Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-247
110 A nemzetgyűlés 247. ülése 191 nek most is nagyszerűen tudják értékesíteni borukat Ausztriában, a soproni bortermelők pedig a legnagyobb nyomorúsággal küzdenek évek óta, mert nem tudják borukat eladni. Egyenesen keresni kellene a lehetőségét annak, — ha a kormány megértéssel viseltetnék bajaik iránt, — hogy borukat, amelyet nem tudnak eladni amiatt, mert elszakították tőlük Burgenlandot és most Ausztria magas vámmal védekezik, — valahogyan el tudják adni. Ehelyett rájuk csap a pénzügyi kormány és lehetetlenné teszi, hogy borukat az évszázadok óta fennálló Burschensehankjuk utján legalább részben értékesíthessék otthon. Hogy miért tartom sürgősnek ezt az ügyet, annak illusztrálására felhozom, hogy — ugy-e, valamennyien emlékeznek a t. képviselő urak, — 1919 március 21-én kiáltották ki Pesten a proletárdiktatúrát (Lendvai István : Ön jobban emlékszik, mint mi !) és alig- 10 napra rá, április 3-án, kitört ezeknek a soproni bortermelőknek forradalma. Miért ? Azért, mert a diktatúra először is alkoholtilalmat hozott be, másodszor pedig azt hirdette, hogy nem lesz többé szükség bortermelésre. Én antialkoholista vagyok, mérgesnek tartom az alkohol fogyasztását ugy erkölcsi, mint egészségi szempontból. (Lendvai István : Bora válogatja ! — Derültség.) Teljes megértéssel tudok azonban viseltetni azok iránt, akik bortermelésből élnek s akik egyik napról a másikra nem tudnak más foglalkozás után nézni és nem tudják gazdasági viszonyaikat máskép berendezni. Itt van a kezemben ,a Váry Albert által összeállított »A vörös uralom áldozatai« című könyv. Ebben egész pontosan le van írva, hogy a soproni gazdák 1919 április 3-án gyűlést tartottak. Ezen a gyűlésen tiltakoztak a rájuk nézve sérelmes rendelkezések ellen, tiltakoztak a rájuk sérelmes alkoholtilalom ellen. Felvonulásuk közben összeütköztek a vörös katonákkal, azokat bántalmazták, jelvényeiket letépték, mire azok közéjük lőttek, négy halott és nyolc sebesült maradt a téren. (Lendvai István: Az volt akikor a jogrend, ugy-e !) Én nem akarom, hogy Sopronban bármilyen ujabb ilyen forrongás keletkezzék. Pedig ez az állapot, amelybe a hetven gazdapolgárt évszázados megélhetési forrásuktól megfosztó ez a rendelet hozza a kedélyeket, feltétlenül kirobbanásra fog vezetni. Nagyon kérem ennélfogva a kormányt, — a ministerelnök urat és a pénzügyi kormányt is, —hogy haladéktalanul — fellebbezés bevárása nélkül — vétesse revízió alá a pénzügyigazgatóságnak ezt a rendeletét és ha kell, ha nem lehet máskép, akkor még az italmérési jövedékről szóló törvény novelláris megváltoztatása utján is tegye lehetővé, hogy ezek az italmérési jogok fenmaradjanak. A nagybirtok boreladásánál az állam és a törvényhozás egészen másként, koneiliánsabban jár el, mint Sopronban a kisemberekkel szemben. Az italmérési jövedékről szóló törvény 15. §-ának utolsó bekezdése kimondja, hogy bortermelők saját termésű boraik nagyban való eladásával külön engedély nélkül is foglalkozhatnak. (Putnoky Sándor: Melyik törvényt) Az 1921. évi IV. t.-cikk 15. §-ának utolsó bekezdése mondja. (Felkiátások jobbfelől; Ez természetes!) A különbségeket én is látom, de nem látom be, miért ne lehetne ezeknek a kistermelőknek az ő kis üzleteiket tovább is megcsinálni olyan módon és olyan alapon, mint ahogyan évszázadokon keresztül megcsinálták. Kit zavar és mit zavar ez! (Renczes János: Akkor kérhetik az ország '4. évi február hó 27-én, szerdán. többi bortermelői is, a szekszárdvidékiek is! — Lendvai István: Most már a kiváltságokat is védelmezi a szociáldemokrácia! — Herezeg Béla: Igaza van Lendvai képviselő urnák!) Olyan kiváltságokat védek, amelyeket nem lehet egyik napról a másikra megszüntetni, amik nem is kiváltságok, mert hiszen szociális szempontból, ahol szükség vari rá, mindenütt kell kivételt tenni, mert egy beteg embert is máskép kell kezelni, mint egy egészséges embert és egy sokcsaládos embert is más elbánásban kell részesíteni, mint egy magányos embert. Kinek érdekeivel ellenkezik ez? Két érdekcsoportról lehet szo, amelyek érdekében ezt az intézkedést csinálták. (Erdélyi Aladár: Még megtér ez az ember; előbb a nagytőkét védte, most meg a privilégiumot védi! — Farkas István: Ki védi a nagytőkét? — Erdélyi Aladár: Előbb a cseh gyárost védelmezte!) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Hebelt Ede : De a munkások érdekében védelmeztem, mert 185 munkás 600 tagú családjáról van szó. Ismétlem, két érdeket lehet csak látni a, soproni intézkedésnél : egyik a kocsmárosok érdeke, akiknek érdekükben áll az, hogy ők, a hivatásos kocsmárosok mérhessék csak ki a bort és nem a termelő, és hogy azon a réven, hogy a termelőtől olcsón veszik meg a bort, többet nyerhetnek majd. Nem látom be, hogy a kocsmárosok érdekét miért kell a termelők érdekével szemben előnyben részesíteni 1 Még egy érdekcsoportot lehet találni. T. i. ott Sopronban a kisg*azdák között vannak kivételesen olyanok is, akik a kormány szekere rúdját tolták, akik a kormány jelöltjének programmb eszedén megjelentek, mint egy díszküldöttség. Lehetséges, hogy ezeknek akar kedvezni a kormány vagy a pénzügyigazgatóság azzal, hogy az ellenzéki kisgazdáktól megvonta ezt a jogot, tőlük azonban nem vonta meg.. Az ürügy nagyon egyszerű. A kezemben levő német újságcikk valami Weinschankgesetz 5. §-ára hivatkozik. Nem tudom megállapítani, melyik törvény ez — lehet, hogy nem is törvény, lehet, hogy a pénzügyigazgatósági határozatból idéz a cikk. Azt mondja a vastagon kinyomott paragrafus, hogy : erkölcsi, rendészeti, állambiztonsági és nemzeti szempontból nem találták megfelelőknek azokat a kisgazdákat, akiket megfosztottak a joguktól. Méltóztassanak megeng*edni, hogy egyelőre ne beszéljek ezekről az indokokról. A kisgazdáknak megbizhatatlansága egyetlen tényre célozhat csupán. Arra, hogy német anyanyelvűek és hogy a népszavazás alkalmával talán Ausztria mellett szavaztak. Ha ezt meri valaki felhasználni arra, hogy emiatt hazafiatlanoknak nyilvánítsa őket, akkor én ezt jogtalannak tekintem. Hajlandó vagyok e kérdés tárgyalásába belemenni és itt teljesen feltárni azt, hogy ezek a német kisgazdák akkor, a népszavazás alkalmával milyen magatartást tanúsítottak (Erdélyi Aladár: Nem tudhatjuk! Titkos volt a szavazás !) és hogy milyen magatartást tanúsítottak velük szemben mások. Ezt a kérdést azonban egyelőre nem bolygatom. Tisztelettel a következő interpellációt vagyok bátor a pénzügyminister úrhoz és a ministerelnök úrhoz előterjeszteni (óvassa): »1. Van-e tudomása a pénzügyminister és a ministerelnök urnák arról, hogy a soproni pénzügyigazg'atóság 70 ellenzéki bortermelő soproni kisgazdától elvonta az úgynevezett Burschenschank-tartási, vagyis azt a jogot, hogy saját termésű boruk eladása végett váltakozva egymásután két-három héten keresztül kocsmát tarthassanak a házukban ?
