Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-249

A nemzetgyűlés 249. ülése 1924, gainak, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) amely tartalmat ad annak a gondolatnak, hogy »Hiszünk Magyarország feltámadásában !« ' (Ugy van 1 jobbfelől.) A kultuszminister ur tegnapi nagyszabású beszédében meglehetősen ideálisan fogta fel a sportoknak testnevelő hatását és kultuszm ini s terhez illő idealizmussal annak csak fényoldalait mutatta be a nemzetgyűlésnek. Ezekkel mi a magunk részéről minden tekintetben teljesen egyetértünk ; egyetértünk még a sport demokratizálásának gondolatával is akkor, ha a kultuszminister ur ezt keresztény, illetve falusi értelemben értette. (Rothenstein Mór: Hánj^féle demokrácia van ?) Mindenesetre a keresztény demokrácia egészen* más, mint a zsidó demokrácia. (Rothenstein Mór: Pláne az a kereszténység", amely a fővárosnál van ! — Viezián István : Ami a szakszervezetekben van, arról beszéljen ! Az nem demokrácia! — Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! . Petrovácz Gyula : Elleniben nem tudunk egyetérteni a kultuszminister úrral abban az esetben, ha a pesti értelemben vett demokratizálást gondolta volna, mert a sportnak ezirányu demokratizálása máris túlzottan megvan:. Ha rámutatok azok eredményekre, amelyek ebben a sportban máris létrejöttek, két tényezőre kell itt azonnal rámutatnom. Az egyik sportnak üzletszerű fejlődése, a másik pedig a sportban elharapódzott durvaságnak szinte példátlan mértéke. (Dinien Ödön: Ez az előzőből folyik !) A sportnak a régi nemes hagyományokból üzletté való válása, ez ennek a demokratizálódásnak első következménye. Mikor a sportba bekerültek azok az idegen elemek, amelyek mindenüvé beviszik a maguk kalmár szellemét, amelyek, amint valaki szellemesen megjegyezte, még a csillagos égboltban sem a csillagot, hanem a boltot nézik, ezek az elemek egyénileg is üzletté tették a sportot és a sportegyesületeket üzletszerző vállalatokká alakitották át. (Saly Endre : Arról beszéljen, hogy a városházán mi van ! — Peyer Károly : Arról, hogy miért olyan drága a villanyos !) Kérdezze meg Krausz Simit és a tőzsdét, mert azok meg

1 tudják mondani. (Ugy van ! Ugy van ! « jobboldalon. — Bárczy István : Szellemes megjegyzés, csak értelme nincs ! — Patacsi Dénes : A szakszervezetek ! — Peyer Károly: Azokat megnézheti mindenki, mert azokat ellenőrzik ! — Rothenstein Mór : Nagyobb tisztaság és rend van ott, mint a pesti utcákon !) Elnök : Csendet kérek ! (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak, a Ház minden részén. (Rothenstein Mór : Ott nem bizzák az Úristenre, bogy takarítsa el a szemetet ! — Peyer Károly : Még mindig tisztességesebb dolog, mint mozit kommunizálni ! — Rothenstein Mór : Ez a keresztény demokrácia !) Petrováez Gyula : Ebből a demokratizálódásból következik, (Peyer Károly: A maszlag!) hogy a sport terén elharapódzott a professzionizmusnak, az anyagi érdekből űzött sportolásnak az az ága, amely nem is nyílt protf'eszszionizmus, amit én egyébként becsületes munkának tekintek, hanem ál-professzionizmus, amely nem vallván be az professzionista voltát, amatőrköntösbe burkolva vesz részt a versenyeken és nem a sporteredményt, hanem saját anyagi érdekeit nézi. Ennek a demokratizálódásnak egyik következménye az, hogy egyes sportegyesületek inkább részvénytársaságokká és hasznothajtó vállalatokká, fejlődtek át, ameévi február hó 29-én, péntéhen. 135 lyeknek ugyancsak nagy reklámmal beharangozott meccsein hatodrendü kérdés a sportszerűség és a sporteredmény, ellenben elsőrendű kérdéssé vált az anyagi eredmény. Ezeket feltétlenül ki kell küszöbölni. A másik, ebből a demokratizálódásból fejlődő aberráció, az a végtelen durvaság*. Én álltam már olyan növendékem koporsójánál, akit egy jól irányzott lábszár-rúgásból eredő lábszártörés elmérgesedése juttatott 18 esztendős korában a koporsóba. Álltam egy olyan növendékem sirhalmánál is, akit egy hasrugásból eredő hashártyarepedés juttatott ifjúkorában a sirba. És láttam a baleseteknek nem ennyire tragikus, de nagyszámban előforduló olyan: ágazatait, amelyeknek egyedüli oka a sport túlzott eldurvulása. Ezért üdvözlöm örömmel ennek a javaslatnak indokolásában felcsillanó azt a reménységet, amelyet a testnevelési fő- iskolába vethetünk akkor, ha tudjuk azt, hogy ennek egyik fontos hivatása lesz ezeket az aberrációkat lehetőség szerint mérsékelni. Ha ebben a testnevelési főiskolában nemcsak sportszerű, a sport minden ág-ára kiterjedő szakszerű kiképzést kapnak a leendő tornatanárok és trénerek, hanem ezzel egyenértékű orvosi kiképzést is a higiénia terén, és ezzel ugyancsak egyenértékű pedagógiai kiképzést is a jellemnevelés terén, akkor azt hiszem, hogy ebből üdvös változás fog bekövetkezni ezen aberrációk kiküszöbölése irányában. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Ettől várom azoknak az ifjúság természetéből folyó túlzásoknak lenyesegetését is, amelyek ma a sportot sokszor a higiéniával teljesen ellentétessé teszik. (Ugrón Gábor: Csak a footballnál van az !) Mélyen tisztelt képviselő ur, épen arra akarok rátérni, hogy nemcsak a footballnál van igy, mert hiszen az, egyik ilyen aberráció különösen az atlétikának túlhajtása. Ugyancsak az előbbi két koporsó mellé sorakoztatom.azt a harmadikat is, amelyben egyik olyan idő előtt elhalt tanítványom feküdt, aki a futás terén egy lelkiismeretlen, tréner túlhajszolása folytán tüdőtágulást és tüdővérzést kapott és ebbe pusztult ibele 18 éves korában. És láttam olyanokat is, akik ugyancsak az atlétikában való túlerőltetésből kifolyólag szerzett szivtágulásban szenvednek és a sport abbahagyása után is egész életükön át ennek a szivtágulásnak súlyos keserveit fogják szenvedni. Ezeket nem lehet máskép, mint orvosilag alaposan kiképzett testnevelő tanárok alkalmazása által kiküszöbölni. A másik túlzás pedig, amelyre szintén rá akarok térni az, hogy gyakori eset az, hogy a téli félévben szorgalmas, elsőrendű, kifogástalan tanítványainknál a második félévben, a tavaszi félesztendőben hatalmas hátraesést tapasztalunk, mert egy-két sportban elért sikere őt tisztán a sportra veti rá és elhanyagoltaiba vele mindennemű iskolai tanulmányait. Ennek is a helyes irányba való terelődése csakis akkor következhetik be, hogyha pedagógiailag kiképezett vezetők vezetése alatt honyolittatik le ezeknek a sportműködése, mert az előbbi esetben az a corpus sanum van veszélyeztetve, amire a minister ur tegnapi beszédében mint célra mutatott rá, az utóbbi esetben pedig a mens sa na forog veszélyben, mikor a tanulmányaiban való hátramaradás lesz a sportban való előmenetelének ára. A tegnapi, igazán nagyszabású ministeri beszédben még egy momentumot nélkülöztem. A minister ur nem nyilatkozott a zsenge kor-