Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-248

"Â nemzetgyűlés 248. ülése 1924. évi február hó 28-án, csütörtökön. 119 medencéjében politikai vezetésre hivatott, nemcsak azért, mert a gondviselés állította ide őrnek, hanem azért is, mert faji kvalitásai a politikai vezetésre egyenesen desztinálják. De ugy a jelen, mint a múlt azt bizonyítja, hogy a magyar fajnak szüksége van a német faj tulajdonságaira, szüksége van egyrészt hibáinak tompulása, másrészt erényeinek kiegészítése céliából. Amikor a Nemzeti Színházban Harsányi Kálmánnak Ellák című tragédiáját végignéztem, megkapott benne Attilának egy mondása. Attila a sovén, magyar faji gondolatot képviselő Elláknak fejti ki politikai nézeteit s amikor az az idegenek ellen zörög és lázong, ezt mondja neki (olvassa): »Hisz az tart össze

5> csak az a kapocs, az idegen! Hisz menten ujjat húztok s egymást szaggatjátok szét nélküle! Százezer hun: százezer akarat. Kettő is ölre megy, mint most mi. Hunság! A legremekebb ménes e világon; visz, mint a szélvész, hogy ha megülöd, de százfelé huz s célhoz sohsem ér, ha nyéksövényként körül nem fogod lomhább vérű, zabiához tört lovakkal.« A hazai nemzeti kisebbségek s főkép a hazai németség, melyhez tartozom, ezt a szerepet akarja betölteni. Kapocs akar lenni, mely összeköt, nem bomlasztó elem, hanem vakolat, mely a magyarság épületének pártviszályokban, visszavonásban, gyűlölködésben sokszor lazuló tégláit erős fallá összefogja. A javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés.) Elnök: Kivan még valaki szólni! Ha szólni senki sem kíván, a vi^át berekesztem. A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nemzetgyűlés! Az a törvényjavaslat, amelyet a kormány a közhivatalokban a kisebbségi nyelvek ismeretének biztosításáról benyújtott, tulajdonképen csak egy láncszeme annak az akciónak, amelyet a kormány keresztülvisz ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Hiszen, amint méltóztatnak tudni, a kormány egy szerves és az egész kérdés részleteit felölelő rendeletet adott ki a múlt évben, a Ház előtt fekvő törvényjavaslat pedig nem egyéb, mint annak kiegészítő része olyan értelemben, hogy azok 'az intézkedések, amelyek rendeleti utón nem voltak kiadhatók és amelyek törvényhozási aktust kivannak, foglaltattak ebbe a törvényjavaslatba. A javaslat maga semmi egyebet nem céloz, minthogy módot nyújtson a kormányzatnak arra, hogy abban az esetben, ha a kisebbségi nyelvek nem tudása folytán bírákat vagy állami s önkormányzati tisztviselőket át kellene helyezni vagy_ nyugdíjazni kellene, ez lehetővé tétessék. Én bizonyos fokig csodálkozom, t. Nemzetgyűlés, hogy ez a rövid, két kis paragrafusból áíló törvényjavaslat mégis olyan széleskörű vitát idézett fel és e vita szónokai kiterjeszkedtek olyan kérdésekre, amelyek magával ezzel a kérdéssel laza összefüggésben vannak. (Ugy van! jobbfelől.) Én tehát nem akarok szólani azokról a kérdésekről, amelyek a, tárggyal szoros összefüggésben nincsenek. Nem fogok szólani elsősorban a szomszédosállamok által követett kisebbségi politikáról sem. Én csak Zsirkay János t. képviselő ur szavaira válaszolva, azt akarom megjegyezni, hogy azt hiszem, nem volna helyes, ha a magyar kormány a cselekvésében abból indulna ki, hogy a kisebbségi szerződéseket és a kisebbségi kötelezettségeket a szomszédok nem tartják be, és ebből azt a következtetést vonná le magára nézne, hogy most már a magyar kormány se tartsa be ezeket a kö. telezettségeket. (Ugy van! jobbfelől.) Én azt hiszem, hogy ennek semmiféle praktikus haszna nem volna, egészen eltekintve attól, hogy a ma. gyár kormány a vállalt kötelezettségeket minde.ii körülmények között becsülettel be akarja tartani, (Helyeslés jobbfelől.) Mondom, nem volna ennek semmi praktikus következménye, legfeljebb egy pretextussal többet adnánk arra, hogy szomszédaink a kisebbségi politikájukban azon az utón haladjanak tovább, amelyen haladni őket látjuk. (Ugy van! jobbfelől.) Már most áttérek egy pár megjegyzésre, amelyet képviselőtársaim tettek a magyar nemzetiségi politikára általában, és pedig ugy a háború előtti, mint a jelenlegi nemzetiségi politikára. Én nem akarok itt a volt nemzetiségi politikánk védőjéül fellépni, hiszen abban magam is aktiv részt vettem és épen ezért érdekelt félnek tartom magamat. Én csak rá akarom irányítani a t. Nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy abból, hogy mi a háborút elvesztettük és annak a következményeit ma szenvedjük, azt következtetni, hogy a nemzetiségi politikánk helytelen volt, azt hiszem, nem lehet. (Ugy van! jobbfelől és a középen.) Könnyű és olcsó dolog ma egy vesztett háború után annak következményeit a volt magyar nemzetiségi politikának tulaj doni tani. (Ugy van! jobbfelől és a középen.) Épen ezért én nem is akarok azokkal a vádakkal foglalkozni, amelyek ebben a tekintetben a nemzetgyűlésen az utolsó napokban egyik és másik képviselőtársam részéről elhangzottak. (Szomjas Gusztáv: Elég hazaíiatlan vádak voltak !) De mégie egy pár szót kell mondanom az olyan tételekkel szemben, amilyenek különösen Knaller Győző t. képviselőtársam szájából hangzottak el. Ő azt mondja, hogy a régi magyar nemzetiségi politikának három hibája volt, illetőleg három hibát sorol fel. Az egyik az, hogy a közigazgatás a nemzetiségeket üldözte. Azután azt mondja, hogy mi a nemzetiségeket igyekeztünk tudatlanságban tartani, ami azután megbosszulta magát, (B. Podmaniczky Endre: Csak ő szerinte!) és azt mondja, hogy ha jogot adtunk volna kellő időben a nemzetiségeknek, akkor talán minden másként jött volna és talán más békét is köthettünk volna. Én azzal, amit erre válaszolni akarok, nem akarom védeni a volt magyar nemzetiségi politikát, de mégis azt hiszem, helytelen volna, ha ellentmondás nélkül hangozhatnának el ilyen szavak a magyar nemzetgyűlésen. (Ugy van! jobbfelől. — Szomjas Gusztáv: Ugy van! Elégszégyen, hogy elhangzottak!) Én a magam részéről azon a nézeten vagyok, hogy a magyar közigazgatás a múltban soha senkit azért, mert egyik vagy másik nemzetiséghez tartozott, nem üldözött, (Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Ezt a tételt le akarom szögezni, inert az ezzel ellenkező tétel homlokegyenest ellentétben áll az igazsággal. (Ugy van! jobbfelől és a baloldalon.) Ha voltak a magyar közigazgatásnak hibái, ugy ezek a hibák megnyilvánultak magyarral és nemzetiségivel szemben egyformán, (Ugy van! a jobb- és baloldalon.) ha talán a magyar közigazgatás nem bírt kellő szociális érzékkel, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ugy nem birt szociális érzékkel a magyarral szemben épenugy, mint a nem magyarral szemben. (Igaz! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.)* Ami pedig azt a tételt illeti, hogy mi igyekeztünk volna a nemzetiségeinket tudatlanságban tartani, ugy ez is a tényekkel homlokegyenest ellenkező állítás. Én egyszerűen arra a faktumra mutatok rá, hogy a Magyarországban volt nemzetiségek, tehát a románok és a szerbek, a felvidéki tótok stb., nagyobb kultúrával birtak, kevesebb analfabétával birtak, mint a határokon túl lakó fajtestvéreik; (Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) a magyarországi románok között nem volt annyi analfabéta, mint a királyságbeli