyos kellemetlen helyzetben vannak, amennyiben nem részesülnek a legteljesebb elismerésben. Másik célja felszólalásomnak épen az, hogy kijelentsem, miszerint a munkás testedző egyesületekkel szemben a múltban és mindenkor a legnagyobb elismeréssel viseltetünk ; igy volt ez illetékes helyen és amint az előbb közbeszólás alakjában voltam bátor megemlíteni, részletes kimutatással fogok szolgálni Várnai t. képviselő urnák, hogy miben és miként nyilvánult meg már az előző évek során ez a jóakarat. T. képviselő urak, nincsen demokratább terrénum a politikai életben, mint épen a testi kultúra. Ezt méltóztassék tudomásul venni. Itt nincs semmiféle különbség azok között, akik ennek a testi kultúrának ideális munkásai"; nem kérdi ott senki, hogy kérges-e az illető tenyere, (ügy van! jobbfelöl.) hogy az illető munkás-e, hol született, ki volt az apja, ki volt az anyja, vagy esetleg mint hivatainokembernek lerongyolódott-e az öltözete ülő foglalkozás következtében. Méltóztassanak teljesen nyugodtan lenni, a testi kultúra épen az a terrénum, ahol a legdemokratikusabban senki sem néz egyebet, csak a közös nagy célt, (Helyeslés.) Legyenek, t. képviselőtársaim, tehát teljesen nyugodtak a tekintetben, hogy itt semmiféle osztály ellentét nincs, és arra kérem a túloldalt, hogy ha van olyan terrénum, ahol osztálykülönbség nincs, ne méltóztassanak ott felidézni az osztályellentéteket, ne méltóztassanak diszharmóniát hozna oda, ahol harmónia van, ahol munkás, hivatalnok, köztisztviselő, magántisztviselő vagy katona egyformán megfér békés egyetértésben egymás melett. (Helyeslés jobbbfclől.) Ezt azért voltam bátor megemliteni, t. Ház, mert a t. képviselő urak töbször kifogásolták, hogy a Testnevelési Tanácsban nincsenek képviselve a munkások. Tessék tudomásul venni, hogy a sportban differencia nincs; azok a munkások a különböző szövetségekben igenis kiveszik a dologból a részüket, és akiket ők az elnöki székbe saját autonóm joguknál fogva ültetnek, az foglal helyet a Testnevelési Tanácsban. Kéthly Anna t. képviselőtársam — sajnálom, hogy ép most kimegy — megemlített a tüdővész kapcsán néhány dolgot. Erre a térre nem akarok rátérni, miután én voltam abban a szerencsés helyzetben, hogy a t. Házat a tüdővész kérdésével, a gyermekvédelem kérdésével, az anyavédelem kérdésével — azt hiszem, az unalomig — foglalkoztattam. Egyik beszédemben fel is hoztam, hogyha talán igazuk is van a képviselő uraknak a tekintetben, hogy a test egészségéhez mindenesetre szükséges elsősorban a jó táplálék, ne méltóztassanak elfelejteni azt, amit a bizottsági tárgyalások alkalmával is m egemli tettem, — hogy Poroszországban statisztikailag bizonyították be, hogy a tüdővész óriási mértékben csökkent azáltal, mert az emberek a szabad levegőre, a napsugaras természetbe mentek ki és a szabad levegőn töltve el az időt, a test fokozott mértékben tudott ellenállani a tüdővész baci Húsainak. Rövid felszólalásom harmadik célja az, hogy önökké} szemben, akik ebben a rendeletéi február hó 29-én, pénteken. ben a nemzeti és hazafias jelzőket kifogásol- ' ják, ezt a törvényjavaslatot — mögöttem a munkások tizezreível, akik vállvetve a polgári társadalommal sürgették e korszakalkotó törvényjavaslatnak létrejöttét — a legnagyobb melegséggel üdvözöljem és azt abban a biztos reményben, hogy a kultuszminister ur nem fog megállni ezzel a javaslattal nagy nemzeti céljainak elérésében, elfogadom. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és közéjben.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Dinich Ödön! Dinich Ödön : T. Nemzetgyűlés ! A közelmúltban szakszerűen foglalkoztam a testnevelésügy kérdéseivel, még pedig elég részletesen, úgyhogy ezúttal inkább csak némi felvilágosítást akarok nyújtani azoknak a képviselőtársaimnak, akik ugyancsak foglalkoznak a testnevelésügy kérdésével, de politikai szempontból.^ Méltóztassanak megengedni, hogy arra kérjem igen t. szocialista képviselőtársaimat, kapcsolják ki ebből a politikát, mert ennek az egy javaslatnak semmiféle köze sincs a politikához. Itt vannak szavak, amelyeket kihalásznak és amelyeket alkalmasaknak találnak arra, hogy belőlük politikumot kovácsoljanak maguknak, pedig ez egyáltalában nem politika. Ha méjjóztatnak megengedni, ezt egész röviden ki is-TOgom fejteni. T. Nemzetgyűlés! Én, aki a testnevelésügy kérdésével 15 esztendeje mint hivatásos ember szakszerűen foglalkozom, nem vagyok tagja az Országos Testnevelési Tanácsnak, nem vettem részt ennek a törvényjavaslatnak előkészítésében, (Felkiáltások balfelöl : Elég hiba ! Elég baj!) ennek ellenére minden sorát magamévá teszem és azt mondom, ha résztvettem volna is az előkészítésben, ennél különbet magam sem tudtam volna javaslatba hozni. Kéthly igen t. képviselőtársam a tanoncvédelemmel kapcsolatban azt mondotta,, hogy nekünk először a beteg, a gyönge tanoncokat egészségesekké kell tennünk és csak azután jöhet majd a testnevelés. Hát, kedves képviselőtársam, nekünk ugyanez a célunk, mi errőssé akarjuk tenni őket. Hiszen a testnevelésügy azért olyan fontos és azért azt kell törvényerőre emelni, mert a testedzéssel erősíteni, edzeni akarjuk a testet és nagyon hibás felfogás összetéveszteni a sportot és a testedzést. E kettő rokon, de nem ugyanaz; a testedzés az előzmény, a sport a következmény. A kormány tehát nem sportot, hanem testedzést akar elsősorban, ennek kicsucsosodása, az eredménye azután: a sport, & vetélkedés. Vetélkedés addig nincs, amig célirányos testedzésről nem beszéltünk. A játszóterekről szólva, Kéthly Anna t. képviselőtársam azt mondotta, hogy a munkásgyermekeknek nincsenek játszótereik. Megragadom az alkalmat, hogy legnagyobb elismerésemet fejezzem ki a sport terén a legtöbbet felmutató és legnagyobb odaadással dolgozó egyik képviselőtársunknak, Bárczy István, képviselő urnák, akinek köszönhető az, hogy Budapesten a sport olyan hatalmas arányokban fejlődött, mint amilyen hatalmas arányokban tényleg fejlődött, és ha itt volna, igazat adna nekem abban, hogy Budapesten sportpályák a játszó gyermekeknek igenis olyan nagy számban állnak rendelkezésükre, mint amilyen nagy számban az épen igényeltetik. Az bizonyos, hogy a sport elfajult, az bizonyos, hogy a futball például teljesen üzleti alapra helyeződött ; a testedzés "azonban neml csak futballból áll. Hiszen épen Petrovácz