Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-247

A nemzetgyűlés 247. ülése 1924. évi február hó 27-én, szerdán. 109 zetgyülésen. (Kószó István : Kommunista szökevények azok!) Azt mondta az emigránsok haza jöveteléről: »máris intézkedtem, hogy az ügyészségek a kisebb esetekben lehetővé tegyék, hogy az elfogató parancs hatályon kivül helyeztessék a íőtárgyalásig és a hazatérő emigráns szabadon hagyassék addig, vagyis hazajöhessen anélkül, hogy ellene a gyorsitott eljárás szerinti letartóztatás fogaiiatosittanék.« Miért nem mondta ki általánosan kötelezően, hogy ez így legyen*! Miért kell ebben a kis kérdésben az ügyészségek jóakaratára bizni a döntést ? Hiszen ez azt eredményezi, hogy minden emigráns ügyvédhez kénytelen fordulni, hogy járjon el az érdekében, ami pénzbe kerül. Nem látom be, hogy amikor úgyis jelentéktelen kis bűnügyekről van szó, olyanokról, amelyeknek évek előtt amnesztia alá kellett volna már kerülniök, hogy miért ne lehetett volna ezekben ugy intézkedni, hogy ne kelljen protekció és ne kelljen kijáró. Ami különben a bürokráciának és a kormánynak érzéketlenségét illeti -a szociális bajokkal szemben, legyen szabad erre még egy példát felhoznom. Az elhelyezésre szoruló szegény gyermekek tekintetében nagy bajok vannak nálunk. Azt hiszem, ez a gyermekkérdés nagyrészben a népjóléti ministerium hatáskörébe tartozik. A szerencsétlen gyermekek elhelyezésének fő akadálya, hogy nincs helyiség. Pedig, igenis a kaszárnyák mind üresek, csupa olyan egyesület van elhelyezve üres helyiségeikben, amely nem működik, a főrendiház is teljesen üres és valószínűleg évekig üres lesz még. A főrendiházban a folyosókon és más helyispo-eihen is voltak már gyermekek elhelyezve. Kérdezem, miért kell üresnek lennie ennek a központilag fűtött, nagyszerű épületnek, ez épület termeinek, amikor sok nyomorgó gyermeket nem tudunk elhelyezni 1 Miért kell a kaszárnyákat üresen tartani ? Arra talán, hogy ha mozgósítás lesz, legyen hol elhelyezni katonákat ? F^re talán mégrsem volna szabad számítani. Nem tudom ezt másra visszavezetni, mint h-o-srv azokba^ a hivatalnokokban, pkik^ek hatáskörébe tartozik ez ügyekben a^ intézkedés. hoey ezekben abszolúte semmi érzék nincs e bajokkal szemben. Más példát is akarok még felhozni a törvényhozó érzéketlenségéről a szociális szükségletekkel szemben. Végeredményében ez is arra vezethető vissza, hogy a törvényjavaslatot szerkesztő ministerium bürokrata tisztviselői tovLyan törvényeket javasolnak, amelyek nem felelnek meg azoknak a szociális követelményeknek, amelyeket szolgálniok kellene. Kimondták például, hogy a közös tulajdon házakra nézve nem ismerhető el ugy, hogy a földszint más tulajdonában legyen, aztán az első emelet és a második emelet stb. is más és más tulajdonában, vagyis hogy emeletenként vagy lakásonként megosztott társas tulajdon nem lehet. Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat... (Hebelt Ede : Hozzátartozik nagyon !) Nem tudóin, milyen összefüggésbe hozza a képviselő ur e fejtegetéseit a kurtakocsmával. Miután azonban a képviselő ur maga választotta^ ki a tárgyát, kérem, méltóztassék az interpellációval magával foglalkozni és ne iméltóztassék egytélb témára áttérni. Hebelt Ede: Ilyen megosztott társas tulajdon a házakra két helyen fejlődött ki az évszázadok folyamán, az egyik hely Sopron, a másik Fiume volt. Fiúméról most nincs szó, Sopronról akarok azonban épen beszélni. Bebizonyult, hogy a társas tulajdonnak ez a fajtája nem is olyan lehetetlen. Természetesen, a bürokraták, akik a római jogot tanulták és lehetetlennek tartották, hogy a római jog dogmatikájával szemben A^alami germán vagy más jogi elv érvényesüljön a mi jogunkban, kimondták, hogy ilyen emelet-vagy lakásszerinti megosztás nem lehetséges. Most a társas házakról mégis törvényalkotásra is kényszeritett az élet és ez a törvény is bizonyítja, hogy bizony nagyon is lehetséges ez. Az az eset, amelyről interpellálni óhajtok, teljesen hasonló eset. Arról van szó t. i., hogy Sopronban és Sopron vidékén, Nyugat-Magyarországon, az ottani német őslakosság között rendkivül régi, évszázadokra visszavihető szokás az u. n. Burschenschank-ok tartása. Ez kurtakocsmát jelent. A Petőfi versében szereplő kurtakocsma értelme is tisztázódik, ha látjuk, mit jelent ez a Burschenschank. Azt jelenti, hogy azok a kistermelők, akik kevés bort termelnek, két-három hétre felváltva egymásután kocsmatartási jogot kapnak, úgyhogy két hétig az egyik tart kocsmát a házában, azután a másik következik, majd a harmadik és a negyedik. Kurta ideig, rövid ideig tart ez a kocsma. Ki van függesztve egy köteg a ház kapuja fölé és erről lehet megtudni, hogy ott kocsma van mostan, hogy ott a tulajdonos méri most a saját borát. A soprouvidéki német bortermelők büszkék arra, hogy amikor hol az egyiknél, hol a másiknál történik a kimérés, akkor megítélik, melyiknek jobb a bora, melyiké kevésbé jó. Évszázadok óta az egyes családok versengenek, hogy ki tud jó borával több vendéget vonzani házába. A soproni bortermelő kisgazdáknak ezt a Burschenschank-jogát már Mátyás király is elismerte. (Lendvai István : S mégis András bátyámat szidják, ha iszik ! — Derültség.) Amikor 1888-ban az italmérési jövedékről a pénzügyministerium törvényjavaslatot készített és a soproni kisgazdáknak ezt ,a kurtakocsmatartási joa"át el akarták vonni, akkor a soproni kisgazdák Ferenc József királyhoz járultak, aki akkor hadgyakorlaton Nyugat-Magyarországon járt. Ferenc József király megvizsgálta a dolgot és a pénzügyministerium bürokratáival szemben elrendelte, hogy ezt a jogot érintetlenül továibb is meg kell nekik hagyni. Ez a jog érintetlenül meg is volt náluk egészen a mai napig. Voltaképen nem vagyok teljesen tájékozott ebben az ügyben, mert csak levél alapján vagyok informálva. (Platthy György : Ennek alapján jön ide a nemzetgyűlés elé f) De ez sürgős ügy ; mindjárt megmondom, miért sürgős. Hetven ellenzéki kisgazdától vontael most egyszerre ezt a kurtakorcsmatartási jogot a soproni pénzűgyigazgatóság. (Egy hang jobbielől : Titkos volt a szavazás !) Igen, de nyíltan irták alá az ajánlási iveket. Mind a hetven kisgazda-polgár rajta van az én ajánlási iveimen. (Farkas István : Ezért veszik el évszázados jogukat !) Miért veszik eí tőlük ezt az évszázadokon keresztül fennállott jogot;? Miért veszik el épen most, amikor — mint ismételten is emiitettem — Sopron gazdasági helyzete rendkivül rossz. Soprontól elszakították az ő Hinterland-iát, úgyhogy Sopron kereskedelme és ipara válságba jutott. A bortermelők borukat azelőtt Bécsbe vitték és ott adták el. Soprontól öt kilométernyire, a Burgenland-ban lakó rokonai és barátai ezeknek a bortermelők-, i&