Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-249

13? 'A nemzetgyűlés 249. ülése 1924. évi február hó 29-én, pénteken. előtt (Klárik Ferenc: És a szabadságát Î) ; sok exisztencia nem tétetett volna tönkre totalizatőr és bookmaker nélkül. Ha pedig- erre az nrak közül bárki az mondja, hogy ez kapcsolatos a lótenyésztéssel, én azt felelem, hogy a lótenyésztésnek semmi köze a totalizatőrhöz. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha az a gazdag z-)oké-klub nagyobb bevételekhez akar jutni, — bocsánatot kérek, csupa urak vannak ott, kiváltságosak, hercegek, grófok, a báró talán már az utolsó s ezek nagyobb jövedelmet akarnak biztositani a klubjuknak— akkor az állam ezt most ne támassza alá azáltal, hogy ilyen bevételből akarja táplálni a testnevelést, többé soha senki se kifogásolhassa azt, hogy a totalizatőrön az a zsoké-klub, azok a kiváltságosak a vagyonukat, a jövedelmüket gyarapithassák! Már ebből a szempontból is kifogásolnom kell ezt a javaslatot; ebből a szempontból sem járulhat hozzá a szociáldemokrata párt ehhez a törvényjavaslathoz. Ha még tovább kutatom ennek a javaslatnak hibáit, akkor még azt is felfedezem, hogy, miután itt kötelező valamiről van szó, szerintem ez a javaslat, ez a törvény arra is szolgál, hogy vele a munkások szabadságát bizonyos esetekben megbéníthassák. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — Mozgás és ellentmondások a szélsőjobboldalon.) Ugyanis ha valahol olyan időkben, mint a mai, a szűkkeblű munkaadó nem akar egy nagyo'bb falat kenyeret adni a munkásoknak, megtagadja tőlük azt a magasabb bért, amelyre okvetlenül szükségük van, abban az üzemben ennélfogva kenyértörésre kerül a sor, akkor itt vannak a munkavédelmi osztagok és én ugy látom a dolgot, hogy az, amit most a kultuszminister ur igyekszik megcsinálni, ezeknek a munkavédelmi osztagoknak karhatalma lenne. (Propper Sándor: Hivatalos sztrájktörő testület ! — Dinich Ödön : Ez nagyon körülményes ! — Klárik Ferenc : A karhatalom, az karhatalom ! Nem tetszik érteni ? — Varsányi Gábor : Az össze függést ; a mondatot nem értettük meg ! — Propper Sándor : Tessék egy kis beszéd- és értelemgyakorlatot venni, akkor megérti !) Nem vagyok köteles megismételni azt, amit mondok, tessék idefigyelni. (Varsányi Gábor : Belga nyelven beszél ám itten ez a testvér !) Mindezek után azt kell konstatálnom, hogy lehetséges, hogy a kultuszminister ur jószándékkal volt akkor, amikor ezt a törvényjavaslatot beterjesztette, de a jószándék egymagában nem használ. (Propper Sándor: A pokol tornáca is ezzel van kikövezve !) Idő előtt jött ezzel a javaslattal, mert a testnevelésnek a gyakorlatba való sikeres átültetése csak akkor lehetséges, ha a munkás nem lesz kénytelen üres gyomorral és gondokkal telve a testedzési órákra eljárni. így azonban, ahogyan ez a jelenben lehetséges, ebből a törvényből sohasem lesz olyan törvény, amely meghozza a maga gyümölcsét. Ezért a magam részéről a javaslatot el nem fogadhatom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Bartos János jegvző : Gömbös Gyula! Gömbös Gyula: T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, a legnagyobb politikai ellentétek dacára vannak olyan kérdések, amelyek a nemzet egyetemét érdekelvén, a nemzet egyetemének magas szempontjaiból kell azokat megítélnünk. Ilyen ez a törvényjavaslat is. Vannak olyan kérdések, amelyeknél nincsenek pártok, hanem amelyek a nemzetnek nagy kérdései, Ez is ilyen kérdés, és ezért azt hiszem, csodálkozni kell afelett, hogy van valaki ebben a Házban, aki ezt a törvényjavaslatot el nem fogadná. Rólam és barátaimról méltóztatnak tudni, hogy a kormányt nem tartjuk alkalmasnak arra, hogy az ország ügyeit vezesse, s mégis ennél a törvényjavaslatnál bizalmat szavazok a kormánynak, amivel azt akarom dokumentálni, hogy engem semmiféle pártmomentum, semmiféle pártfelfogás nem vezeí (Helyeslés balfelöl.), hanem csakis a testnevelésbe vetett komoly hit, az a hit, hogy ezzel a törvényjavaslattal a testnevelésnek olyan anyagi alapot szerzünk, amelyet eddig nélkülöztünk és amely anyagi alappal sikerülni fog a testnevelési törvényt teljes egészében végrehajtani. Sajnálom, hogy 1921-ben a testnevelési alapot eltöröltük és ma, 1924-ben megint visszaállítjuk. Mit jelent ez? Azt, hogy ezen a téren bizonyos kapkodás van. 1921-ben nem éreztük át — pedig át kellett volna érezni már akkor is — a testnevelés fontosságát és így kénytelenek vagyunk most újból egy törvényjavaslattal a Ház és az ország figyelmét és idejét igénybe venni, ahelyett, hogy egy mélyen átgondolt, szerves egészet alkotó terv szerint alkottunk volna meg egy törvényt. De erről ma nem kívánok szólani. Örömmel üdvözlöm a javaslatot, mert tudom és hiszem, hogy e javaslat segítségével a testnevelés végre valóra fog válni. Tudom, hogy az Országos Testnevelési Tanács, amelynek én is tagja vagyok, most már nem akadémikus vitákat fog rendezni, hanem gyakorlatilag fogja megoldani a testnevelésnek azokat a nagy problémáit, amelyeket klasszikus időket és életet élő nemzetek mindig megértettek, de amely nagy problémák iránt dekadens nemzetek soha érzéket nem tanúsítottak. (Ugy van! jobbfelől.) Ha azonban megadatik a kultuszkormánynak és az Országos Testnevelési Tanácsnak az anyagi alap ahhoz, hogy a testnevelési törvényt végrehajtsa, fontos, hogy az irányító körök tisztában legyenek azokkal a nagy irányelvekkel, amelyeknek mértékadóknak^ kell lenniök a testnevelés végrehajtásánál. Én a mai magyar testnevelést általában elfajult testnevelésnek ismerem. Szinte azt mondhatnám, hogy fővárosi sportnak ismerem csak, mert a vidékkel csupán a legutóbbi időben foglalkoznak. Felfogásom szerint, nem az a lényeg, hogy külföldi túrákra küldjünk futballcsapatokat, hanem az, hogy az egész nemzetet, mint nemzetet foglalkoztassuk a testneveléssel. (Helyeslés.) Nem az a lényeg, hogy budapesti klubokat fejlesszünk, hanem az, hogy végre kimenjünk a falura és a magyar mezővárosokba és onnan kiindulva, építsük fel a testnevelés rendszerét. Meg vagyok győződve róla, hogy ha, mint más kérdésben is, a falura fogjuk felépíteni a testnevelés rendszerét» akkor itt a fővárosban, mint központban, automatikusan ki fog alakulni természetes ^ szelekció utján egy olyan tökéletes testnevelés, amelyre valamennyien, akik sporttal foglalkozunk, vágyunk. Ezért nem értem egészen a szociáldemokrata párt magatartását. Itt tömegsportról van szó, tehát egyszersmind munkáskérdés, népjóléti intézmény is, felfogásom szerint, a testnevelés, az embernevelés. Nem arisztokraták neveléséről van itt szó, hanem a magyar tömeg neveléséről és nemesítéséről; ennek következtében az a felfogásom, hogy a szociáldemokrata pártnak épen világnézeti szempontból is ezt a javaslatot a legmesszebb»