Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-249

136 A nemzetgyűlés 249. ülése 1924. évi február hó 29-én, pénteken. ban levő testnevelésnek arról a hatalmas tényezőjéről, amelyet cserkészetnek nevezünk. Igénytelen felfogásom szerint a cserkészetnek talán még a sportnál is hathatósabb nemzetnevelő és testnevelő hatása vam Hiszen, ha nem veszek egyebet a testnevelés szempontjából mint hogy a cserkészet változatos időben is a szabadban: való éjjel-nappali tartózkodásra utalja a gyermeket, a szabad levegőn való napfürdőkkel és tgfürdőkkel, és szélben és esőben való kintrtózkodás által megedzi azoknak testét, akkor ez a mi legnagyobb népbetegségünknek, a tuberkulózisnak egyik leghathatósabb ellenszere. Ha pedig azt nézzük, hogy ezeket a gyermekeket már zsenge korukban megtanítják arra, hogy ők bármilyen helyzetben feltalálják magukat, hogy a háztartási apróbb munkákat megbecsüljék, azáltal, hogy maguk tanulnak meg ott tüzet rakni, főzni, takarítani, mosni stb., ezekkel a müveletekkel az ő erkölcsi és jellemképzésük is hathatósan^ munkáltatik, és különösen akkor, hogyha valláserkölcsi alapon álló nevelők helyes irányban, bajtársias szellemben vezetik őket és ezenkívül nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is olyanokká teszik, hogy velük a magyar ifjúság ideálját lehetőleg megvalósítsák. Arra kérem a mélyen tisztelt kultuszminister urat, hogy azoknak az öszszegeknek birtokában, amelyek ia nemzetgyűlés akaratából is a legteljesebb szi vél ves seggel rendelkezésére bocsáttatnak, ne méltóztassék megfeledkezni a cserkészet hathatós és alapos támogatásáról. Egyébként a törvényjavaslatot kész örömmel elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Flnök: Szólásra következik! Perlaki Gvörgv jeeyző: Bothenstein Mór! (Tjendvai István: Jönnek a zsidó cserkészek! — Hegymegi-Kiss Pál: Abszurdum mégis, hogy a szónokot a parlamentben ilyen jelenetekkel zavarják! Natryon finomak! — Klárik Ferine: Csinálják hitfelekezet szerint! — Zaj. EtnÖk csenaet.) Rothensteiii Mór: Én még senkinek a személyét nem bántottam, de ha engem folyton ebből a szempontból fognak képviselőtársaim provokálni, akkor majd egyszer elérik azt, hogy kénytelen leszek a t. elnök ur engedelmével, reagálni azokra a szellemességekre, amelyeket itt hallunk. (Helyeslés a szélsöbaloldaJon. — Bárczy István: Olcsó szellemességek!) Előttem szóló Petrovácz képviselő ur beszédét azzal kezdte, hogy Kéthly Anna képviselőtársunk női méltóságáról megfeledkezett akkor,... (Petrovácz Gyula: A magyar asszony voltáról, nem a női méltóságáról.) Én hamisan nem idézek, ugy mondom el, ahogy elhangzottak — ... a női méltóságáról megfeledkezett akkor, amikor itt Kéthly Anna elvtársunk (Egy hang a jobboldalon: Itt nincsenek elvtársak.) arról beszélt, hogy ő nem kivan vallás, gyermek és gyermek között különbséget tenni. Most kérdem, honnan veszi Petrovácz képviselő ur azt a merészséget, (Klárik Ferenc: És azt a durvaságot! — Sütő József: És ezt az elnök nem veszi észre ! Mégis csak furcsa ! De ha mi teszünk valamit, mindjárt észreveszi ! Női méltóságról beszélnek! — Petrovácz Gyula: Igen, arról beszéltem! — Sütő József: Époly méltóság, mint akármelyik képviselőé!) Én azt hiszem, hogy ha Kéthly Anna t. képviselőtársunk olyasmit mondott volna, ami ellentétben lett volna a házszabályokkal, vagy olyasmit kockáztatott volna meg a vallásról beszédében, (Klárik Ferenc: Amely sérti a vallást!) amely nem méltó egy képviselőhöz, és amit egy képviselő nem mondhat a nemzetgyűlésen, akkor az elnök ur, mint erre hivatott, figyelmeztette volna rá. (Petrovácz Gyula : Nem ezt mondtam ! A magyar nő vallásos !) Bocsánatot kérek, a gyorsirói jegyzetek ki fogják majd mutatni, hogy a képviselő ur azt mondta, amit én most idéztem. Valami nagy gavallériát ezzel a megjegyzésével nem tanusitott Petrovácz képviselő ur a nővel szemben, csak azért, mert ő más világnézeten van. (Petrovácz Gyula : Sőt ellenkezőleg !)) Legyen szabad ezek után a törvényjavaslathoz szólnom. Ami a testnevelés kérdését illeti, azt kell mondanom, hogy a testnevelés minden nemzetnek elsőrendű érdeke és ha azt az elemi és középiskolákban kötelezővé teszik, helyesen cselekszik. A törvényjavaslat, mely csak két rövidke szakaszból áll, kiegészítése az 1921-iki törvénycikknek, tehát a testnevelésről szóló tulajdonképeni törvényjavaslat már három év óta érvényben van. Ugy látszik azonban, hogy a kultuszminister ur nem tudott ennek a törvénynek életerőt adni és azért volt szükség erre a kegészítésre, mely kiegészítést még megelőzött a január 31-én kelt idevágó rendelet. Amikor mi szociáldemokraták egyrészt a rendeletet, másrészt az előttünk levő törvényjavaslatot megismertük, azt vettük észre, hogy az intézkedések tekintetében a sorrendben és a módban van a hiba, mert előbb gondoskodni kellene azokról a higiénikus berendezésekről, amelyek meg kell, hogy előzzék azt a testnevelést, amelyet ápolni, istápolni akarunk. Mert hogyan menjen testét edzeni az a munkás, akinek nem jut pénze arra, hogy tisztasági fürdőt vegyen ! (Mozgás a jobboldalon J Ez nem nevetni való. A főváros pl. nem gondoskodott arról, hogy itt munkásfürdők, olcsó fürdők legyenek. (Buday Dezső: Hát a népfürdő a Széchenyiben!) Forrásvíz van ugyan elég, de a forrásvizet beeresztik a Dunába, csak azért, hogy a fürdőtulajdonosok érdekeit védjék, hogy a fürdők ára le ne mehessen. Ugy csinálnak, mint Argentínában, ahol, hogy a búza olcsóbb ne lehessen, fűtik vele a mozdonyokat. (Petrovácz Gyula: Külön kibővítettük a Gellért népfürdőjét és a Széchenyi népfürdőjét ! — Klárik Ferenc : A Gellértbe megy fürödni a munkás ? — Petrovácz Gyula: A népfürdőbe mehet! Egy fillérrel sem drágább, mint a Széchenyi-fürdő ! Kibővítetjük ! — Saly Endre : Belefér 50 ember !) Bocsánatot kérek, hiszen a fürdőket folyton ki kell bővíteni, mert a város is folyton fejlődik, lakossága mind nagyobb lesz és ami 10 évvel ezelőtt elegendő volt. ma, tiz év után, már nem lehet elegendő. Amikor az igen t. kultuszminister ur kiemelte beszédében, hogy a háborúból a magyar ifjúság betegen került ki, szomorú igazságot állapított meg. Ez bizonyos és bizonyos az is, amit szintén kiemelt, hogy szükség van arra, hogy e téren megfelelő intézkedések történjenek. Ezt mi is akceptáljuk, csak a végrehajtás módját nem akceptáljuk, amelyet a minister ur tervez. Mert, hogy képzeli el a minister ur a végrehajtást ? Azt mondja többek között, hogy demokratikus testnevelésre van szükség. Ez alatt azt érti, hogy mindenkire nézve kötelező legyen a testnevelés, különbség nélkül (Klárik Ferenc : Valláskülönbség nélkül ! — Dinich Ödön.: Mi köze annak a valláshoz !), tekintet nélkül arra, hogy kiről van szó. Hát, ha igy áll a dolog, akkor azt kérdezem, miért